Fa Nándor, az örök innovátor

Nem kell bemutatni. Egykori velencei-tavi kenusból lett ötszörös földkerülő vitorlázó, hajótervező és -építő, kikötői berendezéseket gyártó vállalkozó, aki a tókerülő versenyeivel a Balatonon is felfuttatta az egyszemélyes vitorlázást, aki ezzel és az ötleteivel folyamatosan serkenti az innovációt, miközben a példájával embereket vonz a vízre.

Aqua: Mi foglalkoztat mostanában?
F. N.: Igazából már semmire sem pörgök, de sok minden foglalkoztat. Az egyik a Vendée Globe, ez nem kérdéses. A rajt előtti utolsó két hétben ott leszek Les Sables d’Olonne-ban. Amiben tudok, segítek Weöres Szabinak, és lesem, hogy mi van a világban. Bár jórészt tudom, hogy a nagy része vakvágány, ami ráadásul sok pénzbe kerül, és ennek az árát a szkipperek fizetik meg, akik kimennek, és a saját kockázatukra vitorlázzák meg azt.

Aqua: Törekednek a teljesen szárnyaló IMOCA-ra?
F. N.: Amíg nem oldják meg, hogy a hajó hátulját trimmelni lehessen, addig vagy nagyon kiemelkedik az orra, vagy megpróbálják vízszintesen tartani, de akkor meg nagy az esélye, hogy orra borul. Meg lehetne oldani, hogy valami a víz fölé emelje a hajó hátulját is, de ahhoz módosítani kéne a szabályon, amely jelenleg öt darab, a testből kinyúló elemet enged meg. Kellene a két kormány között középre tenni egy uszonyt a megfelelő emelőszárnnyal, és így teljesen repülővé tenni az IMOCA 60-ast. Egyelőre kiengedték a szellemet a palackból, csak nem tudják kontrollálni. Talán gonosznak tűnik, amit mondok, de a szkippernek egyre kevesebb köze van a történethez, tudományosan gépiesített biodíszletek, mert a dizájnerek, a hajóépítők, a szponzorok, illetve sokan megélnek belőle, a szkipper pedig kimegy és kihoz mindebből, amit csak tud. De nem akarok keseregni, hiszen még mindig izgalmas ez az egész. A magamfajtának a non plus ultra.

Aqua: Te voltál az első nem francia, aki végig tudta vitorlázni a távot, és a későbbi szereplésed is elismerésre méltó. Mennyiben néznek rád másképp ott, mint itthon?
F. N.: Régebben magasabb szintű respektem volt Franciaországban, mint itthon. Ez köszönhető volt a szakmának és a médiának. Ha az emberre ráköszönnek a párizsi metrón, az kizárólag a média hatása. Vendée megyében ugyanez már inkább a szakma. Ott értik a lélek küzdelmét az óceánon, és elismerik azt, aki ott teljesít. Ha lemegyek a Vendée Globe pontonra, rám köszönnek a hajókból. Még a fiatalok is megismernek, leállnak beszélgetni. Jólesik, hogy kérdeznek, pedig ők már egészen más világban járnak. Emellett a város állandó lakói között, mondhatom, hogy közismertségnek örvendek. Ez a kellemes fajta ismertség. Amikor leülsz egy kávéházban valahol kint a plázson, odajön egy pincér, és húsz év után megkérdezi, hogy „Szép jó napot, Fa úr, a szokásosat?” Persze az ilyesmi jólesik, de nem kell túlértékelni. Óceánparti nép, mindenki valamilyen szinten hajózik, ezért tudják értékelni a teljesítményt. Itthon is nagyon sok elismerést, tiszteletet és jó szándékot kapok mindenhol. Ma már nem érzékelek különbséget.

Aqua: Kezdetektől autodidakta vagy a hajótervezésben?
F. N.: A SZent Jupátos földkerülő utunk befejezése után egy hónapot töltöttem Sydney-ben Ben Lexcen irodájában. Ő abszolút ösztönös tervező volt, és értette, hogy mit érzek. Azt mondta, hogy ha van valami víziód, akkor higgy benne, és ne kérdezz senkit! De ezután sem mertem megvalósítani a megérzéseimet. A trendet követtem, tettem a hajóimba rengeteg újítást, de az akkori intuícióimat sosem mertem megvalósítani.

Aqua: De a fejlesztésigényed másképp is megmutatkozott. Például amikor elindítottad a balatoni szóló tókerülő versenyeket, a nyílt 8 méteres hajóosztályt azért találtad ki, hogy a versenyzők és a tervezők megmozduljanak. Mégis pár év elteltével neked kellett jó példával elöl járva meglökni az innovációs kedvet, ami aztán sikerült is.
F. N.: Ezt szolgálná az új hajóm is, de még nincs kész. Mentem vele, teszteltem, de csak villanásokban adott válaszokat a kérdéseimre. Konkrétan foil (támaszuszony, emelőszárny) nélkül nem lehet kideríteni, hogy mit tud.

Aqua: Jobban izgat az innováció, mint a győzelem?
F. N.: Létrehozni egy eszközt, amely a természetben, a vízen valamiféle eredményt ér el, mindig jobban érdekelt, mint a versenyzés. A győzelem, a dobogóra felállás engem már harminc éve nem érdekel. Ha győzni akarsz, annak az az oka, hogy bebizonyítsd a jóságát annak, amit létrehoztál.

Aqua: Amikor itthon belekezdtél a vállalkozói létbe, kikötői berendezések előállítója lettél, de miért nem hajóépítő?
F. N.: Üzleti logika vezetett. Akkoriban tömegesen hordták be fillérekért Svájcból a levetett vitorlásokat, és úgy gondoltam, hogy a hajóépítésből itthon nem lehet megélni. A kikötőfejlesztést láttam üzletileg jól megfoghatónak, és ez be is igazolódott.

Aqua: Bőven volt alkalmad elgondolkodni az óceánon töltött magányos óráidban az életről, a világról, mindenféléről.
F. N.: A magunkfajtában egyre szaporodnak a kérdések a saját létünkkel kapcsolatban, és mind több, bonyolultabb kérdést tesz fel magának az ember. Ahhoz, hogy válaszokra lelj, megfelelő közeg kell. Én már a Szent Jupáton rájöttem, hogy magadra utaltan olyanokat tudsz meg önmagadról és a világról, a természetről, amit máshol nem. Bár egy eszközt kezelsz, az óceánon nem civilizált ember vagy, hanem természeti lény, annak összes kérdésével és válaszával. Én nagyon tudatosan figyeltem erre.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 165. számában jelent meg. Keresse a kiemelt újságárusoknál, vagy fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)

fotók: index.hu, feol.hu