Rekord a Balatonon: Keszthelyről Kenesére 1 óra és 21 perc alatt
Deák Tomi akkorát repesztett, hogy 15 percet faragott a fennálló rekordon a Keszthely-Balatonkenese távon. Élménybeszámoló.
„Évek óta a fejemben volt a rekorddöntési kísérlet. A Balaton összes szegletét bejártam már kite foil versenyekre készülve, azonban a teljes táv teljesítése nem tűnt triviális dolognak: a legtöbb szélirányban, ami alkalmas arra, hogy kite-tal a csőben átmenjünk, vagy a keszthelyi vagy a kenesei part olyan szelet kap, amiben szinte lehetetlen rekordidőn belül megközelíteni a partot. Plusz teherként a rekordkísérlet olyan logisztikai kihívásokkal jár (szaladás az állomásokra, kocsi-fuvar Keszthelyen és Kenesén is), hogy eddig nem mertem nekivágni a küldetésnek. Már csak azért sem, mert korábban a 2024-es olimpiára szerettem volna kvalifikálni formula kite szakágban. Az ottani pályaversenyzéshez pedig egy efféle hosszútávú menet nem épp a legjobb tréning.
Támogatás hiányában és saját vállalkozás vezetése mellett a kvalifikáció megmaradt álomnak, és inkább a kite szórakoztatóbb részével kezdtem foglalkozni: 15-20 méteres ugrások, freestyle manőverekkel színesítve. A versenyfelszerelésem nagy részét eladtam, de azért a leggyorsabb szárny és egy darab, rekorddöntésre alkalmas ernyőm megmaradt. Mert teljesen sosem engedtem el ezt a rekordkísérletet. Láttam, hogy július első hetében elég jó délnyugati szél lesz a Balatonon, és a korábbi rengeteg fejszámolás szerint ez tűnt a legjobb széliránynak a rekord megdöntéséhez. Kánikulában nem jellemző, hogy az ilyen irányú szél átfúj a Balatonon, de három héttel azelőtt egy nagyon hasonló jóslat bejött, úgy gondoltam, hogy meg lehet próbálni.
Feleségemmel mentünk el Keszthelyre, délután háromkor még a főtéren, a Pajti étteremben ettünk, beszélgettünk, én vártam, hogy az aktív termikképződések száma csökkenjen. Ebéd után lementünk az I love Keszthely felirathoz, a szél egyenletesnek tűnt a part közelében is, akkor és ott döbbentem rá, hogy tényleg nekivágok.
Még reggel ugrasztottam Szénási Virágot, akivel korábban együtt versenyeztünk, délután négykor együtt szereltük össze a felszerelésünket a parton, a keszthelyi MÁV pecsét megszerzése után pedig együtt vágtunk neki a távnak. Balatonfenyvesig még többször láttam az ernyőjét, ha hátrapillantottam, de utána egyre nőtt köztünk a távolság, és eltűnt a szemem elől.
19 négyzetméteres versenyernyővel vágtam neki a távnak, komoly erő és kitartás kellett ahhoz, hogy ezt az ernyőt végig megtartsam. Utólag meg merem kockáztatni, hogy egy kisebb ernyővel még gyorsabb tempóval, de nagyobb biztonságban tudtam volna rohanni. Csakhogy az esetleges szélcsendesebb részeken és a Tihanyi-félsziget melletti hátszeles szakaszok miatt muszáj volt a nagyobbat választani, úgy kalkuláltam, hogy az biztosan áthúz ezeken a részeken is.
Alapvetően a déli parthoz közelebb mentem, mert ott a kisebb hullámok között stabilabban tudtam tartani a körülbelül 50 km/h-s tempót (csúcssebességem 31 csomó volt). Azért is választottam ezt a taktikát, mert a széltérkép alapján keletre haladva folyamatosan egyre erősebb szélre számítottam, és attól féltem, hogy ha túl erős befújások jönnek, akkor nagy ernyővel (ami 6-12 csomóra van tervezve, itt pedig 20+ csomós szakaszok is akadtak bőven) nehezen tudok majd ellentartani, és előfordulhat, hogy folyamatosan magasságot veszítek. Ahhoz pedig, hogy a Csőbe be tudjak menni, tartalékolni kellett.
A keleti medencébe átérve már kezdtem biztosnak érezni, hogy sikerülni fog, egyre jobban lehetett bőszélbe ejteni, ami ennek az ernyőnek az erőssége. Kevesebb hínár is volt a vízben, és egyenesen a kenesei célra tudtam tartani. A végén a befutó pontos helyszínével kapcsolatban elbizonytalanodtam, de végül csak pár percet veszítettem, mire megláttam a parton feleségemet. Ő a Crocs-omat hozta utánam Keszthelyről, ami azért volt fontos, mert az utolsó szakaszt az állomásig így gyorsabban tudtam megtenni.
A nettó menetidő végül 1 óra 21 perc lett, ami 15 perccel jobb, mint a 2020-as, IQFoil-lal felállított rekord. Virág valamivel 2 órán belül teljesítette a távot, ezzel ő lett az első női versenyző, aki kite-tal tette meg a utat, nem is rossz idővel.
Meggyőződésem, hogy a kite-foil / hydrofoil a jövő. Ennek az innovációnak köszönhetően lehet egyszemélyes járművel is gyorsabban száguldani, mint az óriási (akár több száz millió forintos) katamaránok. Imádom az innovációt, a sebességet, a technológiai fejlődést. 2022-ben az anyagi támogatás hiánya miatt abbahagytam az olimpiai felkészülést, a kite megmaradt hobbinak a cégvezetés mellett (ahol szintén innováció és technológia színezi a napokat). Azonban ez a rekord most felrakta az i-re a pontot.”
- ha tetszett, ajánld másoknak is!