Elbúcsúzhatunk a Velencei-tótól?

Miközben a Velencei tó hivatalos turisztikai oldala még mindig úgy hirdeti a tavat, hogy ideális választás, mert kényeztető a sokszínűsége, és Budapestről gyorsabb lejutni oda, mint kijutni a városból, lassan már nem lesz hova.

A 2020–2021-ben tapasztalható aszályos időszak miatt 44 százalékkal csökkent a Velencei-tó vízmennyisége. Az idén márciusban 100 százalékos volt a csapadékhiány, a januári és februári szokásos mennyiség 30 százaléka hullott le. Áprilisban eddig a tavalyinál 24 százalékkal több eső esett, de összességében még mindig 56 százalékkal vagyunk a hazai átlag alatt. A Magyarországra vonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy a csapadék éves mennyisége nagyjából azonos lesz, de térben és időben ez is megváltozik. Ez nem jó hír, mert kiszámíthatatlanabbá válik, és ha egy nap leesik egy- vagy kéthavi csapadékmennyiség, az nem tud úgy hasznosulni, mintha a csapadék időben jobban eloszlana.

A Velencei-tó mindig egy jelentős vízingadozású állóvíz volt, hol mocsaras, hol a kelleténél több víz volt benne. Az azonban nem segít, ahogy most bánunk vele, vagyis hogy körbebetonozzuk, különböző vízelvezetéseket alkalmazunk, rontunk a már meglevő rossz helyzeten. Itt nemcsak a csapadékkal való ellátottság a befolyásoló tényező, hanem az is, hogyan használjuk fel azokat a vizeket, amik táplálják. Mi inkább elvezetjük, mintsem megtartanánk őket, ez pedig nem éghajlati, hanem éghajlat-politikai, környezetpolitikai, vízgazdálkodási kérdés.

A víz szintje ugyanakkora, mint amikor 79 cm-es vízszintnél beleengedték az 1974-ben kialakított és azóta karbantartás nélkül üzemeltetett Zámolyi- és Pátkai-víztározók vizét. Igaz, azt is nagyon nehezen tették, mert azt mondták, a tározók vizének nagy a klorofiltartalma, és ez nem tesz jót a Velencei-tónak. Amikor mégis beleengedték a tóba a vizet, a vízszint emelkedett 10-15 centit, de mostanra visszament 99 centire, mint amikor megkezdődött az „akció”. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei szerint a szükséges vízszint 160-180 centiméter lenne.

A tározókat arra építették, hogy amikor a Pilis déli lejtőiről lefolyik a csapadékvíz, akkor a szennyeződések (homok, iszap és mechanikus szennyeződések) egy bukón keresztül ott maradjanak, a tározók másik végén pedig leengedjék a tóba a vizet. Csakhogy nem tudták leengedni, mert időközben a tározókat „gazdasági tóként” hasznosították. Eközben a vízügy, a vizek kezelője állítja, hogy a tározók a Velencei-tó táplálására vannak, de nem táplálhatják vele, mert annyira rossz a vizük.

A szakemberek szerint a vízpótlás vagy a közeli bányákban lévő karsztvizekből, vagy a Dunából lehetséges. A karsztvizek lakott területek ivóvízellátására szolgálnak, ezért a Duna vizének felhasználásával lehet a szükséges pótlás. Ez az új csővezeték kiválthatná a Velencei-tó partján lévő települések majdnem egészét ivóvízzel ellátó jelenlegi csöveket, amelyek cseréje az elöregedés miatt hamarosan szükséges lesz. A Duna vizének a tóba vezetését 8-10 milliárd forintból meg lehetne oldani.

A teljes sikerhez a Dunából idevezetett víz mellett szükség lenne a partfal végigfúrására is nagyjából 0,5-1 méterenként, ahol az esővíz utat találna újra a tóba. Illetve földmunkagépekkel ki kellene tisztítani az elhanyagolt csatornákat, és nagyon fontos lenne a tóba önkényesen vezetett szennyvíz csatornacsövek felkutatása, valamint a szakszerűtlen beruházások folytán elpusztult állatok visszatelepítése is. De ezt a megoldást még csak számba sem veszik az illetékesek.

Az viszont biztosnak látszik, hogy az északi parton Kovács Katalin olimpiai bajnok kajak-kenu akadémiája épül fel. Sukorónak nem lesz partja, mivel azt beépítik a hozzá tartozó szállodákkal – írta a hirklikk.hu.

fotók: booking.com, velenceito.info