Egy álom nyomában: felkészülés a nyílt tengeri hajózásra

Nagyon sok vitorlázó „bakancslistáján” szerepel hosszú idejű, nagy távolságú utak, óceánon, tengeren való átkelés, esetleg többnapos nyílt vízi szakaszok hajózása.

Miként lehet felkészülni egy olyan útra, ahol csak magadra és a társaidra számíthatsz vészhelyzetben, ahol hetekig csak a tengert, óceánt látod? Nincs a telefonon térerő, a legénység hetekig összezárva hajózik, ennek ellenére csapatként kell működni, a te gondod pedig az egész legénység problémájává válhat.
A fő különbség a part menti és a tengeri „offshore” vitorlázás, hajózás között a hajó parthoz képesti helyzete, ami több száz, vagy óceánátkelés esetén ezer tengeri mérföld is lehet. A vitorlásunk pozíciója azt is meghatározza, hogy mennyire távolodott el bármilyen navigációs referenciaponttól vagy segítségtől.

Elsőként az elhatározásnak kell megszületnie, és ha megvan az eltántoríthatatlan döntés, egyre több kérdés kezd megfogalmazódni benned. Miként lehet felkészülni arra, ami vár, várhat rád?

Elméleti előkészületek
Amennyiben van olyan ismerős, vagy ismerős ismerőse, aki már megtapasztalta azt, amire készülsz, kérd meg, hogy szánjon rád egy kis időt, és mesélje el, hogy ő miként élte ezt meg. Ha lehetséges, gyűjts be minél több infót minél több hajóstól. Mindenki egy kicsit mást tart, tarthat fontosnak. Jó, ha rákérdezel azokra a témákra, amik megfogalmazódnak benned.

Szánj időt arra, hogy az interneten olvass, a YouTube-on megnézz minden olyan bejegyzést, videót, útinaplót, amiből képet tudsz alkotni az előtted álló kihívásról.

Próbálj önvizsgálatot tartani. Mennyire vagyok társasági ember és meddig? Hogyan viselek el másokat, miként reagálok, ha valakinek a véleménye, a stílusa, az ügyködése nem tetszik? Mennyire tudom elviselni, ha ki kell lépnem a komfortzónámból? Mennyire vagyok kitartó? El tudom-e fogadni más döntését, mennyire kérdőjelezem meg, mennyire tudom magamba fojtani az esetleges ellenvéleményemet? Mennyire tudok teret engedni a körülöttem lévőknek? Mennyire vagyok kitartó, türelmes, megértő? Egyáltalán, csapatjátékos vagyok? Mik azok a feladatkörök, amiket biztos el tudok látni?

Amennyiben a feltett kérdésekre adott válaszaid alapján megfelelsz az előtted álló kihívásnak, akkor következhet a felkészülés folytatása.

Az elméleti, vagy félig elméleti felkészülés sorába lehet helyezni az elsősegély-tanfolyam elvégzését, ami a hétköznapokban is hasznos, de a semmi közepén igen fontos lehet. Igazán az az ideális és megnyugtató, ha a legénység valamennyi tagja tisztában van az elsősegélynyújtással. A másik a rádiókezelés és a kommunikáció. Tévesen gondolkodik, aki azt gondolja, hogy a szkipper mindent is tud. Jó esetben ez így van, de mi van, ha a szkipperrel történik valami, ő szorul elsősegélyre, vagy helyette kell segítséget kérni rádión, illetve kommunikálni?

Az önálló felkészülésünk része az is, hogy a bejárni tervezett tengerek, óceánok jellemző időjárásával, szeleivel megismerkedünk, illetve utánanézünk az adott időszak jellemzőinek. Például mi a squall, mit okozhat, mi a teendő, ha a hátad mögött a semmiből felbukkan?

Az előkészületek fontos része lehet, hogy hogyan kommunikáljunk a szeretteinkkel, a családtagjainkkal, akik feszülten várják, hogy életjelet adj magadról.

Gyakorlati felkészülés
A legfontosabb, hogy nyílt vízi hajózás teljesen más szemléletet és gondolkodásmódot követel. Az, ha az Adrián vagy a Balatonon reggel kifutsz a kikötőből, délután, kora este meg kikötsz, nem felkészülés arra, amire vállalkozol. Ebből még nem derül ki, hogy a mozgásban lévő hajón tudsz-e pihenni.
A kialvatlanság feszültté tesz, negatív gondolatokat szül a fejedben, ezáltal ingerlékennyé válhatsz. Távol a partoktól nincs kiszállás, a következő sziget vagy part hosszú napokra lehet tőled.

A tengeribetegség nem tréfa, a kiszáradás nagyon veszélyes. Gyakran találkoztam olyanokkal, akik a fedélzeten jól voltak, de lent a hajótestben pillanatok alatt rosszul lettek, elhatalmasodott rajtuk a tengeribetegség.

A gyakorlati felkészülés első lépése a felkészülés a vészhelyzetre, azaz haváriatréning, de egy olyan, ahol nem csak szóban mondják el, hogy mit kell majd tenned, ha ez vagy az történik. Gyakorlatban végig kell csinálni a mentősziget vízre tételét, kinyitását, átszállást a mentőszigetbe.

Biztonság
Egyrészt a haváriatréning nagyon fontos, és nem vesztesz vele semmit akkor sem, ha végül nem vágsz neki a végtelen víznek. A part melletti, szigetek közötti hajózás során is szükség lehet rá, szóval nem kidobott idő és elpazarolt energia, ha gyakorlatban is végigcsinálsz egy ilyet.

Másrészt, ami valóban zsákbamacska, és nagyon nehéz lehetőséget találni rá a nagy út előtt, saját magadat próbára tenni egy többnapos nonstop hajózással, ha mód van rá olyan szkipperrel vagy legénységi taggal, akinek már van tapasztalata az offshore hajózásban.

Ez választ ad arra, hogy tudsz-e pihenni menetben lévő hajón, a tengert bírod-e lent a hajótestben, belekóstolhatsz a szolgálati rendbe, megtapasztalhatod, hogy komfortzónádból mennyire kell kilépni. Mindemellett el tudod-e viselni azt a leszűkült életteret, amiben hetekig tartózkodnod, élned kell majd? Tudsz-e alkalmazkodni a többiekhez, el tudod-e fogadni és teljesíted-e a szkipper utasításait?

Amennyiben úgy érzed, hogy felkészültél, megtettél mindent és készen állsz, jön a következő dilemma: kivel, mivel vágj neki a nagy útnak. Manapság az interneten szinte egy kattintással találhatsz lehetőséget mondjuk az Atlanti-óceán átkeléséhez. Sok hajóra lehet befizetni a részvételt, vagy vannak olyanok, amelyekbe legénységet keresnek. Van az úgynevezett delivery, amikor chartercégek hajóját kell átvinni Európából a karibi térségbe, vagy Mallorcáról a Kanári-szigetekre.

Bármit is választasz, az bizalom a hajó, a szkipper, a legénység többi tagja irányába.

Mohai Szabolcs

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 161. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)