Vitorlásbérlés a Brit Virgin-szigeteknél

A Brit Virgin-szigetek a kezdő vitorlázók legnépszerűbb karibi vitorlás desztinációja. A gyenge szeles, alig hullámos vizeken a hajóról egyéb sportoknak is hódolhatunk, legyen az kajakozás, SUP vagy búvárkodás.

A Brit Virgin-szigetek lankás zöld dombocskák sora egymástól 1–15 mérföldre. A 60 vulkanikus szigetecskéből 15 lakott. Az év nagy részében a szél lágy, a hullámzás gyenge (normál esetben 2-4 láb). Az év végi vitorlás főszezonban kissé megélénkül a szél. A helyiek által Christmas windnek nevezett szél ereje ekkor is legfeljebb 25 csomós. Máskor 5–15 csomóval fúj a keleti passzátszél novemberig délkeletről, utána kelet-északkeleti lesz.

BVI kicsiny reptere Beef Islanden van, híd köt össze Tortolával. A Maya Cove marinában a szokásos hajóátvételi papírmunkán túl kézhez kaptuk az eredeti hajópapírokat, illetve a kézi VHF-et. A VHF 6-os csatornán angolul és spanyolul időjárás jelentést hallgathatunk időszakosan, a Virgin-szigetektől Puerto Ricóig térségenként taglalja az aznapi és a másnapi széljárást. Vigyázat, a hullámmagasságokat lábban adják meg és a hajókon lévő pilotkönyv is lábban tünteti fel a mélységeket. A tagolt partvidék miatt a VHF helyett mobiltelefonon tudjuk elérni az öblökben megbúvó kikötőket. Több mobilszolgáltató is elérhető vízközépről. Habár brit szigetek, a hivatalos pénznem az amerikai dollár. A chartercég irodájában persze dollárban vagy euróban kifizettetik velünk a BVI Nemzeti Park hajózási engedélyt a hajónkra a teljes hajózási időszakra, továbbá a személyzeti jegyzék szerinti létszámra a BVI Nemzeti Park-belépőt és a vízi mentési hozzájárulást. A 767-es mobilszámon éjjel-nappal hívható a BVI mentési és felkutatási szolgálata (VISAR). A kötelező térképészkedés (chart breefing) során megtudhattuk, hogy a hajósokat nem csak ők védik.

A horgonyzóhelyek, strandöblök biztonságosságát zászlók rendszere jelzi. A parton felhúzott lila lobogó például medúzaveszélyre figyelmeztet, hogy úszás helyett csónakkal menjünk a partra. Piros és sárga zászlók a nemzeti parki bójahelyekkel kapcsolatos közlések. Pirosnál a nappali bóják nem használhatók és úszni sem tanácsos. A parti zászlórúdon a sárga lobogó csak óvatosságra int, a bójahely igénybe vehető, de figyeljünk a hajónkra és a gyengén úszók vigyázzanak. A zöldnél minden biztonságosnak mondható.

A BVI Nemzeti Park védett területein csak bójákra kötve tartózkodhatunk a hajónkkal, horgonyozni nem lehet. 10-20-30, egyes öblökben 70 bója is telepítve van. A bóják színe is fontos. A sárgák a kereskedelmi célú hajóknak vannak fenntartva. A 18 inch átmérőjű fehér bóják a mi bójáink, 60 láb hajóhosszig. A BVI hajózási engedély megváltásával ezek ingyenes használatára leszünk jogosultak nappal. Az éjszakáért hajónként 30 dollárt kell fizetni. A legtöbb bójára ráírják, hogy hol fizessük, melyik étteremnél vagy szállodánál. Este vagy reggel jár körbe a fizettető csónak is. A bóják fejkötelét kell elkapni és annak a szemébe kell belekötnünk a saját kötelünket. Minél szorosabbra, mert a sűrűn telepített bójákon elég közel fordulnak egymáshoz a hajók.

A legvédettebb területeken csak a nappali tartózkodás engedélyezett. Ezt piros színű, 13 inch átmérőjű bójával jelölik. Ezekhez legfeljebb 90 percre köthetünk, így biztosítják, hogy a legszebb természetvédelmi területekhez minden hajós odajusson. Elő- és utószezonban, amikor bőven volt bójahely, nem kellett elkötnünk, csak estére. Viszont köztünk cirkált a Nemzeti Park patrolhajója, amely hajónév alapján az engedélyeket ellenőrizheti, és főszezonban (decembertől februárig) a 90 perc betartását is kérheti. A bóják között a csónakunkkal elméletileg csak evezve haladhatunk az úszók védelme érdekében, sőt négy öbölben a partraszállást is limitálták. Ezekben a csónakokat kék színű bójákhoz kell kötni, és ettől a határtól már csak úszva juthatunk a szárazra. Ha elfogynak a bójahelyek, legfeljebb távolabb tudunk lehorgonyozni, a bójázott területen a védett korallok miatt tilos. Tortola marinái a déli szigetoldalon rejlenek. Soper’s Hole után Nanny Cay a legszimpatikusabb, mert a nyílt tenger felől idilli strandja is van. Sea Cow Bay, Road Town, Maya Cow egymástól pár mérföldnyire a charterhajók indulási bázisai. Mindegyik marinába laterális bóják szűk sora vezet be és a kikötőkön belül is csekély a vízmélység. Tortola egy 18×5 km hosszú sziget, déli fővárosa, Road Town nem látható a víz felől, egy mangrove sziget mögött rejtőzik.

Tortola bármely kikötőjéből indulva az óra járásával ellentétes irányban ajánljuk a környező szigetek bejárását. A báziskikötőből (amely a hajótulajdonos chartercég függvényében lehet Tortola fővárosa, Sea Cow vagy Maya Cove öblei) a 2-3 mérföld széles Sir Francis Drake-csatornán élményvitorlázással indul a túra. A passzátszél végigfújja a csatornát, Tortola és a szemközti, néhány négyzetkilométer területű kicsiny szigetek mentén a lakatlan Norman-szigethez repít. Nyugati csúcsánál az indián fejdíszre hasonlító sziklák, a The Indians kiváló sznorkelezőhely nappali használatú (piros) bójákkal. Éjszakára a Norman-sziget tágas, The Bight nevű öblének (fehér) bójáira köthetünk, amelyből 70 darab van. Mi inkább továbbálltunk, a gyenge széllel szemben Peter-sziget mellett vezetett az utunk. Ennek északi öbleiben is fehér bóják sokasága várja a hajósokat. A BVI legdrágább marinája, az egy éjszakára 125 dolláros norvég építésű marina a Sprat-öbölben néhány hajós férőhelyű. A Peter-sziget legszebb strandja a Dead Man-öböl, amely igazi karibi látványt nyújt. A következő sziget a Salt Island, amely nevét a közepén lévő sólepárló tavakról kapta. Pálmafás kis strandja előtt a sziget északnyugati oldalán horgonyozhatunk. Partra szállásnál lendülettel kell kifuttatni a csónakunkat, mert meredek a part.

Amíg nem ment le a nap, továbbhajóztunk, hogy minél többet láthassunk. Hívogatott az árbócerdő mindössze 2 mérföldre, amelyet a következő sziget északnyugati végénél láttunk. Cooper-szigethez épp sötétedés előtt értünk oda, a 40 fehér bója közül volt még szabad a Manchionell-öbölben. Ha nem akarunk kiúszni, famólókhoz (jetty) köthetjük a csónakunkat. Azok is idekötnek, akik a szomszédos Virgin Gorda-sziget csak nappal használható bójáiról érkeznek. Amint betűz a nap a biminitop alá, teljes erővel égetni kezd. Reggel 7-kor már Ginger-sziget mellett negyedszélben vitorláztunk, persze nem sokat, Virgin Gorda-i úti célunk 5 mérföldre volt csupán. Az Elesett és a Leomlott Jeruzsálem elnevezésű sziklacsoportok után elértük a Kolumbusz Kristóf által Virgin Gordának (Kövér szűznek) nevezett szigetet, amelynek délnyugati csúcsánál húzódik fél mérföld hosszan a leghíresebb partszakasza, a The Bath Nemzeti Park. Az izgalmas partvonal mentén 50 piros bója van telepítve, csak nappali tartózkodásra. Mivel voltak üres bóják, így a 90 perces tartózkodási időkorlátot bőven túllépve az egész napot a part felfedezésével, fotózással, strandolással töltöttük. Műanyag aljú, 3 méter hosszú, 10 lóerős csónakunkkal a szélvédett partvonal mentén végigsiklottunk öbölről öbölre. Hajónkkal is bóját váltva mindhárom öböl elé odaköthetünk. A fürdőzők biztonsága érdekében a Bath- és a Devil-öbölbe csónakkal nem mehetünk be, a strandterület bójasorának kék bójáihoz kell kötni a bocit, onnan kiúszhattunk. A Spring-öbölben viszont szabad a partra szállás. Mivel meredek a part, inkább lehorgonyoztuk a csónakot, ügyelve arra, nehogy koralltelepre engedjük a bocihorgonyt. A három híres öböl a partról is végigjárható.

Csupán 1 mérföldre északra kínálkozik Virgin Gorda fővárosa, Spanish Town marinája. A városka bejárata előtt zátonysor húzódik. A tágas öböl északi végében, közvetlenül a part mentén, laterális bóják sora vezet be a településhez. Ne feledjük, Amerikában IALA B bójázási rendszer van, tehát a nyíltabb víz felől a hajózóút jobb szélét jelöli a piros, a bal szélét a zöld bója! A kikötő fő öblében jobb kézre víz- és üzemanyag-vételezési, be- és kijelentkezési lehetőség van az irányítótorony előtt. A bal kézről nyíló öbölben sorakoznak a kikötőmólók. Virgin Gorda nyugati oldalán elhajóztunk a hosszú Savannah-öböl előtt, amelynek homokos strandját zátonysor öleli körbe, a be- és kijárata délről nyílik. Virgin Gorda további nevezetessége a sziget északi felének nagy belső öble, a Gorda Sound. Délről a sziget 414 m magas dombjának lankái fogják körül, északról kis szigetek és zátonyok határolják. Egytestűvel csak az északi átjárón át közelíthető meg biztonságosan a Mosquito- és a Prickly-szigetek közötti laterális jelek között, katamaránnal nyugatról és keletről is nyílik passzázs. A legromantikusabbnak a Gorda Sound-öböl keleti fele bizonyult, ahol a Pitter End-i Resort paradicsomi homokfövenye és a Saba Rock étterem előtti bójákhoz köthetünk. A bóják előnye a kikötői tartózkodással szemben, hogy a hajóbelsőben is kellemesen jár a levegő és biztosan szúnyogmentes lesz az éjszaka.

Szöveg: Marosi Miléna és Varga Tamás, Mérföld Yachting

(Cikkünk teljes terjedelmében megtalálható az Aqua Magazin 146. számában.)