“Toljuk, ami a csövön kifér, de nem szégyen feladni”

2023-ban kénytelen volt feladni a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes versenyt, 2024-ben aztán megnyerte 70-es cirkálójával, az Orpheusszal. Interjú Herkó Dezsővel.

Herkó Dezső szerint a tolerancia és a segítőkészség fontos velejárói a versenynek, és biztos abban, hogy némi alázat sem árt. 2024-es győzelmét annak fényében lehet igazán értékelni, hogy egy jóval méretesebb hajóval nyert, mint azok a 8M Open vitorlások, amelyek korábban a verseny 1-3 helyezettjei voltak. A 70-es cirkáló egyedüli megvitorlázása olyannyira nagy próbatétel, hogy a Kékszalagon 8-9 fő látja el ezt a feladatot.

Flexfleet: Ha egy szóval kellene jellemezned a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes versenyt, mit mondanál?

Herkó Dezső: Kihívás.

FF: Erre még később visszatértünk, de kezdjük az alapokkal! Hogyan lettél szólóvitorlázó?

HD: Fiatal koromban egyáltalán nem volt közöm a vitorlázáshoz, gimnázium és egyetem alatt is a szörfözés kötött le. Egy idő után azonban be kellett látni, hogy ebből is ki lehet öregedni, és elgondolkodtam, hogy melyik az a természethez és a vízhez kapcsolódó sport, amely még érdekes lehet. A leginkább kézenfekvő választás a vitorlázás volt, amelyben tetszett, hogy míg a szörf egyéni sport, a vitorlázás sokkal inkább csapatról, közösségről szól. Ekkor szálltam be az egyik barátommal a 70-es cirkálóba.

FF: A munkád mennyire kapcsolódik a vízhez?

HD: Építőmérnök vagyok, emellett pedig éveken keresztül voltam egyetemi oktató, vízgazdálkodást tanítottam. A piaci énem az építőiparhoz kötődik, munkahelyemen – Villa Oliver – könnyűszerkezetes házakat építünk, szálláshelyeket fejlesztünk.

FF: Mi történt azután, hogy a szörfről átnyergeltél a vitorlázásra?

HD: Amikor a 70-es cirkáló osztály – Paulovics Dénesnek, Gerlóczy Péternek és Lehoczky Gábornak köszönhetően – megalakult, rengeteg versenyre eljártunk. Emellett a keleti medencében volt szóló és négykezes verseny is, azokon több egységgel is elindultunk, nem is mentünk rosszul, első helyen is végeztünk. Egyéniben volt két második helyezésem. Onnan is eredeztethető az a lelkesedés, amely a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes versenyig elvitt: vitorláztam és olykor jól ment. Máig kíváncsi vagyok arra is, hogy mire vagyok képes egyedül egy versenyen. A hajó mérete miatt Fa Nándor szóló tókerülő versenyein sajnos nem indulhattam, így örülök, hogy a Flexfleet Klasszikuson ezt megtehettem. Amikor értesültem a versenyről, rögtön az jutott eszembe, hogy tessék, itt a lehetőség.

FF: A hajódról mit lehet tudni?

HD: Paulovits Dénes és Gerlóczy Péter alkotása, 9 épült belőle összesen. A 70-es cirkáló a klasszikus hajók vonalvezetését tükrözi, korszerű anyagokból megépítve. Hosszú, keskeny, alacsony, meglehetősen túlvitorlázva. Méretesebb, mint egy 8M Open hajó, összességében a vitorlázása egyedül elég nagy kihívást jelent. Technikailag jól felszerelt, ebben nem különbözik kisebb hajótársaitól.

FF: A Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes a nagyhajós szezon első versenye. Milyen gondolatokkal vágsz bele a készülődésbe?

HD: Mivel az idény első versenye, a hajó remélhetőleg egyben van, de sok tesztelés nem lesz. Csapattal ugyan jól kijön a hajó teljesítménye, de szólóban egy kisebb, 8-10 méteres vitorlásból egy jó kormányos többet ki tud hajózni, mint amire én képes lehetek az Orpheusszal. Ráadásul a 220 négyzetméteres bőszeles vitorla kezelése 20 évvel fiatalabban sem volt egyszerű.

FF: Öt év tapasztalatával a hátad mögött hogy látod, mi volt a legnagyobb kihívás a versenyen?

HD: Amikor először elindultam a versenyen, csak annyit akartam, hogy érjek körbe. Itt egyébként sem az számít, hogy ki hányadik lesz végül, hanem hogy a racionálisan kitűzött cél megvalósuljon. Ugyanakkora – ha nem nagyobb – teljesítmény utolsóként beérni, mint győztesként rövidebb idő alatt. 2023-ban sajnos feladtam a versenyt. Kis szélben versenyeztünk, a déli part mellett volt valami szélcsík, próbáltam ebben maradni. Egy halzolás után talpig genakkerben fennakadtam egy gonosz déli maráson és nem tudtam kiszabadulni. 2024-ben nagy szélben vitorlázhattunk, ez másként volt kihívás. Balatonalmádinál én voltam az első, de aztán elszakadt a topgénuám. Az eléggé alapképességű automata kormányom viszont nem tartotta volna meg a hajót a nagy szélben és hullámokban, így nem mertem belekezdeni egy új vitorla felszerelésébe. Az volt a célom, hogy tartsam a lépést a többiekkel Keszthelyig, azaz a bőszeles Balatonalmádi-Keszthely szakaszon ne szedjek össze túl sok hátrányt. Tudtam, ha ezt megvalósítom, a hajó adottságai lehetővé teszik, hogy visszakerüljek a sakktáblára. Keszthelynél aztán még nagyobb szél lett, óriási küzdelem volt néhány egymást követő fordulónál, és az automata kormány se volt éppen a helyzet magaslatán. De kaptam egy kis esélyt. Az elől lévő hajók elmentek délre, én maradtam északon, közben küzdöttem az erős széllel, az erőmet tekintve a határaimon voltam.

Robogás, zombi a hajóban, a legnagyobb nehézség, tanács az idei indulóknak – a cikk folytatása a FlexFleet Zrt. honlapján olvasható el.