A díszes hajók legendája

A korabeli hajókon található orrdíszek az ókorra vezethetők vissza. A források elsőként egyiptomi, majd föníciai hajókról jegyezték fel, hogy fából faragott, az istenek jóindulatát biztosító szobrok díszítették orraikat.

A Földközi-tenger medencéjét keresztül-kasul bejáró görög hajók oldalára gyakran szemeket festettek, orrukra pedig általában valamilyen állatábrázolást helyeztek. A rómaiak győzedelmes katonát vagy valamelyik istenüket tették hajóik orrára. A vikingek később rémisztő, sárkányra vagy kígyóra emlékeztető lényeket helyeztek el hajóikon, amelyek főként az ártó szellemek ellen szolgáltak védelemként, miközben rettegéssel töltötték el az ellenséget. Más északi népek koboldok vagy hasonló mitológiai lények alakjait használták, mivel úgy hitték, hogy a hajó elsüllyedése esetén ezek vezethetik el az odaveszett hajósokat a túlvilágra.

A XVI. századtól az újfajta vitorlás hajók elterjedésével ezek a díszítések az orrtőkére kerültek át, de változatosságuk megmaradt: szentek, mitológiai alakok, lenge öltözetű hölgyek, állatok mindenféle ábrázolásai megjelentek itt. A korábbiakhoz hasonlóan ezek egyrészt spirituális védelmet biztosítottak a hajónak, másrészt a többségükben írástudatlan tengerészek ezek alapján is azonosították a hajókat, amelyek gyakran nevükre utaló orrdíszük volt, vagy a nevük helyett az orrdíszükről nevezték el őket.

A brit hadihajókon is ekkortájt vált bevetté az orrdíszek használata. A Királyi Haditengerészetnél változatosan összetett és kidolgozott allegorikus ábrázolások terjedtek el, ezek mintegy a hajó „lelkét” voltak hivatottak megtestesíteni. A legénység tagjai pedig általában nagyon komolyan vették ezt a szimbolikus jelentőséget, számos olyan eset volt, amikor a matrózok életüket kockáztatva is igyekeztek megmenteni az orrdíszt, például csata közben.

A kisebb hajókon egyszerűbb és a legtöbbször a hajó nevéhez konkrétan kapcsolódó díszek voltak, államférfiak, mitológiai alakok, városok, állatok, folyók vagy éppen híres tengerészek ábrázolásai, az 1850-es években például egyszerre hat hajón, a Trafalgaron, az Aboukiron, a Nile-on, a Horatión, a Herón és a persze a Nelsonon is Horatio Nelson admirális tekintett le a habokra a magasból.

Ahogy aztán a vitorlásokat kiszorították a gőzhajók, az orrdíszek is eltűntek, bár kisebb, vitorlás naszádokat még 1903-ig készítettek ilyenekkel, az utolsó orrdíszes csatahajó az 1888-ban vízre bocsátott HMS Rodney volt – írta a 24.hu.