Távoktatás földkerülés közben

Mivel a koronavírus-járvány világszerte arra kényszerítette az iskolákat, hogy térjenek át a távoktatásra, most alkalom nyílik kipróbálni, hogyan működik a tanulás ebben a formában. Természetesen nem otthon a négy fal között, hanem valahol a nagyvilágban, egy családi földkerülés keretében.

A magántanulás már eddig is elérhető volt, de sokan leginkább kényszerűségből választották ezt. Pedig kilépve a hagyományos keretekből a világ kinyílik, a gyerekek előtt olyan lehetőségek tárulnak fel, amik a kötött oktatási rendszerben nem léteznek. A reggeli tornaóra helyett horgászat az ebédhez, a tanóra szünetében egy jó kis bálnales, suli utáni edzésként pedig merülés egy roncshoz. Az osztálytermet egy igazi kalandra cserélni a természetben, elég csábítóan hangzik.

Nézzük meg, hogyan csinálják ezt mások!
Alan és Aslhey Dabbiere gyermekeikkel rengeteg tapasztalatot szereztek miközben, körbehajózták a földet. „Csodálatos, hogy a gyermekeim mindegyike talált magának valamilyen komoly hobbit, mire az út végére értünk – mondja Alan. – A lányom szenvedélyesen búvárkodik, az egyik fiam rajong a fényképezésért, a másik a horgászatért, a legfiatalabb pedig természetvédő szeretne lenni és a madármegfigyelés szerelmese lett. Fontos, hogy a gyerekek nyitottak legyenek és el tudjanak mélyülni a számukra fontos dolgokban, mert végül a szenvedélyeink vezetnek minket végig az életen.”

Az amerikai Calvert Educationt választotta Delisa és Tony Mayer, hogy 15 hónaposra tervezett utazásuk alatt segítsék a gyerekek folyamatos tanulmányait. 2013-ban indultak a Csendes-óceán déli szigetei felé. A fedélzeten az akkor hetedikes Alexandra és 18 hónappal fiatalabb ikertestvérei Justin és Nicholas voltak a diákok. Heti 4 nap tartottak 8–12 óráig intenzív „tantermi” órákat, amivel az év felére megelőzték az eredeti tantervet. A most 17 éves Alexandra számára felejthetetlen élmény volt délelőtt a második világháborúról olvasni, majd a délutáni roncsmerülés közben felidézni a tanultakat. Miközben utaztak a gyerekek, természetesen megismertek mindent, amit a hajózásról tudni lehet. Megtanultak főzni, mosni, takarítani, navigálni, karbantartani és javítani a generátort, a vízszűrőt, a motorokat. Az utazás végén könnyedén tették le az összes vizsgát és a továbbtanulással sem volt gond.

A Fitzroy Escalade hároméves földkerülésre indult. A tulajdonosok hirdetésben kerestek magántanárt, aki képes volt összeállítani a tantervet és a tananyagokat, valamint figyelemmel kísérni a gyerekek fejlődését. A vitorlás fedélzetén is szigorú menetrend szerint zajlott a tanulás, természetesen alkalmazkodva az időjárási körülményekhez. A tervezett tanulási idő reggel 8 és 12.30 között volt. A tananyag előre megkapott könyveket, videókat és az útitervhez illeszkedő terepmunkát is tartalmazott.

Sosincs késő
Számtalan jó példa akad még a működő távoktatásra olyan nehezített körülmények között is, mint egy hajós földkerülés. A tapasztalatok azonban rendkívül hasonlók. Az első lépés a megfelelő tanár felkutatása, akinek hasonló elképzelései vannak, mint a szülőknek, van gyakorlata a tanterv és a tananyagok összeállításában, következetes, de kellően rugalmas, hogy alkalmazkodni tudjon a diákok folyton változó környezetéhez. (A szuperjachtok legénységének közvetítésével foglalkozó cégeknél külön üzletág a tanárok felkutatása és alkalmazása a legénység részeként.) A szigorú menetrend és ütemterv a hajón egyébként is elengedhetetlen része egy földkerülő programnak. Ennek kell integráns része legyen a gyerekek oktatása is. A tervezésre – ahogyan az egész útéra – időt kell szánni, az indulás előtt legalább 6-9 hónapot. Az ideális életkor a 7–13 év közötti időszak, amikor a gyermekek már elég nagyok a hajós élethez, és az önálló tanuláshoz, ám még kevesebb konfliktussal töltik minden idejüket családi körben. De igazából sosincs késő, csak bele kell vágni, mert az élmény és a tapasztalat a legjobb iskola.

(képeink illusztrációk)

Juráncsik Norbert