Szkippertippek – kikötés partfalhoz

Tengeri hajózás során aktuális lehet a kérdés, hogy a hajónkkal miként kössünk ki meredekebb partfalhoz, valamint az is, hogy miként védhetjük meg a baumot.

Helyes kikötés partfalhoz
A legtöbbször mediterrán stílusban, vagyis orrmúringgal és farral kötünk ki a marinában. Ennek kissé módosult változata, amikor ujjas úszópontonokhoz kötünk, mert itt ugyan farral állunk a fő pontonhoz, de az erre merőleges ujjakhoz hosszában kötünk. Ritkábban adódik alkalmunk mólóhoz, partfalhoz, stéghez vagy pontonhoz hosszában kikötni, mert ezzel a kikötési móddal sokkal több helyet foglalnak a hajók. Az angliai Jachtkapitány-tréningeken szinte kizárólag ez utóbbi két kikötési módra van lehetőségünk. Mindkét esetben ugyanazokat a köteleket kell használnunk. Erre készülve, a hajó átvételekor ellenőrizni szükséges, hogy elegendő számú és elegendő hosszú, valamint sérülésmentes kikötőkötelünk van-e, ugyanis nem elég a szokásos két farkötél!

Amikor hosszában kötünk ki, az orr- és farkötél mellett két hosszú kötelet is kell használnunk: a springeket. Ezeket két módon köthetjük: a hajó két végéből, az orrból hátratartó orrspringet, a hajófarból előretartó farspringet vagy a hajóközépen lévő bakról előre- és hátratartó springeket. Sokszor ezt egy hosszú kötéllel oldjuk meg.

Az orr- és farkötél meghatározza, hogy párhuzamosan álljon a hajó hossztengelye a part mellett. A túl rövidre kötött orrkötél eltávolítja a hajófart a parttól, a túl rövidre kötött farkötél pedig a hajó orrát húzza el. Néha ezt a megoldást alkalmazom annak érdekében, hogy a korláton lévő „kertkapu” elég közel kerüljön a pontonhoz, és könnyedén be, illetve ki tudjunk lépni a hajóra. A nagyobb hajók magas szabadoldala miatt nehéz a mozgás, ezért használjuk a hurka vagy háromszög alakú fendert, ami megkönnyíti a belépést. A spring szerepe az, hogy megakadályozza a hajó előre-hátra mozgását.

Akkor is használjunk extra köteleket, ha farral állunk parthoz. Amennyiben éjszakára erős szél várható, nemcsak megduplázom a farköteleket, hanem keresztköteleket is kiteszek, a bal oldalról a jobb parti bikára és viszont.

De ilyen esetekben a mooringban sem bízom, mert kézzel többen sem tudjuk feszesre húzni, ezért a mooringkötelet ráteszem a horgonycsörlő kötéldobjára és azzal húzom feszesre úgy, hogy a szokásosnál jobban eltávolítsam a hajó farát a parttól. Egy biográdi viharban a szélfelőli összes hajót ráverte a szél a betonmólóra, mert a mooringok nem tudtak ellenállni a nagy nyomásnak, és az összes hajó fara megsérült. De térjünk vissza még egy szóra a hosszában parthoz kötéshez. Egy erős szél még a védett kikötőben is képes olyan hullámokat kelteni, hogy azok kellemetlenül lökdösik a hajót, és nemcsak a legénység esik ki az ágyából éjjel, de a fenderek sem képesek megvédeni az oldalát a sérüléstől. Amennyiben a hajónál magasabb partfalnál állunk – ilyen az adriai városi kikötőkben előfordul –, a rakpart szegélyén megtörő kötél biztosan kidörzsölődik, és helyrehozhatatlanul megsérül. Ennek elkerülése érdekében a törésponton be kell bandázsolni a kötelet, vagy rongyot kössünk rá, de jobb, ha egy műanyag palackot, esetleg egy hosszában felvágott műanyag csövet rögzítünk. Hogy ne kelljen a víztöltő slagot elfogyasztanunk, előre gondolva ilyen lehetőségre, otthonról vigyünk magunkkal egy fél méter csövet és egy tekercs szikszalagot és/vagy kábelkötegelőt!

Így védjük meg a baumot
Hátszélben, főleg nagyobb hullámokban megnő a veszélye az akaratlan perdülésnek. A nagy utolérő hullámok a hajó alá érve lelassítják a hajót, és azon igyekeznek, hogy megfaroltassák, majd tovább hömpölyögnek. Ha a hajó megfarol, a szél átcsapja a nagyvitorlát – azaz megperdül a hajó –, törik a baum, szakad a vitorla, sőt árbóctörés is lehet belőle. A schott által okozott károkról, esetleg személyi sérülésekről nem is beszélve… A teljesen oldalra kihajtott baum hosszú schottja ugyanis perdüléskor végigseper a kokpit felett, és visz mindent, ami az útjába kerül. Egy alkalommal szó szerint letépte a kormányoszlopot.

Az ilyen spontán perdüléstől a legegyszerűbben úgy védekezhetünk, ha a baum végére kötünk egy hosszú kötelet, amit a hajó orrában rögzítünk. Ez megakadályozza a bum veszélyes átlendülését.

Gál Józsi az Equatoron két kisebb csigasort szerelt a baumra, ezzel biztosítva azt. Vitorlamanőverkor viszont ezzel külön kellett törődni. Ilyet mi is felszerelhetünk akár egy bérhajón is, ha magunkkal viszünk két kisebb csigasort, a két végén seklivel (alul esetleg gyors seklivel), 6-os kötéllel, de olyan hosszúval, hogy a csigasort legalább 4-5 méter hosszúra ki lehessen húzni.

A másik megoldás, ha erre a célra gyártott eszközöket használunk. Az egyik ilyen a Wichard Gyb’Easy. Meglehetősen egyszerű használni, könnyű felszerelni, és ha kellőképpen megfeszítjük, könnyen átengedi a bumot a másik oldalra. Hátránya, hogy folyton utána kell állítani, ha változnak a körülmények, tehát állandó figyelmet igényel.

A másik a Walder boom brake. Ennek az előnye, hogy folyamatosan felszerelve tartható, könnyű kezelni, jól megfogja a bumot perdüléskor. Hátránya, hogy viszonylag sok helyet foglal a bum alatt (például a dingi nem fér el alatta). Megbízható szerkezet akár hosszú úton is…

A harmadik eszköz a Sailfuse. Ezt a nagyvitorla sott és a traveller közé szerelik, aztán akár el is felejthetjük, hogy ott van. Nem zavar. Megakadályozza a bum csapódását, a sott összegabalyodását és a traveller sérülését. Hátránya, hogy a sott nem lehet túl laza hátszélben, különben a „biztosíték” nem dolgozik időben.

Horváth Csaba

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 154. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)