Jimmy Cornell – A jó vitorlázó 10 alaptörvénye, harmadik rész

Az erdélyi magyar származású, Londonban élő vitorlázó, az ARC atyja, Jimmy Cornell megírta, hogy mik azok a legfontosabb dolgok, amiket szem előtt kell tartanunk, hogy egy hosszabb-rövidebb tengeri vitorlásutat problémák nélkül fejezhessünk be.

Bízz önmagadban
Nagyon fontos, hogy el tudjuk végezni a javításokat és magunkkal vigyük a legfontosabb pótalkatrészeket, de mindezek felett magunkban kell bíznunk. Csak erős önbizalommal tudjuk követni a vészhelyzetek legfontosabb szabályát, miszerint: „ne ess pánikba”. Próbáljunk meg higgadtak maradni, szánjunk rá néhány pillanatot, hogy áttekintsük a helyzetet, készítsünk cselekvési tervet, majd hajtsuk is végre. Hasonlóra van szükségünk rossz időben is. Bár ez mást jelent az emberek számára, én csak az 50 csomó feletti szelet sorolom ebbe a kategóriába. A trópusi viharok kivételével a szokásos vitorlásútvonalakon a 40 csomónál erősebbek elég ritkák.
Igazából nincs általános szabály arra nézve, hogyan kell a hajóval bánni rossz, viharos időben. Sok függ a helyi körülményektől, a hajó típusától és a legénység szakértelmétől.

Míg az egészséges önbizalomnak nagy jelentősége van, a túlzott önbizalom, az önteltség veszélyes lehet, és súlyos következményekhez vezethet. A tenger könyörtelen, a bölcs navigátor pedig alázatos vele szemben. Korunk fejlett navigációs eszközei nemcsak könnyebbé, de biztonságosabbá is tették az életünket. A GPS, az elektronikus térképek, a radar és más egyebek mellett a hajók mégis sorra futnak zátonyra és vesznek oda. Az ilyen balesetek fő oka az ezekbe a műszerekbe, de legfőképp a GPS-be vetett túlzott bizalom. A tengeri túraversenyek szervezőjeként jó néhány olyan esetnek voltam tanúja, amikor a hajók azért szenvedtek balesetet vagy éppen azért semmisültek meg, mert a navigátorok túlságosan is megbíztak a GPS-ben, és így követtek el navigációs hibát. A legdurvább eset az volt, amikor egy hajót kézbesítő legénység azért futtatta zátonyra a hajót Barbados keleti partján, mert az érkezési végpontot a sziget túloldalára vették fel!

Jimmy tippjei… A hivatalos formalitásokhoz
• Mihelyt belépünk egy ország felségvizeire, húzzuk fel a Q lobogót, és egyenesen tartsunk a legközelebbi hivatalos vámkikötőbe. Sehol ne álljunk meg, mielőtt szabályosan be nem jelentkezünk.
• Azokban az országokban, ahol kötelező az előzetes bejelentkezés, a hatóságokkal időben vegyük fel a kapcsolatot rádión, telefonon vagy e-mailen.
• Próbáljunk két útlevelet szerezni, ha kényes országok látogatását tervezzük, hogy legyen egy tartalékunk, ha a vízumkérelem miatt le kellene adjuk az egyiket.
• Ellenőrizzük az oltásaink érvényességét, és még indulás előtt otthon oltassuk be magunkat, ha ez a meglátogatandó országokban előírás.
• Nyomtassunk több másolatot a legénység adatait tartalmazó személyzeti jegyzékből, hogy bejelentkezéskor leadhassuk.
• A hajóra érkező legénységnek legyen egy hivatalos meghívólevele a szkippertől vagy a hajótulajdonostól, hogy a kiutazáskor vagy a megérkezéskor a bevándorlási hivatalban igazolni tudja magát.

Légy mindig olyan biztonságban a vízen, amennyire a szárazföldön
Az elmúlt években a biztonság kérdése elsőrendű téma lett a túravitorlázók körében. Ez jelentős változás a vitorlázó-pályafutásom kezdeti időszakához képest. Alig emlékszem olyanra, amikor akár magam, akár más vitorlázótársam biztonsága komolyabb veszélyben forgott volna. Vitorláséveim alatt sem én, sem a családom nem éreztük magunk fenyegetve, nem forogtunk valódi veszélyben. A széles körben elterjedt kalózkodás vagy az erőszakos bűncselekmények ellenére a vitorlázók sokkal kiszolgáltatottabbak, amikor a szárazföldön utaznak. A túravitorlásokat ért kalóztámadások még mindig viszonylag ritkák, a kalózveszélyes területek pedig közismertek, ezért ha lehet, ezeket kerüljük el.

Az útjaim általában balesetmentesek voltak, és ez azoknak a alapvető szabályoknak köszönhető, amiket az évek során kidolgoztam. Ezek közül is az első, hogy a legénységem nem hagyhatja el a kokpitot anélkül, hogy engem ne értesítene. Ha csendes az idő, nem ragaszkodom a biztonsági heveder használatához, mert a kokpitot védett helynek tartom. A hajó oldalán még napközben is szigorúan tilos kipisilni a tengerbe, és hajthatatlan vagyok abban a tekintetben, hogy a férfiaknak nemcsak kötelező a vécét használni, de le is kell ülniük. Szerencsére soha nem volt részem abban, hogy valaki a vízbe esett volna a hajómról, de ez is megtörténhet, így a jelenlegi hajómat alaposan felkészítettem erre az esetre. Az Aventura széles fürdőfedélzetére úgy szereltettem fel a lépcsőt, hogy az a vízből is leengedhető legyen, így könnyebb a vízből mentés. Más biztonsági rendszabályokat is alkalmazok: a preventert mindig felszerelve tartom a bumon, ha raumban vagy hátszélben vitorlázunk, és a spinnaker rúdját fixen rögzítem, nem mozoghat egy kicsit sem.

Van két éjszakai szabály is, amit az utóbbi időben kezdtem előírni. Az éjjeli őrségben nem lehet sem olvasni, sem zenét hallgatni. Olyannyira fontos jól látni a sötétben, hogy ezek a szabályok teljességgel indokoltak.

Jimmy tippjei… Kalózveszélyes vizekre
• Alkossunk konvojt 3-6 hasonló sebességű hajóból. Ezek legénysége készüljön fel, hogy közvetlen összeköttetésben maradhasson, és ha szükséges, lassítsanak le, hogy a lassabb hajók segítségére lehessenek.
• Nappal maradjanak látótávolságon belül, és találják meg a módját, hogyan maradhatnak kapcsolatban éjjel is (legideálisabb esetben radarral) anélkül, hogy felkapcsolnák az árbócfényeiket vagy bármilyen más fényt mutatnának, amelyek a konvojon kívülről is láthatók lennének.
• Tartsanak rádiócsendet a szokásos VHF-csatornákon, amit más hajók is könnyedén megfigyelhetnek, de maradjanak kapcsolatban egy olyan előre megállapodott SSB-frekvencián, amely a konvoj minden hajója számára elérhető.
• A legénység egyik tagja tartson állandó figyelőszolgálatot ezen az SSB-frekvencián, és csatlakoztassuk az SSB-rádióhoz a kokpithangszórókat.
• A radaron folyamatosan figyeljük a környező területet, és ha bármi gyanús közeledik, riasszuk a többieket. Ha még nem is látható a gyanús hajó, de láthatóan olyan útvonalon halad, amely a miénket keresztezi, a hajók húzódjanak egymás közvetlen közelébe.
• Legalább az egyik hajón legyen műholdas telefon, és legyen ismert a közeli országok tengerészeti vagy katonai hatóságainak, valamint a nemzetközi SAR-hatóságok telefonszáma, hogy közvetlen veszély esetén kapcsolatba lehessen velük lépni.
• Biztosítsuk, hogy a parton valakit rendszeresen tájékoztassunk a konvoj helyzetéről, aki baj esetén kapcsolatba léphet az illetékes hatóságokkal.

Támadás esetén
• Ne tanúsítsunk ellenállást.
• Kerüljük a szemkontaktust.
• Kerüljünk el minden olyan mozdulatot, amit a támadók agresszívnak tarthatnak.
• Adjuk át az értékeinket, és legyen előkészítve némi készpénz erre az eshetőségre, még ha a nagy részét el is rejtettük.

Légy gondtalan
Egész biztos vagyok abban, hogy a legutóbbi utam azért volt olyannyira élvezetes, mert minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy az gondtalan és a lehető legkényelmesebb legyen. Ez azt is jelentette, hogy úgy terveztem meg az útvonalamat, hogy időnként hazautazhassak, közben pedig az arra alkalmas helyen magára hagyhassam a hajót. Az 1975 és 1981 közötti első föld körüli utunkon 68 ezer mérföldet vitorláztunk, és mind a hat évet az otthonunktól távol töltöttük. Akkoriban a repülés drága volt, de nem is volt okunk hazajönni, hiszen együtt hajózott a család.

Ezzel szemben az utóbbi utam során nyolc oda-vissza utat tettem meg az otthonom és a hajóm között. Akármikor és akárhol hagytam magára az Aventurát, mindig biztos voltam afelől, hogy biztonságban van, rendszerint a parton biztos helyre kitéve, a trópusi viharoktól távoli területen. Az ilyen biztonságos helyek harminc évvel ezelőtt szinte teljesen hiányoztak.

Jimmy tippjei… A mindennapi teendőkhöz
• Reálisan becsüljük meg a várható napi elektromos fogyasztásunkat, majd duplázzuk meg ezt az értéket. Ez alapján válasszuk ki a nekünk megfelelő töltőrendszert és a szükséges kapacitású akkumulátorokat.
• Legyen alternatív lehetőségünk a telepek töltésére, ha az elsődleges rendszer meghibásodna. A víztankok szeleppel különítsük el, hogy ne lehessen őket egyszerre kifogyasztani.
• Hosszú óceáni utakra akkor is teli tankokkal és tartalék vizeskannákkal induljunk el, ha van édesvízkészítő berendezésünk.
• Mindig figyeljük az energiafogyasztást, és hosszú utakon rutinszerűen töltsük a telepeket.

Légy hű önmagadhoz
A hajó kiválasztása döntő fontosságú, emellett a legénység és az anyagi kérdések is ugyanilyen lényegesek, ugyanis ezek szintén befolyással vannak az út sikerére. Azonban van egy még fontosabb tényező, a vitorlázáshoz és általában a vitorlásélethez való viszonyulásunk. Hatalmas ugrást jelent, ha az ember belevág a tengerészéletbe, mert ez azzal jár, hogy teljesen megváltozik az életstílusa és a mentalitása. Ez egy olyan dolog, amibe sok ember nem gondol bele eléggé. Pedig ehhez nem kell mást tenni, mint alaposan felkészülni, rengeteget olvasni a hajózásról, a navigációról és minden más témáról, ami csak kicsit is összefüggésben van a hajózással és jachtos élettel. Majd mindezt a gyakorlatban is ki kell próbálni. Először csak kicsiben, aztán kicsit hosszabb utakon, ahol kevés a legényég, és éjszakai, valamint nyílt tengeri hajózás is benne van. Aztán célszerű az atlanti-óceáni átkelő versenyt, az ARC-ot is felvenni a listára. Ilyen gyakorlattal már kellő tudást és tapasztalatot szerez egy vitorlázó, hogy mit is jelent a tengerészélet egy kis vitorláson, ahol nemcsak a magunk urai vagyunk, de miénk a felelősség.

Azt tanácsolom azoknak, akik nem tudják őszintén élvezni a vitorlázást, és nem érzik magukat jól az óceánon, hogy a legjobb, ha újra átgondolják a dolgot.

Azért mondom ezt, mert tudom, milyen jól érzem magam a tengeren és vitorlázás közben, és semmi kétségem afelől, hogy ezért bánt velem az óceán mindig is olyan jóindulatúan.

Jimmy tippjei… A horgonyzáshoz
• Mindig ellenőrizzük, hogy jól tart-e a horgony. Lehetőleg búvárszemüveggel merüljünk le.
• A horgonylánc végét erősen kössük meg egy kötéllel a hajón, amit veszély esetén gyorsan el tudunk vágni. Erre az esetre kössünk fel egy bóját vagy egy fendert is a láncra. Jegyezzük fel a horgony GPS-koordinátáit.
• Hullámos horgonyzóhelyeken egy erős kötélből és egy horogból csináljunk láncelőtétet, ami felveszi a lánc rángatását.
• Soha ne horgonyozzunk túl közel a zátonyhoz vagy a parthoz, és hagyjunk elegendő helyet arra, hogy a hajó a széllel együtt megfordulhasson. Kétség esetén azonnal hagyjuk el a horgonyzóhelyünket, mielőtt még túl késő lenne. Ha bizonytalan a hely, dolgozzunk ki egy menekülőstratégiát, hogyan juthatunk ki onnan.
• Kapcsoljuk fel a horgonyfényt és vigyünk magunkkal zseblámpát, ha későig maradunk a parton.

Horváth Csaba

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 152. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)

Az írás első része hajóválasztásról, navigációról, időjárásról.

Az írás második része önsimeretről, ingyenességről, felkészülésről.