Így védik a vizes élőhelyeket a Kőrösnél

A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén a XIX. századi nagy folyószabályozások és lecsapolások során jelentősen átalakult a táj.

A nemzeti park a megalakulása óta óvja és fejleszti az ilyen, természet közeli állapotban fennmaradt vizes élőhelyeket, kihasználva a táji adottságokat. Az elmúlt évtizedekben hét ilyen mocsárban, illetve mocsármaradványban hajtottak végre kisebb-nagyobb beavatkozásokat, vizes élőhely-rekonstrukciókat: Ugrai-rét, Sző-rét, Kivágási-legelő, Kisgyanté, Simota, Kisvátyon és Mágor-puszta.

Az említett területek többségén elsősorban különböző vízvisszatartási, műszaki megoldásokkal tartják meg a lehullott csapadékvizeket. Néhány helyszínen, például a Kivágási-legelőn és a Kisvátyonban lévő két mocsárfolton (Kerek-rét, Zsacskó-zug) szükség esetén van lehetőség vízbeeresztésre is. Az idén ősszel szükség is volt erre, így a vízpótlások befejeztével mintegy 40 hektár került víz alá.

Ha jön egy csapadékosabb periódus, akkor az a többi élőhelyen is megfelelő vizeket biztosít a jövő évi költési időszakra. Erre nagy szükség van, mivel az Ugrai-rétben találhatók a Körös-Maros Nemzeti Park legnagyobb gémtelepei, ahol csaknem az összes hazai gémféle költ, de mindegyik élőhelyen igen gazdag az élővilág. A madarak mellett több ritka kétéltű, vízi gerinctelen és növény is itt találja meg az életfeltételeit. Fontos költő- és pihenőhely a különböző vízimadarak számára.

Egyes években a vizes rekonstrukciókon akár 500 hektár is víz alá kerül, és itt található a közel kétezer hektáros Biharugrai- és Begécsi- halastó is. Ezek együttesen biztosítják, hogy a hajdani gazdag vadvízvilágban még sokáig gyönyörködhessünk – olvasható a Körös-Maros Nemzeti Park oldalán.