A csapadék mentheti meg a Velencei-tavat

Jelentős veszteséget könyvelhetett el 2022-ben a horgászturizmus a Velencei-tavon, pedig kisebb volt a halpusztulás, mint egy évvel korábban. A 2023-as év haltelepítési és horgászati sikere a természet törékeny egyensúlyán múlik.

Tavaly az egész Európát sújtó klimatikus változások minden tavat, folyót és kutat érintettek. A Velencei-tavat is rendkívüli módon megviselte az aszály, mégsem érkeztek híradások olyan mértékű halpusztulásokról, mint egy évvel korábban.

Ennek az oka egyrészt hogy a kritikusabb időszakokban végig járatta a levegőztetőit a Vízügyi Igazgatóság és a MOHOSZ, másrészt szerepet játszhatott a nagyobb halpusztulás kirobbanásának megelőzésében az is, hogy csak minimális haltelepítés volt csak 2022-ben. Ennek ellenére a harcsaállomány az idén nagy veszteséget szenvedett, csak elnyújtottabban, vagyis kevésbé látványosan pusztultak a halak. Mikroszkopikus amőbákat találtak nagy tömegben a vizsgált harcsák kopoltyúlemezein, így valószínűleg a fulladásos elhullásukat ez okozhatta.

A váltott területi jegyek forgalma alapján a horgászlétszám hozzávetőlegesen 70 százalékos visszaesést mutatott. Tavaly ugyanez a csökkenés 50 százalék körüli volt. 2021-ben inkább az évesnél rövidebb időre váltott jegyeknél volt hatalmas visszaesés, az idén már az egész évre váltott tiketteknél is. Így a tavalyi és az idei évben a MOHOSZ a bevételeket jelentősen meghaladó költségekkel végzi a halgazdálkodási tevékenységet a tavon. Igaz, hogy a halasítási kiadások minimálisak voltak, de emellett a halőrzés vagy az elpusztult halak gyűjtése és ártalmatlanítása jelentős költségtényező, különösen a mostani áremelkedések fényében. Viszont aki területi jegyet váltott – főleg a pontyhorgászok – örülhettek, mert olyan eredményes pontyhorgászat, mint 2022-ben, talán a 80-as években volt, amikor nagyon sok halat foghattak a pecások. Sőt mi több, a pontyok átlagmérete is igen jelentős volt, 3 kiló körüli volt az átlag, de nagyon sok 5 kiló feletti példány is horogra akadt. Mindez köszönhető a telepítési szerkezet megújításának is, amellyel jóval nagyobb hangsúlyt fektetettek a nagyobb átlagméretű pontyok kihelyezésére.

A Velencei-tó halállományának helyzete tehát igen törékeny. Jelenleg csak a csapadékban bízhatnak, mivel a vízállás folyamatosan csökken, illetve a mesterséges vízpótláshoz szükséges támogatásról sincsenek még információk. Ahhoz, hogy természetes úton normalizálódjon a helyzet a Velencei-tavon, a mostani, kritikusnál is alacsonyabb vízállásnál 2-3 átlagon felüli csapadékos évnek kellene következnie.

A halgazdálkodási tevékenység is attól függ, milyen lesz a vízállás. Az elhullott halak pótlására terveznek visszatelepítési programot is, amely elsősorban a ragadozó fajok és a keszegállomány átlagon felüli kihelyezését jelentené. Erre akkor kerülhet sor, illetve akkor tudnak újra telepíteni, ha van esély arra, hogy a betelepített halak túlélési esélyei javulnak – írta a velma.hu.