Saint-Tropez, a tökéletes város

A mellékutcák galériákkal és butikokkal telitettek, ahol éppen a szezon slágerei közül válogatnak a turisták. Bőr, selyem, arany, ezüst, klasszikus bézs és barna ruhák. Az épületeket a pink és narancs különböző árnyalataira festették, így a naplemente fényében lélegzetelállító hatást keltenek.

Louis des Funés, a csendőr városa
A korabeli épületek közé harmonikusan illeszkednek a modernek, közöttük éppen egy autónyi széles utcák kusza halmaza szeli át a várost. A kikötő a város szívében a bámészkodó tömeg ellenére békés, utóbbi legfőbb elfoglaltsága az érkező és induló hajók megbámulása.

A tehetősebbek extravagáns hajóikon találnak menedéket, az amúgy nyugalmas város forgataga elől. Üdvözlet Saint-Tropez-ban! Érkezés után kanyargós, ízlésesen dekorált folyosón jutottam el tengerre néző szobám ajtajához, amikor tudatosult bennem, hogy a mozgásérzékelők és kulcskártyák korában egy igazi kulcsot tartok a kezemben.

Első utam az erkélyre vezetett, ahol azonnal a friss tengeri szellő által hozott sós levegőt szívtam magamba, miközben a kikötőben álló hajókat bámultam. Ahogy az esti kiruccanásomhoz készülődtem, valami kezdte elnyomni a hullámzás monoton zaját. Hegedűszó hallatszott az erkélyem alól!

Valaha csak egy halászfalu volt, amikor 1956-ban Saint-Tropez megütötte a főnyereményt. Bridget Bardot az „Isten megteremtette a nőt” című filmjében tudat alatt a szexuális forradalom első állomásaként aposztrofálta a várost. Már csak ki kellett használni a nem várt népszerűséget.

„Tuti” éjszakai élet
Saint-Tropez-t szokták a mértéktelenség városának is nevezni. Amikor azt hinnénk, hogy már mindent tudunk a városról, Saint-Tropez meglep minket valami újjal, hiszen itt senki sem lehet elég barna és senki tud elég pénzt elkölteni.

Ahogy nő a napi hőmérséklet, úgy lesznek egyre többen az amúgy alig 6000 fős városban. A városnak 55 partja közül a többség magántulajdonban van.

A legkedveltebbek a parti klubok, közülük is a Club 55, a Nikki Beach és a La Voile Rouge az igazán felkapott helyek.

A nudisták, az állandó pezsgőáradat, a harc a napozó ágyakért – mindez érdekes és kellemetlen helyzetekhez vezet. Estére utcazenészek lepik el a környéket, újabb eddig ismeretlen hangulatot teremtve a parton. Akik a várost teljes pompájában szeretnék látni, azoknak egy egyszerű receptet tudok ajánlani: üljünk be a kikötő egyik kávézójába és egy kellemes ital társaságában ne tegyünk mást, mint bámészkodjunk.

Vitorlások jönnek mennek az öbölben, nekem olyan érzésem volt, mintha az Impresszionista festmények a szemem előtt keltek volna életre. A városban mindig történik valami. Látogatásom idején rendezték a Giraglia Rolex Kupát.

Nem véletlenül jöttem most ide, hiszen a versenyen közel kétszáz hajó áll rajthoz, amelyek között találtam 20 lábast és szupermaxi jachtot is. A turisták tiszteletben tartották a versenyzőket, de azért minden hajót kitartóan megbámultak.

Bár a versenyre népes turistacsapat árasztotta el a várost, ám hamar kiderült, hogy többségük valamelyik csapat legénységének hozzátartozója. Egyébként június és szeptember a legalkalmasabb a városlátogatáshoz, a köztes időszakban rengeteg a turista.

Mindig van bámészkodnivaló
Saint-Tropez-ban mindig van mit csinálni. Legérdekesebb a la Place de Lices, ahol kedden és szombaton piacot tartanak, más napokon a helyiek játszanak a fák árnyékában vagy éppen a parton már bevált bámészkodós pihenésnek hódolnak.

Visszatérve a piachoz, igazi forgatag kellős közepén találtam magam. Jobbra néztem, ott franciául próbáltak meg rám sózni egy ruhadarabot, balra néztem, akkor meg olaszul egy gyümölcsöt és egy üveg lekvárt. Este a már említett Rolex Kupa díszvacsorájának pompája dobta fel az amúgy sem unalmas hangulatot egy látványos tűzijátékkal.

A verseny utolsó napja éppen a város legnagyobb ünnepének napjára esett. Mivel a hajók éppen Genova felé haladtak és a kikötő hangulata is csak a normális hétköznapi látványt nyújtotta, mindenki azonnal a XVIII. századi ruhában masírozó helybéliekkel foglalkozott. 1637-ben legyőzték az öbölbe érkező 21 hajóból álló spanyol flottát. A csata emlékére azóta is minden évben színpompás ünnepség keretében ünneplik a város legnagyobb történelmi eseményét.

Sajnos utam alig négynapos volt. A város történelmi szépsége és a modern kultúra elemei békés nyugalomban megférnek egymás mellett a Francia Riviera eme gyöngyszemében. Akik aggódnak, hogy személyesen nem lehetnek tanúi Saint-Tropez szépségének, azok a szépirodalmi művekből és a festészet remekeiből pontos képet kaphatnak milyen is az itteni valóság.