Mit tehet ilyenkor egy hajóépítő?

Igazi sikersztorinak tekinthető Jason Carrington 2017 novemberében elindított vállalkozása, amely impozáns megrendeléseket teljesített. A mostani helyzetben azonban nehézségekbe ütközik hatvan munkatársának foglalkoztatása.

– A vírus megfékezésére hozott rendelkezések közepette hogyan tudtok dolgozni?
– Kicsit visszafogottabb a tempó, de mindig jobb, mint a semmi. Amikor Boris Johnson megtette az első bejelentést, leálltunk pár hétre, mert úgy éreztük helyesnek. Mindenki hazament, pihent, aztán amikor azt láttuk, hogy mindenki rendben van, újra életet leheltünk a gyártásba, de bevezettünk néhány módosítást. Őr áll a kapuban, ő veszi át a küldeményeket, rendszeresen mérjük a munkatársak testhőmérsékletét, két műszakban dolgozunk, hogy egyszerre ne legyünk túl sokan a gyárban. Az első csapat fél hétkor kezd, fél négyig nyomja, akkor jön a másik brigád, hogy hajnali kettőkor végezzen.
– Mennyien vagytok?
– A két-három fős irodai személyzettel együtt ötvenen, néhányan pedig otthonról dolgoznak. Így mindenki nyugodtabb, azt érezzük, hogy tudjuk tartani az ajánlott személyes távolságot, nehézséget csak az jelent, hogy az emberek szívesen beszélgetnének egymással. Hogy őszinte legyek, az üzem kihaltak tűnik húsz munkással.

– Miként hat ez a vállalt határidőkre?
– Az mindig nehéz ügy, mert elég szorosan fognak a megrendelők. Szerencsére a válság kezdete előtt elég jól haladtunk, éjszakai műszakban is dolgoztunk, lett némi előnyünk az ütemtervhez képest. Ennek jó része most odalett, de még oké a helyzet. Veszélyt számunkra csak egy újabb leállás jelentene.
– Most csak az INEOS hajón dolgoztok?
– Igen. Bár van itt egy félkész IMOCA, de azzal nem foglalkozunk, mert az egész projekt áll. Kész a test, a belseje úgy harmadáig, de a fedélzethez még nem fogtunk hozzá.
– Megoldást jelentene, ha valaki megvenné?
– Lehet, tettünk is lépéseket ebbe az irányba. Ugyanakkor köt a szerződésünk, és bár úgy fest, a megrendelőnek az eddigiektől eltérő tervei vannak, velünk végig korrekt volt, rendesen fizetett. Most azonban nem kapjuk meg azt a munkát, amire számítottunk. Igyekszünk olyan megoldást kiötölni, ami mindkét félnek jó, a hajó eladása ilyen lehet.
– Van rá piaci igény?
– Háááát…
– Hat hete még volt?
– Négy héttel ezelőtt a The Ocean Race még csábító lehetőségnek hangzott, ez a hajó már előrehaladott állapotban van, így talán az egyetlen, ami még elérhető, ha valaki szeretne új vitorlással rajthoz állni. Csakhogy ketyeg az óra.

– Mesélj az AC75-ösökről! Az AC50-esekhez képest milyenek?
– Sokkal nagyobb technikai tudást igényel az építésük. A csapatok szabad kezet kaptak a tervezésben, ki is hegyezték rendesen a hajóikat, amiket csak nagyon aprólékos munkával lehet megvalósítani a sok vékony réteg és bonyolult kapcsolódási pont miatt. Talán az eddigi legnehezebb melónk. Naponta kapjuk az új és újabb rajzokat, megemészteni sincs időnk a terveket.
– Milyen tanulságai voltak a Hugo Boss felújításának?
– Érdekes munka volt. Az IMOCA hajók nagyon könnyűek, például a Volvo 65-ösökhöz képest. A kompozit magszerkezet tömege körülbelül két tonna, míg a VO65-ösét három és fél fölé tippelem. Ez jelentős különbség. Nagyobb a mozgásterünk a tőkesúly körül is. A Hugo Boss szörnyű látványt nyújtott, amikor megérkezett hozzánk, ugyanakkor örömmel konstatáltuk, hogy úgy reagált a behatásokra, ahogy kellett. Mi pedig – a csapat kérésére – még erősebbé tettük.

Az interjú forrása: Tip & Shaft, fotók: nautipedia.it, sail-world.com, sailweb.co.uk, alexthomsonracing.com