Bécsi megoldás a klímaváltozás ellen

A természetben a lehulló csapadék nyolcvan százaléka ott párologhat el, ahol földet ért, míg a beépített városi területeken ez az arány csak öt százalék. Bécs célja, hogy a jövőben jelentősen javuljon ez az arány.

Az osztrák fővárosra hulló csapadék nagy része a csatornarendszeren keresztül egyből a szennyvíztisztítóba kerül ahelyett, hogy beszivárogna a talajba. Ez nemcsak pénzt és energiát emészt fel, de azt is jelenti, hogy a csatornarendszer kapacitásának több mint kilencven százalékát az köti le, hogy a szennyvíztelepre vezessék a nagyjából tiszta esővizet, míg a tulajdonképpeni feladatra – a városban keletkező szennyvíz összegyűjtésére és elvezetésére – mindössze a kapacitások alig tíz százalékát használják. Ezen szeretne változtatni Bécs.

Az elmúlt években több olyan megoldással kísérleteztek, amelyek az esővíz helyszíni felhasználását segítik. Ilyenek a zöldtetők, az esővízgyűjtők, a víztározók, a szivacsvároselv alapján átalakított utcák vagy Aspern, Bécs új városrésze, ahol már nagy területen alkalmazzák utóbbi elvet. Ott a csapadék nem a csatornahálózatba folyik, hanem beszivárog a talajba, és a zöldterületeken keresztül fokozatosan elpárolog. A módszer előnye, hogy nemcsak kevesebbet kell öntözni, de a környék klímája is kellemesebb, hűvösebb.

A bécsi szakembereknek már a szupermarketek óriási parkolóira is van ötletük: kisebb-nagyobb zöld szigetekre vezetnék a csapadékot, hogy az elpárologhasson, csökkentve a hőszigetjelenségre hajlamos aszfaltozott felületek és környezetük hőmérsékletét. A nagyon forgalmas területeken elővigyázatosan lehet alkalmazni a módszert, mivel a szennyezett esővíztől szennyezett lesz a talaj is, és télen a sós hólevet is csupán a csatornarendszerbe szabad vezetni. Egy- és kétnyári növényeket érdemes csak ültetni, és tíz-húsz évente ki kell cserélni a talajt, ha telítődött káros anyagokkal – írta a player.hu.

fotók: austria.info, iba-wien.at, themayor.eu