Túrázni és versenyezni egyszerre? Nem lehetetlen!

Miért ne lehetnénk egyszerre túra- és versenyvitorlázók? Ehhez nincs szükség két hajóra, elég, ha a jelenlegit optimalizáljuk úgy, hogy mindenhol megállja a helyét.

Lovas Zsolt, a Quantum Sails Hungary szakértője avat be a részletekbe, mit tehetünk, hogy minél versenyképesebbé tegyük a túrahajónkat, és hogyan készüljünk fel egy hosszabb túraversenyre.

Vitorlaoptimalizálás
A megfelelő minőségű vitorla kiválasztása elengedhetetlen a versenyprogramhoz. A vitorla a hajó motorja, ez adja a sebességét, az irányíthatóságát. A legtöbb túrahajón egy darabból álló dacron vitorlák vannak, a legegyszerűbb fejlesztés, ha beruházunk egy radiál szabású vitorlára. Ez a dizájn segít megfelelően eloszlatni a terhelést, így mindenhol optimális lesz az anyagmennyiség, könnyebb lesz a vitorla és finomítani lehet az alakján is. A membrán anyagú vitorlák még fejlettebb technológiát képviselnek, ezek között is vannak olyanok, amik egyszerre verseny- és túraspecifikációkkal készülnek, figyelve arra, hogy az élettartam és az alaktartás a túra- és a versenycélokat is megfelelően szolgálja.
Amennyiben a hajónkhoz csak egy fock vagy kisebb génua és egy nagyvitorla tartozik, a készlet fejlesztését egy reacherrel érdemes folytatni, ami gyenge szélben éles menetre, erősebb szélben hátszelezésre is alkalmas, ha pedig már alakul a rutin és a csapatunk is összeállt, jöhet a spinakker vagy genakker.

Kötelek
Ahhoz, hogy vitorláinkat a manőverek során megfelelően tudjuk kezelni, szükségünk van a megfelelő kötélzetre is. Érdemes dyneema magos kötelekre váltani, ezek lényegesen többet bírnak és sokkal könnyebbek. A hajókötél-szakemberek tanácsot tudnak adni, hogy melyek azok a kötelek, amelyek elbírják az adott terheléseket, de a lehető legkisebb a súlyuk, a kötélzet elkészítése során pedig az adott szakaszokon a kopásállóságra és az UV-tűrésre is érdemes figyelni a tervezéskor.

Műszerek
Ahhoz, hogy fejlesszük versenyzői képességeinket, nem árt, ha tudjuk mérni, hogyan megyünk. Igazából nem kell ehhez túl sok műszer, azok viszont legyenek pontosak: tudjuk, mekkora a szél, honnan fúj, és a hajónk milyen gyorsan megy. Kalibráljuk be őket megfelelően, és tanuljuk meg, hogy milyen funkcióik vannak.

A csapat fejlődését segíti, ha elkezdjük feljegyezni, milyen szélben hogyan megyünk. Ez nemcsak azért fontos, hogy tudjuk, milyen gyorsak vagyunk, hanem hogy képesek legyünk használni a polárdiagramokat, amik megmondják, hogy milyen gyorsan kellene mennünk egy adott szögön az adott a vitorlánkkal – így pontosan tudjuk, mi a cél, hová kell fejlődnünk.

A hajónk versenysúlya
A hajót is versenyformába kell hozni, és ennek legfőbb lépése a súlya csökkentése. Minél több holmit tudunk a parton hagyni, annál könnyebb lesz a hajó, annál gyorsabbak leszünk. Azért figyeljünk a kötelező felszerelésekre és az esetleges osztályelőírásokra, de ami felesleges, azt semmiképp se hurcoljuk magunkkal a versenypályán. Amit mégis viszünk, azt próbáljuk egyenletesen eloszlatni a hajóban.

Vigyázz, kész, rajt!
Ha ezeket a fejlesztéseket és felkészítéseket elvégezzük, garantált, hogy a hajónk teljesítménye nőni fog és élményt ad a versenyzés is.

Így készüljünk fel egy hosszabb túraverseny előtt!
Egy-egy túraverseny előtt érdemes alaposan felkészíteni a hajónkat, a legénységünket és magunkat is. A balatoni időjárás igen változékony, elképzelhető, hogy alig fújó szellőcskében rajtolunk el, ám később jöhet egy vihar. Ellenőrizzük a vitorlát (varrásokat, szemeket, gyűrűket, élerősítéseket, latnizsebeket), nézzük át a vitorlához csatlakozó fém alkatrészeket (sekliket, rollereket, kötélvezetőket, farkasfogakat).
Ha úgy találjuk, hogy egy kötél túl kemény vagy porlik, mert az UV már megviselte, könnyen szakadhat. Különösen, ha nagy terhelést kapó kötélről van szó, akkor cseréljük ki még a verseny előtt. Érdemes az árbócban futó köteleket egy befűzőzsinórt rákötve kihúzni, és végignézni, nincs-e rajtuk sérülés – ne pont akkor szakadjon le, amikor már majdnem célba értünk. Azokat a vitorlákat is húzzuk fel és le, amik az árbócba vagy a vorstagra tekerhetők, mert így tudjuk őket tüzetesen átnézni. Fontos, hogy mindig legyen tartalék kötél a hajóban – pár méter dyneemával akár törött sekliket is ki tudunk váltani.

Mindig jó, ha van nálunk pár alapszerszám, és állítsunk össze egy hajónknak megfelelő „elsősegélydobozt”, amivel akár a vízen is tudjuk orvosolni a kisebb problémákat. A megfelelő méretű csavarkulcs, csavarhúzó, kombinált fogó, éles kés, vitorlaragasztó szalag, szigszalag, fémfűrész mindenképp legyen nálunk, na és persze az elmaradhatatlan ducktape / száraz teflonspray páros, melynek tagjaival rögzíthetjük vagy épp mozgásra bírhatjuk a rosszalkodó részeket.

Ellenőrizzük a hajó akkumulátorát is, valamint gondoljunk kütyüinkre: feltöltve vigyük magunkkal és legyen nálunk külső akkumulátor is. Vigyünk magunkkal elegendő enni- és innivalót, valamint megfelelő ruházatot. Sokan esnek abba a hibába, hogy a verseny reggelén a lenge ruha mellé legfeljebb egy fürdőruhát csomagolnak. Bár lehet, hogy nappal dúl a kánikula, a Kékszalagon például éjszakára lehűlhet a levegő, és lehetséges viharról, szélről sem szabad megfeledkeznünk. Készüljünk mindenféle típusú ruhával: melegben hosszú ujjú fehér felső, sapka, rövidnadrág, hűvösebb időre széldzseki, hosszúnadrág, pulóver. Legyen nálunk naptej és a legfontosabb ruhadarab: a mentőmellény. Aminek a zsebében legyen bicska is, hogy egy havária esetén „ki tudjuk magunkat vágni” a szorult helyzetből.