A franciák visszavágnak – OSTAR 1984

Nem akármilyen revansot vettek a gallok a világon, amikor 1980-as félbojkottjukat követően 1984-ben nagy számban és felkészülten tértek vissza a szóló transzatlanti vitorlás verseny mezőnyébe.

Kilencven hajó vágott neki az Atlanti-óceán átszelésének a friss délkeleti szélben, a többtestűek gyorsan el is húztak a többiektől, ám hat órával a rajtot követően meglett az első kieső: June Clarke (Batchelors Sweet Pea) felborult, a mentőhajó szedte ki. Kezdetben két katamarán – Patrick Morvan (Jet Services) és Gilles Gahinet (33 Export) – dominált, ám hajótestjeik és árbócaik sérüléseket szenvedtek, így a két esélyes kiállni kényszerült.

Készülődés és rajt:

A rendezőség előzetesen figyelmeztette az indulókat, hogy rengeteg jéghegy sodródott a szokásosnál délebbre, így fokozott az ütközés veszélye, de végül nem ezek a képződmények okoztak problémát, hanem a bálnák. Luis Tonizzo, a IV-es kategória későbbi győztese több cetet is látott, az egyik konkrétan kiemelte hajóját a vízből. „Kész szerencse, hogy nem ért hozzá a kormányhoz, mert az biztosan letört volna” – mondta. Henk van de Weg és David Duncombe hasonló helyzetbe kerülve nem jártak ilyen jól, előbbinek elsüllyedt a hajója, utóbbinak ki kellett állnia a versenyből.

Fő beszédtémát és komoly fejvakargatásra okot azonban Philippe Jeantot (Crédit Agricole) borulása szolgáltatott. Történt, hogy Philippe Poupon (Fleury Michon) ért elsőként New Yorkba (ideje 16 nap, 11 óra, 55 perc + 30 perc büntetés korai rajt miatt), mégis Yvon Fauconnier-t (Umupro Jardin) hirdették ki győztesnek. A 16 nap, 22 óra, 25 perces idejéből ugyanis 16 óra jóváírást kapott, mert ennyi ideig várakozott Jeantot mellett, azt várva, szükség van-e a segítségére. Philippe Poupon – akit győzelmi sajtókonferenciája közben ért utol a hír – nem tudta leplezni csalódását, elsírta magát. A díjkiosztóra megszületett a salamoni ítélet: Fauconnier kapta az abszolút elsőnek járó kupát, míg Poupon egy speciális, az első befutó számára megítéltet. Alan Wynne Thomas (Jemima Nicholas) és Bertus Buys (Sea-Beryl) szintén kaptak időjóváírást, mert másoknak segítettek verseny közben.

Az első 11 hajó 24 órán belül ért célba, az első tíz helyezettből csak kettő volt nem francia és csak a tizedik nem többtestű. Összesen tizenhárman értek célba Phil Weldnek az előző versenyen futott rekordidején belül.

(forrás: rwyc.org, fotók: histoiredeshalfs.com)