Rauschenberger Miklós – Bajnoki győzelmek után, osztályalapítás előtt

A magyar bajnoki címeit már nem is számolja, a versenyzői tapasztalatát pedig szívesen megosztja azokkal is, akik most kezdik vagy kevésbé mozognak otthonosan a versenyvitorlázásban.

Aqua: Most éppen milyen hajóosztályokban versenyzel?
Rauschenberger Miklós: Most a Nautic 370-es és J24-es osztályban vitorlázom, ehhez jött az AC45-ös katamarán. Kaiser Kristóf tavaly elhívott taktikusnak a Prospex-Delta-teambe. Nagyon megörültem a megkeresésnek, jó dolog egy profin működő csapat tagjának lenni, a Team Quantum Hungary Extreme 40-es projekt után pedig már hiányzott is a nagykatamaránozás.

Aqua: Miként lehet összehangolni a három hajóosztály versenyeit?
R. M.: Mindig a következő megmérettetésre koncentrálok. Júliusban Kékszalag az AC45-össel, aztán augusztusban J24-es Európa-bajnokság itthon, majd szeptemberben Nautic 370-es magyar bajnokság. A J24-essel 2015-ben kezdtem, és azóta is nagyjából egyben van a csapat. Sokat járunk ki Olaszországba, ahol van egy jó flotta, az idén is bekapcsolódtunk az ottani téli sorozatba. A Nautic 2017-ben kezdődött a Revolutionnel. Alapvetően a pályaversenyeket szeretem, és ezt jól kiegészíti a Kékszalag.

Aqua: Hány magyar bajnoki címnél tartasz?
R. M.: Harmincig számoltam, mert gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy jó lenne harmincat nyerni. Azóta nem tartom számon. De nem is a szám, vagyis a mennyiség a fontos, hanem a kihívás, a minőségi versenyek és hogy profi csapattal versenyezzek. Ez jelenti számomra azt az értéket, amit szeretek a vitorlázásban. Szerencsére a Nautic és a J24-es sem egy egyszerű osztály, mindkét osztályban benne vagyok a vitorlafejlesztésben is, így nyomon tudom követni a változásokat, a saját tapasztalataimat folyamatosan be tudjuk építeni a fejlesztésekbe.

Aqua: Azért a sok eredmény közül melyik számodra a legfontosabb, a legemlékezetesebb?
R. M.: Az első bajnoki cím 1993-ból igazán emlékezetes, Cadetban nyertem, nagyon büszke voltam az első sikerre. 2003-ban részt vettem egy Atlanti-óceán-átkelésen, ahol abszolút 3. helyen értünk célba. Erre is nagyon büszke vagyok, nagy kaland volt, és kipróbáltam magam egy olyan területen, amilyen előtte még nem volt. Emellett kiemelném a 2018-as Centomiglia abszolút 1. helyet a Team Quantum Hungary – The RED Extreme 40-es katamaránnal, amit időrekorddal sikerült megnyernünk akkor. Illetve még büszke vagyok a kétszeres Luka30-as Európa-bajnoki címemre.

Aqua: Gyerekkorod óta vitorlázol, 10 éve a vitorlázásban működő vállalkozást viszel. Hogy látod, hogyan változott a hazai vitorlázás? Miként változtak a célok és igények?
R. M.: Ha az alapoktól indulunk, tehát a kishajózástól és a kishajós versenyzéstől, akkor meg kell állaptanunk, hogy nagyon komoly változás zajlott le ezen a területen a kezdő versenyzőkoromhoz képest. A hajók, az edzők felkészültsége, a klubok felszereltsége, a lehetőség, hogy bármikor mehet az ember külföldre edzeni, versenyezni, sokkal felkészültebb fiatalokat ad a sportágunknak.
Ez pedig továbbgyűrűzik, a kishajóból kiszállva felvesz sokakat a nagyhajós versenyzés, így jó néhány hajóosztályban egyre élesebb versenyeket rendeznek, mind profibb mezőnyök állnak össze. Persze itt is szükségszerűen utat tör magának az egyre korszerűbb megoldások beépítése, a kötelek, a vitorlák, a hajók fejlesztése.

A túrahajózás terén szintén nagy átalakulás ment végbe. Egyre nagyobb, egyre kényelmesebb hajók veszik át a klasszikus balatoni túrahajók helyét, de ezekkel kevesebbet túráznak, csak kiállnak a kikötőből, mennek kicsit, aztán fürdenek. Én úgy látom, hogy sokkal kevesebb az aktív túrázó. Amit kicsit sajnálok, hogy én azt látom, hogy a kikötőkből eltűntek az összetartó, „zártabb” értékközösségek. Míg gyerekkoromban a kikötőben komoly szabályok voltak, sokszor viselkedni kellett, és ha épp túltoltuk, bárki is volt az, bizony ránk szólt. Most nem ez van. Kevesebb a tisztelet és az egymás megbecsülése a kikötői közösségekben. Fontos lenne erre jobban figyelni, hogy a gyerekeink személyisége ne csak a vízen, a vitorlázás által fejlődjön jó irányba, hanem a parton, a kikötőben is lássanak jó példákat.

Aqua: Mit gondolsz, merre halad a vitorlázás?
R. M.: A kis, sportos hajók és a sportvitorlázás a kikötőből kiszorulni látszik, márpedig akik sportvitorláznak, azoknak továbbra is a vízen a helye. Így szükségszerű egy újabb váltás, vagyis igazából egy újabb irány megjelenése. Én hiszek ebben. A sportos, gyorsan vízre tehető, kis csapatlétszámú, akár egy délután is működőképes vitorlázásnak helye kell legyen egy fejlett vitorlástársadalomban. Ez sok helyen működik, a világban. Délután nem futni, hanem egy gyors körre vitorlázni mennek el az emberek.
Ennek nemcsak szemlélői, de alakítói is szeretnénk lenni.

Ambrus Gábor

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 160. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)