Hajóirányítás kormány nélkül

Amikor a Harrier hajó elsüllyedt az Északi-tengeren, Julian Mustoe-nak az járt az eszében, mit kellett volna másképp csinálnia, hogy elkerülje a tragédiát. Története számtalan tanulsággal szolgál.

A Shetland-szigetek körülbelül kétszáz mérföldre fekszenek Norvégia partjaitól, ami nem túl nagy távolság. 2015 októberében a Symbister-kikötőből indultam el, Whalsay-tól délre léptem ki a szigetek közül, majd Bergen felé, keletnek fordítottam a hajóm orrát. Félútig délnyugati szél segített, amely a második kint töltött éjszakára leállt. Aztán átfordult keletre, és egy szempillantás alatt 7-es erősségűre nőtt.

Az én Harrierem túl kicsi és könnyű volt ahhoz, hogy ilyen nyomást kibírjon, ezért átmentem túlélő üzemmódba: kidobtam a tengeri horgonyt, gondoltam, kivárom, amíg elcsitulnak a dolgok. Ilyen körülmények között szükségét éreztem annak is, hogy a kormányt kikössem, amihez kötélnél masszívabb szíjakat használtam. A harmadik nap délutánján, a rutinellenőrzés alatt vettem észre, hogy a kormány nem feszül neki a huroknak. Eltört ugyanis a rozsdamentes acélból készült ház, amely a lapot tartotta, a tengelyt pedig sehogy sem tudtam rögzíteni a kormányrúdhoz.

A norvég parti őrség felajánlotta, hogy kiküldi elém a KV Bergen őrhajót. Vontára vettek minket, én pedig végignyúltam egy kényelmes ágyon, és mély álomba merültem. Nemsokára azzal ébresztettek, hogy Harrierben egyre több a víz, lehetetlenné vált a vontatása, így aztán a Bergen hídjáról végignéztem, ahogy levágják a kötélről, és lassan elsüllyed. Lelkem egy darabja vele együtt merült a tenger mélyére, én pedig egy hajónál sokkal többet veszítettem el egy darab nyomorult rozsdamentes acél miatt. Az biztos, hogy soha többet nem szállok vízre tartalék kormánymű nélkül!

A tanulság az, hogy au efféle problémák jó része abból fakad, hogy megszűnik a kapcsolat a kormánylap és a kormányrúd/kormánykerék között: eltörik a tengely, elszakad egy kábel. Ilyesmi sokkal gyakrabban fordul elő, mint a komplett rendszer elvesztése. Ez volt a helyzet nálunk is, a lap a helyén maradt, használható állapotban. Annyit megtehettem volna előzetesen, hogy a kormány felső részére rögzítek két szemet, amelyekbe jobbról és balról köteleket fűzve ilyen esetben is megmarad a hajó irányíthatósága. Megoldást jelenthetett volna egy komplett vészkormányrendszer magammal cipelése, ilyesmiből lehet kapni konfekcióméretet és egyedileg gyártottat is. Kisebb hajókra lehet alkalmas a segédkormány, amely a tatra állított fémkereten ereszthető le. Sík vízen remekül működik, de azt gyanítom, nyílt tengeren nem az igazi. Szóba jöhetnek még azok a szélkormányok is, amelyeket lappal együtt árusítanak.

A kormányát vesztett hajót bő szélben tengeri horgonyok segítségével lehet irányítani, erre már számtalan példát láttunk az évek folyamán. Vészkormányt készíthetsz magadnak is, ha egy szekrény ajtaját rögzíted a spinakkerbaum valamelyik végéhez, majd az egészet kormányevezőként a vízbe meríted hátul. Úgy vélem, ezzel gyenge szélben, hullámmentes vízen ellehetsz egy darabig, de komoly időjárásban valószínűleg működésképtelen a dolog.