Szürreálisnak tűnik az egész – Yoann Richomme a nyerő szériájáról

Yoann Richomme tavaly második lett a Transat Jacques Vabre versenyen, majd nyert a Retour à La Base-en. Legutóbb a Transat CIC-en diadalmaskodott.

Yoann Richomme május 7-én elsőként haladt át a Transat CIC célvonalán, amivel neve bekerült az verseny 1960 óta íródó történetének halhatatlanjai közé.

„Eleinte kicsit nehéz volt felfognom, hogy megnyertem a Transatot. Nem abból a generációból származom, amelyik sokat tudott erről a versenyről, különösen, mivel jó néhány évig nem rendezték meg. Tudtam, hogy annak idején Tabarly, Poupon és a többiek hazai pályán hívták ki rajta az angolokat, elindítva az óceáni versenyzés kultúráját Franciaországban. Történelmi esemény volt, de nem éreztem át igazán. Egészen addig, amíg be nem futott Philippe Poupon gratulációja, emlékeztetve erre az aspektusra.

A győzelem majdnem olyan, mintha az ember a Route du Rhum-ot nyerné meg, bár a médiavisszhangja kétségtelenül kisebb. Ettől még kemény, intenzív verseny, az IMOCA flotta pedig kiélezett küzdelmet vívott, ami pláne értékessé teszi az elsőségemet.”

Két győzelem a Solitaire du Figaro-n és a Route du Rhum-on, diadal a Retour à La Base-en és a Transat CIC-en…

„Nagyon jól érzem magam ezekkel a projektekkel, olyan, mintha meg sem erőltetném magam, holott természetesen rengeteg energiát fektetek bele. Zsinórban jönnek a jó eredmények, de nem könnyű számomra mindezt perspektívába helyezni, szürreálisnak tűnik az egész. Van egy kivételes, könnyen kezelhető hajónk, amelyen sikerült egy meglehetősen magas szintű komfortérzetet kialakítanunk. Érezhető a különbség néhány versenytársunkhoz képest. A hajó erőssége egyértelműen a bőszél, mindent úgy terveztünk – a hajótest formáját, az orr kialakítását -, hogy a lehető legkevésbé fékeződjön, amikor hullámokba érkezik, és a lehető leggyorsabban jöjjön ki onnan. 20-25 csomó fölött széllel szemben is jól teljesít, sokoldalú emelősvertjei vannak, amelyekkel meglepően könnyen elindul: soha nem áll meg, nem ragad a vízhez.

Tavaly elég sokat küszködtem, és az év elején végre kezdem megérteni, miként működnek a dolgok, az a benyomásom, hogy egyre hatékonyabban és gyorsabban találom meg a megfelelő állításokat. Ami szintén nagyszerű, hogy volt időm és erőforrásom a hajó fejlesztésére, ami nagyon ritka a projektjeinkben, és hogy olyan emberek vannak velem, akikkel egy srófra jár az agyunk – különösen ilyen Gautier Lévisse a tervezőirodában. Folyamatosan megkérdőjelezzük önmagunkat, ami azt jelenti, hogy folyamatosan fejlesztjük a hajót. Nincs olyan pillanat, amikor ne keresnénk azt, mi visz előre még jobban.

Most a visszaútra meglesz a V2-es foil, ami egy plusz bónusz. Még van néhány fehér folt, 10-20 csomó közötti szélben kicsit nehezen tudjuk felemelni a hajót. Láttuk, hogy néhányan mit értek el a V2-esükkel, különösen az Initiatives Cœur és a Malizia, így reméljük, hogy ők is ebbe az irányba haladnak.

A május 29-én rajtoló New York – Vendée tulajdonképpen főpróba lesz a Vendée Globe-ra, így számítok némi pszichológiai hadviselésre, mivel az összes nagy versenyző indul, és mind győzni akar majd. Ami engem illet, ez az utolsó esélyünk, hogy feltárjuk, ha bármi hiba van a rendszerben. Mindent beleadok majd, mielőtt a hajót nyárra visszavisszük a telepre. Persze nincs értelme elkövetni valami olyan hülyeséget, aminek a javítása túl sok időbe kerülne.

Csak félig-meddig örülök annak, hogy úgy tekintenek rám, mint aki esélyes megnyerni a VG-t, de hát mi akartuk ezt… Most már nem tulajdonítok neki ennél nagyobb jelentőséget. Úgy gondolom, ma már 7-8-an vagyunk folyamatosan az élen, és nehéz megmondani, hogy ki nyeri a Vendée Globe-ot. Az, hogy két versenyt megnyertem, még nem igazol semmit. Számunkra ez ad némi önbizalmat, de nem szabad hagynunk, hogy ez az önbizalom elterelje a figyelmünket a munkáról.”

fotók: imoca.org, ouest-france.fr, sudouest.fr, thetransat.com

forrás: Tip & Shaft