Vizsgálják a tengerek élővilágának változását

A tengeri élővilág rendkívül sokszínű. Folyamatosan változik, ezért nem elég egyszerűen megfigyelni a változásokat. Meg kell érteni a mögöttük zajló folyamatokat, hogy azokból hosszú távú előrejelzéseket tudjanak készíteni a kutatók.

Az Egyesült Államok Tengeri Biodiverzitás Megfigyelő Hálózata (U.S. Marine Biodiversity Observation Network, MBON) erre a feladatra jött létre. Céljuk, hogy a kutatók ne csak az országot körülvevő tengerekben zajló folyamatokat figyeljék meg és dokumentálják, de szorosan működjenek együtt más kormányzati szervezetekkel és kapcsolódó nemzetközi kutatócsoportokkal egy globális MBON létrehozásának érdekében.

A teljes ökoszisztéma figyelése összetett feladat. Az Egyesült Államok integrált óceánmegfigyelő rendszerén keresztül a NOAA, a NASA, az Óceánenergia-gazdálkodási Iroda és a Haditengerészeti Kutatási Hivatal komplex hálózatot fejleszt egy jobb, kifejezetten hosszú távú megfigyelőrendszer létrehozására. Az USA MBON szakemberei az ország egész területét lefedve gyűjtik a már felhalmozott archív adatokat, hogy integrálják az új megfigyelésekkel, és a legújabb kutatási eszközökkel elemezzék azokat.

Az MBON a már bevált módszertanok és jó gyakorlatok egységesítésére törekszik a teljes ökoszisztéma belső kapcsolatainak feltérképezésére – a mikrobáktól a ragadozókig –, hogy segítsen előre jelezni a tengeri ökoszisztéma reakcióit a környezeti változásokra.

2016-ban az MBON-t hivatalosan is tematikus központnak nyilvánították az Earth Observations Biodiversity Observing Network (GEO BON) keretein belül. A csoport első jelentős eredménye az MBON pole-to-pole létrehozása volt, amely az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán regionális megfigyelő hálózatainak összekapcsolását tűzte ki célul, hogy az Északi-sarktól az Antarktiszig integrált képet alkothasson az óceánok állapotáról. Az MBON pole-to-pole az Amerika régióban, az MBON képviseletével, valamint Argentínából, Brazíliából, Chiléből, Kolumbiából, Mexikóból, Ecuadorból, Peruból, Uruguayból, Venezuelából és Kanadából származó kutatókkal alakult meg.

MBON a Mexikói-öbölben
2016 nyarán egy addig példátlan korallpusztulást azonosítottak a Mexikói-öbölben. Frank Muller-Karger, az MBON kutatója és a Dél-floridai Egyetem Institute for Marine Remote Sensing igazgatója elemezte a régió archív műholdas adatait, miközben a tengerbiológusok különösen magas klorofillszintet azonosítottak az érintett korallok körül.

Ez a jelenség szokatlanul erős beáramlást jelez a Mississippi-deltából, amit az Egyesült Államok déli részén a szokásosnál intenzívebb nyári esőzés okozott. A beáramlás egészen a korallzátonyig terjedt, és a hordalékban lévő szerves lerakódások csökkentették a víz fényáteresztő képességét. A számos súlyos következmények egyikeként elszaporodtak olyan baktériumok és kórokozók, amelyek a korallok pusztulását okozták.

MBON az Északi-sarkon
Az Északi-sarkvidéki MBON (AMBON) csoport által 2017-ben végzett kutatások szolgáltattak adatokat ahhoz a tanulmányhoz, amely segített megérteni a tengerfenék gyorsuló felmelegedése által okozott ökoszisztéma-hatásokat. A munkát az AMBON csapata a Nature Climate Change folyóiratban publikálta.

A tanulmány megállapítja, hogy a közelmúltbeli környezeti változások a teljes sarkvidéki ökoszisztémájának az átalakulását eredményezték. A tengerfenék hőmérsékletének emelkedése megváltoztatta a tavaszi jégolvadáshoz társult fitoplankton és az zooplankton megjelenésének időzítését és mértékét, valamint a mérgező algavirágzás (HAB) gyakoriságát. A kulcsfontosságú zooplanktonfajok, valamint a gerinctelen biomassza, amelyek létfontosságú szerepet játszanak az energiaátadásban, drámai módon csökkentek 2017-ben.

Néhány szubsarkvidéki faj, például a rózsaszínű lazac észak felé terjeszkedett, és az elmúlt években a populációjuk erőteljes növekedést mutatott, megváltoztatva fajok közötti egyensúlyt a térségben, és kiszorítva más halfajokat, amelyek fontos részei voltak a táplálékláncnak. Ennek következtében néhány tengeri madárfaj példátlanul alacsony szaporodási intenzitást mutatott, feltehetően az alultápláltság miatt.

Ezek a változások a sarkvidéken élő emberekre is súlyos hatással vannak. A téli jég már nem biztonságos a közlekedéshez és a hagyományosan vadászható állatfajok is eltűnnek a környezetükből.

(képeink illusztrációk)