Visszatekintő: Kalóz Magyar Bajnokság 2020

A Magyar Vitorlás Szövetség meglehetősen szűkszavúan számolt be az egyik legnépesebb mezőnnyel bíró felnőtt kishajós osztály magyar bajnokságáról. Mi azonban fontosnak éreztük, hogy ennél részletesebben foglalkozzunk a történettel, hiszen aktív olimpikon erősítette a részt vevők listáját.

Nézzük először a szikár közleményt: a Tihanyi Hajós Egylet volt a házigazdája az OB-nek, és  az első két versenynapon még öt futamot sikerült megrendezni a 36 benevezett egységnek, ám a folytatásban nem volt ideális a szél a futamrendezéshez, így végül nagyon hamar kialakult a végeredmény: 2020-ban a BYC kettőse, a Varjas Sándor – Kutassy László páros lett a magyar bajnok, a Bödör Gergely, Bakos Barnabás (ASE, DVSE) duó állhatott fel a dobogó második fokára, míg a Sallai Gábor – Pay’r Anna (KYK VSE, PVSE) kettős nyakába kerültek a bajnoki bronzérmek.

Megpróbáltunk kicsit utána menni a sztorinak, interjút készítettünk a dobogós egységek képviselőivel, hogyan látták a július 8-12. között lebonyolított regattát. És sikerült elérnünk a Rio után ezúttal a tokiói Olimpiára készülő Érdi Márit is, aki szintén indult a versenyen, majd annak végeztével külföldi edzőtáborba utazott.

Bödör Gergely (ASE VSC – Deboti):

Már az első vízre szállás előtt tudható volt, hogy az utóbbi évek egyik legkeményebb mezőnye gyűlt össze, annak ellenére, hogy ezúttal Litkey Farkas és a tavalyi bajnok Ian Ainslie sem ért rá. Sok olyan egység gyűlt össze, amiből 15 simán aspirálhatott futamgyőzelemre. Mi előzetesen csak a Sirály kupán indultunk, jutott még két nap edzés, aztán slussz. Viszont bíztunk az idén vásárolt új hajóban és vitorlákban. Gyors a hajó, megvan az élességünk, és bár mancsaftommal, Bakos Barnabással tavaly ültünk először együtt hajóban, de elégedett voltam az összhanggal. Mindig igyekszünk az elsők között kiérni a rajtterületre, hogy legyen időnk felkészülni, ennek az idei, csonka szezonban különösen szükségét éreztük.

Mindjárt az elején jó rajttal nyitottunk, majd a megfelelő oldalra húztunk, onnantól egyszerűbb volt az életünk, mert bőszélben vagyunk igazán erősek. Ekkor még csak a minél kevesebb pont gyűjtése volt a cél, a potenciális ellenfelekre körülbelül a harmadik futamtól terveztünk koncentrálni. A második futamban elhibáztuk a taktikát, mert olyanra figyeltünk, akiről később kiderült, hogy korai rajtos volt, és elengedtük azt, aki végül nyerte a futamot. A harmadik futamban aztán összejött minden, már a rajttól elöl vitorláztunk, a második kreuztól vezettünk. Összetettben az élen álltunk a nap végén.

Második nap: nagyon enyhe szél fújt, abban gyenge teljesítményt szoktunk nyújtani. A hatodik helyünk ott felért számunkra egy győzelemmel, pláne, hogy a végén épp csak pár centivel vertük a hetediket. Sajnos valószínűleg túl sokat kivett belőlünk ez a teljesítmény, a második futam első körét még lehoztuk, de az utolsó hátszél elején kapkodtunk, két hirtelen manőver miatt lelassultunk, elúszott az esély, hogy feljebb verekedjük magunkat a tizedik hely környékéről (és lettünk tizenkilencedikek).

Jó volt rajthoz állni, ebben a gyenge szélben is izgalmas versenyt futottunk. A végeredmény híven tükrözi a realitást, a Varjas-Kutassy egység nagyon szépen jött fölfelé. Fontosak tartom kiemelni a Sallai Gábor – Pay’r Anna páros teljesítményét, akik talán a legtaktikusabb versenyt futották – kölcsön hajóval és használt vitorlákkal! Rettenetesen várom a jövő évi bajnokságot, hogy az akár még erősebb mezőnyben versenyezhessünk.

Varjas Sándor (BYC):

Jó előjelekkel érkeztünk: egy héttel korábban magabiztosan nyertük a Flicorp Atom kupát (1,2,1,4), bíztunk benne, hogy a bajnokságon is dobogóért küzdünk. Második hellyel nyitottunk, utána azonban a számunkra nehezen megfejthető szél miatt egyre romlott a teljesítményünk (7,12). Szerencsére nagy szórás volt a mezőnyben, látszott, hogy mindenki képes komolyat hibázni, nem voltunk elkeseredve. A második nap parti halasztással indult, a gyenge szélben megrendezett két futamot nyerő egységek (előbb mi, aztán a Fluck – Székely-Gyökössy páros) minden alkalommal jelentős előnnyel értek célba, mi pedig a nap végére átvettük a vezetést. Harmadik-negyedik nap már csak próbálkozásokra futotta, a rendezők minden tőlük telhetőt megtettek, de rendre elhalt a szél, így értékelhető futamot nem sikerült tartani. Ami egyben azt is jelentette, hogy a vezetésünk győzelembe csapott át, 2020-ban mi lettünk a Kalóz magyar bajnokok. Elismerem, volt szerencsénk is, de megdolgoztunk érte, hogy legyen.

Mint helyszín és mint rendezői csapat, a THE szuperül vizsgázott, óriási köszönet a munkájukért.

Üdítő jelenség volt az elmúlt évekhez képest, hogy Fluck Bence erőfeszítéseinek köszönhetően 5 junior egység is rendszeres résztvevője lett a Kalóz versenyeknek. Így idén már Junior bajnokot is hirdethettünk, a címet a Kovács-Buna Botond – Kovács-Buna Kinga testvérpár szerezte meg.

Néhány esztendeje Masters kategóriában is elismerjük a legjobbakat, itt a legénység életkora minimum 110 év, ebben a csoportban a Tóth István – Hirschler Judit kettős lett a legjobb.

Versenyzőink életkora a tizenkevéstől a hetvensokig terjed, elmondható, hogy sokgenerációs, családias hangulatú regattává nőtte ki magát a Kalóz Bajnokság.

Jövőre régi tervünk valósul meg: hosszú szervezőmunka eredményeként Hejőkeresztúron tartjuk a bajnokságot. Ezzel a Balaton, a Velencei- és a Fertő-tó után a mezőny tiszteletét teszi a negyedik tavon, ahol nagy hagyományai vannak a kishajós vitorlázásnak, és végre az infrastruktúra is megfelelő. Távolabb mutató hír, hogy 2023-ban Magyarországon lesz az Európa-bajnokság.

Sallai Gábor (KYK)

Idén úgy szerveztem a programokat, hogy a Kalóz Bajnokság mindenképpen férjen bele. Mivel két éve Kámán Tomival harmadik helyen végeztünk, így az elvárás most is a dobogó valamelyik foka volt. Idén viszont Anna Payr-ral indultam, akinek hozzám hasonlóan rövid a kalózos előélet. Lett egy szép új kölcsönhajónk Farkas Tamásnak köszönhetően, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. Kaptunk egy szép, nagyon jó állapotú spit Koleszár Péteren keresztül, ehhez párosult egy 9 éves de megkímélt nagyvitorla és fock, ami nyilván nem egy álom kombináció, de azért elégedettek voltunk.

Az előrejelzés gyengeszeles OB-t sejtetett, a Kalózról pdig az a fura megállapítás kering, hogy abban nem nagyon lehet jól menni vele. Előzetesen nem hiszek semmilyen pletykának, utólag kijelenthetem, hogy a dologra rácáfoltunk Annával. Azt pedig megtanultam az előző bajnokságon, hogy nem hagyhatok semmit a végére, mert nem tudom mikor lesz vége, az elejétől oda kell tennünk magunkat. Szerencsére pár órát tudtunk edzeni a megelőző napokban.

Az első napon három futam ment le a nyugatias szélben és bár az első futamot megnyertük, a másodikban korai rajtosok voltunk (hiába a második hely), ami azért fájt különösen, mert alapvetően nem kockáztattam volna akkorát, hogy nem megyünk vissza egyéni visszahívónál, amennyiben véleményesnek tartom a rajtunkat. A harmadik futamban egyértelműen korán értünk oda a lee rajtra, és mivel U lobogó alatt zajlott a rajteljárás, inkább visszahalzoltunk, és sikerült is 30. helyen elrajtolnunk, majdnem a teljes jobbcsapásos sor mögött elhaladva. Ezután viszont szinte végig kedvező vonalakon haladtunk, igyekeztünk a lehetőségekhez mérten tiszta szélben a jó oldalra menni, végül második helyre jöttünk fel, a nap végén a 11. helyen álltunk összetettben.

A második nap tanulságok sokaságát hozta számunkra, kiderült például, hogy 4 csomó alatt nem mi vagyunk a legtigrisebbek sebesség tekintetében, de azért nem is tragikus a helyzet. Sajnos a negyedik futamban sok helyet vesztettünk egy kényszerű manőverrel, és csak tizenkettedikként értünk célba. Az ötödik futam ismét extrém gyenge szélben ment le, és harmadiknak futottunk be. Ezen a napon viszont már magabiztos vitorlázást mutatott be a Varjas – Kutassy páros, illetve a Fluck – Székely-Gyökössy kettős is komolyabbat villantott előző napi teljesítményénél. Mivel több érvényes futam nem volt a következő két napban, így kialakult az OB végeredménye, ahol Varjasék pontazonosággal nyertek Bödörékkel szemben, mi pedig Annával bronzérmesként végeztünk.

Hatalmas gratuláció a bajnokoknak, helyezetteknek, a masters bajnoki címért Tóth Istvánnak – Hirschler Juditnak, a junior bajnoki címért Kovács-Buna Botondnak és Kingának.

Külön köszönet Tamás Kámánnak az osztályspecifikus segítségért!

Érdi Mári (MVM SE)

Tomai Balázs találta ki, hogy induljunk el, de ő végül nem ért rá, így beugró legénységgel vágtam neki a bajnokságnak. Rebeka jelenleg edzősködik, már vagy négy éve nem ült vitorlás hajóban. Sajnos nem nagyon volt lehetőségünk gyakorolni, hajót beállítani, így a verseny végére jött meg a tempó és a tudás. De akkor már késő volt, a gyenge szélben lelőtték azokat a futamokat, amikben az előzőeknél sokkal fényesebben mentünk. Többszemélyes hajókat nem nagyon kormányoztam eddig, egy tanácsra hallgatva nyitott vitorlákkal próbáltam vinni a bárkát, de mint kiderült, kicsit eltúloztam a dolgot, ami miatt lassabbak voltunk a kelleténél.

A koronavírus miatti nagy leállás után jól esett végre versenyezni saját hajóosztályomban és a Kalózban is. Módom volt a klubomban időt tölteni a gyerekekkel, együtt elemezni a napi videókat, nyugodt hangulatban tölteni a napokat, hosszasan beszélgetni. Maga a bajnokság színvonalas rendezés mellett zajlott, baráti hangulatban, de nagyon profin.

Aztán ahogy vége lett, már utaztam is ki Olaszországba, az itteniekkel tréningezünk, egy helyi edzővel. Kicsit másabb – olaszosabb – a hangulat, mint a megszokott angol csapattal, de a lényeg, hogy vízen vagyunk.

Kalóz Magyar Bajnokság 2020, végeredmény.

Zárásként pedig Sallai Gábor gondolatai: öröm volt nézni, hogy juniorok, mastersek és mindenki más milyen jól tolják egy mezőnyben, a magam részéről mindenkinek ajánlom a Kalózt, aki szereti a szoros versenyeket és bírja a nagy mezőnyt.

fotók: Szűcs Ábel / THE

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!