Vitorlásbemutató: MITseaAH

Ez a jacht már nem újdonság – 2004-ben épült és 2005 óta van használatban -, de a benne megtestesült ötletek ma is megérdemlik, hogy megismerkedjünk velük. A MITseaAH megrendelői, Leo és Rose Liebovitz (a Mit-Sea-Ah Yacht Leasing Corp. nevű, a floridai Fort Lauderdale-ben működő jachtkölcsönző cég vezetői) a hasonló nevű, már jól bevált nagy motorjachtjuk mellé olyan hajót akartak, amely nagyteljesítményű, luxuskivitelű charter-motorjachtként is, meg teljes értékű túravitorlásként is használható.

Ez a meglehetősen ritka megoldás, a motoros vitorlás (motor sailer) hajótípus a szkeptikusok szerint semmilyen célra nem használható igazán, és nem ér fel sem a segédmotorral felszerelt vérbeli vitorlásokkal, sem a tisztán motorral hajtott nagysebességű szuperjachtokkal. A szkepticizmus azon a kétségtelen tényen alapul, hogy a két hajófajtához alapvetően más-más testforma szükséges.

A nagysebességű motorosok leginkább felsikló vagy tisztán siklásos üzemmódban közlekednek, amihez a hajófenék hátsó részén a felhajtóerőt létrehozó nagy (és a vízszinteshez közeli) felületeket kell kialakítani, a víz alá érő fartükörrel. A kisebb sebességű vízkiszorításos üzemben haladó túravitorlások esetében azonban ez a hajótest-forma iszonyatos hullámokat kelt, és az ezzel járó ellenállás-növekedés felemészti a hajó hajtóteljesítményének legnagyobb részét. Ezért a vízkiszorításos üzemű túravitorlások (és a lassú túramotorosok) víz alatti testformája hátul is éles, hogy a víz zavartalan leáramlását biztosíthassa; a vízvonal alá nyúló fartükörről itt szó sem lehet.

A MITseaAH tervezői, a newporti (Rhode Island, USA) világklasszis jachtkonstruktőr David Pedrick és az angliai Falmouthban működő Liebovitz & Pritchard jacht-formatervező iroda vezetői (Erica Pritchard és Richard Liebowitz, utóbbi a megrendelő fia) sikeresen alkalmaztak egy-két korábban kitalált részmegoldást a két hajótípus közötti ellentétek feloldására. A klasszikus, vízkiszorításos vitorlásként is elfogadható sebességre képes hosszú, karcsú hajótestet egy korábban a motorosoknál már kipróbált megoldással, a hajófenék hátsó részébe épített dobozos kivitelű trimmlapokkal tették alkalmassá a felsikló üzemmódra. Ezek hasonlóak a sikló motorjachtok fartükrére erősített közismert trimmlapokhoz, csakhogy vízkiszorításos haladásnál a hajófenék célszerűen kialakított mélyedéseibe simulnak, ahonnan a siklás kezdetekor hidraulikus szerkezet nyomja ki őket, így megnövelt (és a vízszinteshez közeli helyzetű) siklófelületet hozva létre a hajófar víz alatti részén.

Ez már rendszerint elég ahhoz, hogy a rajta nagy sebességnél keletkezett felhajtóerő-növekmény segítsen a hajó felsikló üzemmódjának létrehozásához és a túl nagy farhullámok keletkezésének elkerüléséhez. A vitorlázáshoz elengedhetetlen, de motorüzemben káros nagy merülés és laterálfelület csökkentését is szellemesen oldották meg: a két bulbás iker-tőkesúly felbillenthető (a tőkesúlyok luvoldalra billentése mellesleg vitorlázás közben erősen növeli a hajó stabilitását); a teleszkópos kivitelű kormánylapátok felülete pedig a motorüzemben behúzva csökkenthető. Motoros haladáskor egyébként a karbon árbocnak a vorstag-bekötés feletti, szintén teleszkópos kivitelű felső része behúzható, ezzel a légellenállás is csökkenthető.

Voltaképpen miért is van szükség erre a sok csodára? Nos, a zsúfolt charterprogram feszített tempóját kielégítendő a hajó a két, egyenként 3500 LE teljesítményű főmotorja által biztosított 22 csomós cirkáló- és 25 csomós csúcssebességével a telephelyéről gyorsan a bérbevevők által kiszemelt célterületre száguldhat. Ott a 730 m2-es vitorlázat segítségével csendben és különösebb üzemanyag-költség nélkül cirkálgatva teszi lehetővé a vendégek nyugodt pihenését, a program végén azután motoros üzemben ismét hamar visszajuthat a támaszpontra. Így a program javarésze a célterületen játszódik le, és az oda- és visszaút nem pazarolja a vendégek (és a tulajdonosok) drága idejét. Nem rossz gondolat!

A sima vonalú, karcsú, szép tengerkék színű 47,5 méteres hajótestet és az elegáns fehér felépítményt az angliai Falmouth híres hajógyára, sok-sok nagy luxusjacht építője, a Pendennis Shipyard készítette az Alustar márkanevű különleges alumínium-ötvözetből, amely az utóbbi időkben a nagy jachtok egyik leggyakrabban használt építőanyaga, igen szilárd, könnyű és tengerálló. A MITseaAH beváltotta a hajóformával kapcsolatos reményeket: a motoros üzemmód teljes sebességénél is alig van mögötte farhullám, és jól vitorlázik.

Persze, a jacht külső és belső formaterveit megálmodó Liebowitz-Pritchard páros gondoskodott arról is, hogy a hajó nagy belső térfogata megfelelő luxust biztosítson a tulajdonosoknak, a tíz chartervendégnek és talán még a nyolctagú személyzetnek is. A hajótest középrészét a géptér foglalja el, ennek zajszigetelt, vízmentes hátsó kereszt válaszfala mögött a test hátsó részében baloldalt a tulajdonos franciaágyas, gardróbhelyiséggel és hatalmas vizesblokkal felszerelt lakosztálya található. A tulajdonosi lakosztály mögött egy franciaágyas vendégkabin kapott helyet. A hátsó rész jobb oldalán még további két nagy vendégkabint alakítottak ki, az egyik franciaágyas, a másikban két külön ágy található. Ezen kívül a far jobboldali részének elejében, a géptéri válaszfal mögött még egy kis kabin van, amely elvben kétágyas, ám valójában dolgozószoba íróasztallal és két dívánnyal – a személyzet véleménye szerint itt inkább csak az ifjabb korosztályba tartozó vendégek helyezhetők el. Természetesen mind a négy vendégkabin saját zuhanyozós vizesblokkal rendelkezik.

A nyolcfős profi legénység a hajótest orr-részében, a mellső vízmentes géptéri kereszt válaszfal előtti személyzeti lakótérben felszerelt négy kabinban lakik, amelyek közül egy franciaágyas, háromban pedig két-két ágy van emeletes elrendezésben. Mind a négy kabin saját vizesblokkal rendelkezik, ezen kívül ebben a lakótérben kapott helyet a legénység társalgó-étkezője, a nagy hajókonyha, az élelmiszer- és italtároló, valamint a mosoda és szárítóhelyiség. Itt van a géptér vezérlőfülkéje is, ahonnan be lehet jutni a géptérbe.

A géptér felett a felépítményben helyezkedik el a nagy központi szalon, étkező- és társalgó, amelynek nagy ablakai remek kilátást és rengeteg nappali fényt biztosítanak. A hajó a szalon hátsó része feletti, flybridge-elrendezésű kettős kormányállásból vezethető. A szalonból közvetlenül ki lehet jutni hátrafelé a hatalmas farfedélzetre, amelynek kényelmes ülésekkel és bárral felszerelt, a napsütés ellen ponyvával védett cockpitja szép időben nyilván a hajó társasági életének központja (rossz időben megteszi a szalon is). A cockpit-mellvéd két oldalán nagyméretű villamos és hidraulikus Lewmar-csörlők segítik a hatalmas vitorlázat kezelését. A farfedélzet hátsó végében elfér egy kis felfújható boci, de a hajó valódi szolgálati csónakja egy gyönyörű fa-építésű klasszikus Riva Junior motorcsónak, amely menet közben az orrfedélzeten kialakított teknőben lakik; amikor éppen nincs benne, ez a medence melegvizes jacuzziként szolgálja a vendégek kényelmét.

A Pendennis hajógyár igen büszke erre a „gyermekére” (is). Azt mondják, ez az a jacht, amely futni és repülni egyaránt képes. Alighanem igazuk van.

A hajó műszaki jellemzői:
Építő: Pendennis Shipyard Ltd., Falmouth, U.K.
Hajómérnöki terv: David Pedrick Yacht Design, Newport, R.I. USA
Külső és belső formaterv: Liebowitz & Pritchard, Falmouth, U.K.
Építés éve: 2004
Típus: Motoros vitorlás
Építési anyag: Alustar alumínium ötvözet
Legnagyobb hossz: 47,5 m
Vízvonalhossz: 43,2 m
Szélesség: 10,4 m
Merülés (vitorlás): 7,4 m
Merülés (motoros): 2,3 m
Vízkiszorítás: 270 tonna
Főgépek: 2 x 3500 LE; MAN B&W Paxman 12VP 185 dízelmotor
Tengelyrendszer: 2 db, egyenes kivezetésű; állítható szárnyú hajócsavarokkal
Legnagyobb sebesség: 25 csomó
Utazósebesség: 22 csomó
Hatósugár: 3800 tmf
Üzemanyagkészlet: 54.000 liter
Édesvízkészlet: 12.000 liter
Vitorlázat: szlúp, 730 m2
Nagyvitorla: 509 m2
Orrvitorla: 221 m2
Utasbefogadó képesség: 10 fő
Személyzet: 8 fő
Osztályozás: American Bureau of Shipping  A1 AMS; MCA

Szöveg: Dőmel Vilmos
Fotó: Profimedia