Navetta 30 – Egy tengerparti villa

Van egy visszatérő életmóddilemma, kinek elvi, kinek gyakorlati: mit vegyünk egységnyi pénzből: tengerparti nyaralót vagy inkább szépecske, nagyobbacska jachtot?

Repkednek az érvek, a milliók, és könnyen hitvitába torkollhat a baráti csevej. A hajó mellett szól a szabadság, ez az összes érvek non plus ultrája, hiszen a hajóval azt a tengerpartot élvezhetjük, amelyiket megkívánjuk. Erre érkezik a visszavágás, miszerint egy hajó soha nem fog olyan komfortot és lakókörnyezetet kínálni, mint egy nyaraló! Értsd meg, soha! Én, aki megrögzött hajós vagyok, ilyenkor szoktam pillogni és hümmögni, hogy na jó, hát persze… mert ezt az érvet nehéz cáfolni. És, bár tényleg nehéz, mégis hiba lenne kőbe vésni, mert minden megtörténhet.

És lőn! Tavaly ősszel, a Covid-fennforgás pillanatnyi enyhülését kihasználva meghívtak Rovinjba, a Custom Line hajógyár Navetta 30-as modelljének a bemutatójára. Egy jachtra indultam és egy tengerparti villába érkeztem. Tévedés történt, vagy varázslat? A tévedést nem engedem meg magamnak, tehát marad a mágia. A bűvészmutatvány Antonio Citterio nevéhez fűződik, ő varázsolt kellemes lakást az új hajó belsejébe.

Signor Citterio olasz formatervező-belsőépítész álmodott, tervezett, a Custom Line meg szépen megépítette a Navetta 30-ast. Egy hajót, amelyen kabinok helyett szobák vannak, flybridge helyett tetőteraszt találunk, szalon helyett pedig nappalit, mindezt gusztusos kivitelben. Összességében egy szép, napfényes, teraszos tengerparti villát, amelynek tulajdonosa szabadságában áll rábökni a térképre, majd egy erőteljes lábmozdulattal „elrúgni” a partot. A meteorológiát meg sem kell néznie, mert ennek a hajónak nagyjából mindegy, hogy milyen időjárás van a Földközi-tengeren, biztonsággal tud haladni a maga tizen-egynéhány csomójával, akár esik, akár fúj. Ha békés a tenger, tulajdonosunk is nyugodtan alhat, miközben a hajó csendben duruzsolva rója az éjszakai kilométereket. Kb. ennyiből áll áthelyezni a nyaralóját Dalmáciából a kies Anatóliába vagy éppen a Costa Bravára.

Bízzunk benne, hogy jól alszik, mi addig legalább alaposabban körbenézhetünk a hajón! Aki már látott hajót életében, az tudja, hogy a tipikus elrendezés szerint ebben a nappaliban lenne az étkezőasztal is, ami a nap 24 órájában megnyomorítja a teret, holott 6-8 személyes ültetett ebéd vagy vacsora jó esetben naponta egyszer van. Itt, a Navetta 30-ason ez a teremnyi szoba megmaradt társalgónak és legfőbb élettérnek, vagyis nem kell egy legtöbbször fölösleges nagy bútort kerülgetni. A nappali méltatásakor jegyezzük meg halkan azt is, hogy a berendezés szintén üdítően friss, pontosan passzol egy mediterrán nyári lak stílusához.

Ha a nappaliból bemegyünk a tulajdonos lakosztályába, először az tűnhet fel, hogy a tulajdonos horkol. Ez jó jel, mélyen alszik, nyugodtan körbenézhetünk! A másik, ami feltűnik, hogy a horkoláson kívül más nem hallható. A motor működését itt nem lehet érzékelni, mint ahogy az egyméteres hullámokat sem, pompásan teljesítenek a stabilizátoruszonyok. A lakosztály a főfedélzeten található, távol a vendégek szobáitól, de még a nappalitól is.

A vendégek négy szobája egy szinttel lejjebb van, ezeknél még üdítőbb a fényár és a szobaszerűség. A gyerekszoba a maga kék alapszínével felteszi az i-re a pontot.

Az első emeletre felvezető csigalépcső a kedvencem, szerintem önmagában is jól jellemzi a stílusteremtő belsőépítészeti koncepciót és visszaadja a szellős, könnyed mediterrán nyári lak hangulatát. Az emeleten egy újabb társalgót találunk, amely minden tekintetben méltó a földszintihez, és ehhez kapcsolódik az üvegajtón kívül elhelyezett étkező, ami éppen olyan, mintha a balatoni telkem nyári konyhája melletti elegáns kerti garnitúra lenne. Csoda, hogy szőlő nem fut fölötte egy lugason! Nagyon olasz!

Csőregh Zoltán

(Cikkünk teljes terjedelmében megtalálható az Aqua Magazin 150. számában.)