Szörfdeszkák kívülről

A mai, rövidebb deszkákon más minták érvényesülnek jobban, mint az ősszörfkorban, és azt hihetnénk, hogy kevesebb a rajzolható felület.

Tegyük félre azt, hogy az elmúlt 40 évben a deszkák alakja és belső felépítése mennyit változott, koncentráljunk csak a dekorációra. Az első szörföknél a márkajelzésen és a típuson kívül szinte csak egy-egy csík jelentette a dizájnt, a deszka aljára pedig még ennyi energiát sem fordítottak. Mindet teljesen érthető volt, hiszen ez egy sporteszköz, és abban az időben a funkció számított. Ahogy egyre több gyártó jött létre, úgy nőtt az igény arra, hogy a felszereléseket jól meg lehessen különböztetni, nemcsak a szörfboltban, hanem a parton is. És mivel a szörf nem a világtól elvonult remeték sportja, ezért egyre inkább önkifejező eszköz lett. A „gyári” szériadeszkák évről évre harsányabbak lettek, és ne felejtsük el, hogy a 80-as évek diszkókorszakában más területeken is az élénkebb színek domináltak. Az egyedi gyártású, „custom” deszkáknál a megrendelő kívánsága került a deszkára, és egészen meglepő művészi munkák is készültek.

Talán az ipar el is ment a falig, azaz már nem lett volna hová fejlődni, amikor a gyártók elkezdték hangsúlyozni a technika fontosságát, a gyorsabb szlalomdeszkák pedig megjelenésükben a motorsportokat kezdték követni, így bárki versenyzőnek képzelhette magát. A korszerűséget az új szerkezeti anyagok kiemelt használata és ezek külső megjelenítése is hangsúlyozza. A legszembetűnőbb a karbondeszkák finomcsiszolt felülete, ahol a festés a súlycsökkentés érdekében ízlésesen a lehető legvékonyabb, így a karbon mintázata jól látszik, de nagy hagyománya van a fabetéteknek is. A festett vagy fóliázott mintához szervesen kapcsolódik a lábtartók alatti puha EVA-felület rajzolata is. Sőt, a tanulódeszkáknál, mivel lényegében az egész felület EVA szivacsburkolatot kap, a dekorációt az EVA variációjával oldják meg.

A mai deszkák jóval visszafogottabbak elődjeiknél. Néhány márka harsányabb dizájnt használ, de inkább letisztult, finoman modern grafikákkal jelentkeznek a legnagyobb brandek. Nem is jelentenek be minden évben új modelleket, inkább a bevált stílusjegyeiket variálják. Fontos, hogy a versenyeken, a fotózásokon, a közösségi médiában akár statikusan, akár mozgásban jól kivehető legyen a márka, hiszen a széles kínálatban nem egy esetben maga a dizájn adja el a deszkát. A legtöbb gyártó a színvilágával is hangsúlyozza, hogy melyik vitorlamárka felé terelje a vevőket – és ez legtöbbször nem véletlenül a saját cégcsoportjuk vitorlája… Így a SimmerStyle vitorlák kék-narancs, kék-sárga színvilága köszön vissza a deszkáikon is.

Ma már nem jellemző, de néha megfigyelhető, hogy a funkció mennyire háttérbe szorul a dizájn mögött. Így születhetett fekete alapszínű deszka is, ami szép és elegáns, de a napra kitéve sokkal gyorsabban tönkremehet. Hasonló probléma a túl sok és bonyolult színátmenetes mintázat, aminek a javítása komplikáltabb, mint egy egyszínű felületé.

Hollósi Péter

(Cikkünk eredetileg az Aqua Magazin 150. számában jelent meg, ott teljes terjedelmében elolvasható. Fizessen elő a magazinra, hogy ne maradjon ki a prémium tartalmakból! )