Műszerek a hajón – Fókuszban az energiaellátás

Áttekintjük a hajózás korszerű technológiai területeit az energiarendszerektől a navigációs hálózatokon át a távfelügyeletig, valamint a kényelmi extrákig. Kitérünk a belvízi, a tengeri, a kisebb és nagyobb hajósok igényeire, nem megfeledkezve a versenyzőkről sem.

Két dologban nem köthetünk kompromisszumot: az első a biztonság, a második a megbízhatóság. A hajózás veszélyes üzem, akár emberek élete is veszélybe kerülhet, nincs helye a „még éppen csak elmegy” vagy „jó lesz az úgy” típusú megközelítésnek. Egy kisebbnek tűnő műszaki probléma kint a vízen, rossz látási vagy időjárási helyzetben igen nagy bajjá is alakulhat.

A megbízhatóság, a kipróbált minőségű eszközök és a sokszorosan bevált műszaki megoldások használata a boldog, gondtalan hajózást jelenti, a hajó egységeinek hosszú életét garantálja. Összességében ez lesz az olcsóbb megoldás is, mert itt is nagyon igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve.

Belvizeinken és a tengereken is megfigyelhető a fejlődés, egyre nagyobbak és jobban felszereltek a hajók. Magas komfortfokozatú vízi járművekre is nagy az igény. A megfelelő, korszerű navigációs szisztéma, a megbízható energiarendszer, a vízen is elvárt kényelem – konyhai nagy elektromos fogyasztók (230 V) használata, mikró, kávéfőző, klíma – egyre gyakoribb igény.

Ilyen az ideális akkumulátor
Az energia minden hajón alapvető fontosságú, ráadásul biztonsági kérdés is. A tengeren és a Balatonon is komoly gond lehet, ha az akkumulátor állapota miatt hazatéréskor vagy vihar elől menekülve nem megbízhatóan indul a motor. Napközben a hűtőszekrény, a zene lemerítette az akkumulátorunkat, emiatt szürkületben már nem működnek a navigációs fények és a műszerek sem, nem látjuk a vízmélységet – tipikus Kékszalag-hangulat. A keletkező bajok sora pedig hosszú lehet…

Minden hajón legalább két, a használat során független akkumulátornak kell lennie. Az egyik a fedélzeti (home vagy service battery), vagy több aksi párhuzamosan kötött csoportja. Ez táplálja a fedélzeti fogyasztókat, a navigációs rendszert, a hűtőt, a világításokat, zeneeszközt, a klímát, az invertert is stb.

A másik az indító akkumulátor (starter battery), amely kizárólag a motor indítására szolgál. A kétféle akku nem lehet párhuzamosan kapcsolva, hiszen így – noha nagyobb eredő mennyiségű energiánk lesz – napközben ugyanúgy le tudjuk meríteni és nem fog indulni a motor. Fontos, hogy mindkét akkumulátornak töltődnie kell, ha a hajón van külső energia (parti csatlakozásról kikötőben az akkumulátortöltő) vagy jár a motor, amikor a motoron levő generátor (alternátor) szolgáltat töltőáramot.

Meg kell jegyezni, hogy a hajók energiarendszerét nem szabad hasonlónak tekinteni egy autóéval – mint azt sokan gondolják –, mert több lényegi különbség van a tervezés és a használat során. Sok a tévhit az akkuk körül, amit részben az akkumulátorgyártók is okoznak. Mostanában az aksikat felcímkézik különböző ikonokkal, hogy az adott akkut mire ajánlják (lakóautó, hajó stb.). Ezeket a címkéket erős fenntartással kezeljük! Alapvetés, hogy hajóban kizárólag zárt akkumulátort szabad használni.

Kevésbé szakértőknek ajánlom a következő mondatot. „Ha a hajó akkuján egy kicsi zöldszínű vagy fekete betekintő nyílás van, vagy ha megmozgatjuk az akkut, és abban lötyög a folyadék, az biztosan nem hajóba való!”

Csakhogy hiába a célnak legjobb akkumulátor, ha nem megfelelően töltjük őket. A hajókba az „autós” töltők nem megfelelők. Nem bírják a vízi járművekben fellépő környezeti hatásokat (rázkódás, pára, szellőzés hiánya) és nem tudják azokat a töltési és biztonsági eljárásokat, amelyeket a hajóakkumulátorok igényelnek. Egy hajóba tervezett korszerű töltő drágább, de ezt az akkuk hosszú – akár 10 éves – élettartammal és megbízható működéssel hálálják meg.

Gondoskodni szükséges arról, hogy az energiarendszer állapotáról, a töltésről, az akkumulátorok kondíciójáról folyamatos információnk legyen, ezáltal a problémák biztonsággal megelőzhetők.

Miért is fontos az energiarendszer állapota és figyelemmel követése? Ha a tengeren „elfogy” az energia, akkor mindenünk megszűnik, ami nélkülözhetetlen a hajózáshoz. Nincs navigáció, nincs autopilot (valakinek mindig kormányozni kell), nincs segélyhívó rádióberendezés, nincs világítás, nincs vízkészítő és hűtő sincs.

A legegyszerűbb kis navigációs hálózat állhat egy széljeladóból (AWA, AWS, Apparent Wind, Angle és Speed), ami a látszólagos szél irányát és erősségét méri. Kell egy vízmélységjeladó (Depth) is, valamint az ezek adatait megjelenítő kijelző műszerek. Ha mindezeket hálózatba kötjük, akkor a kis rendszer szolgáltat, illetve kiszámít további adatokat, mint valódi szél iránya és erőssége (TWA, TWS), valamint a térnyerés (VMG, Velocity Made Good, a széllel szembeni sebességvektor). Szintet lépünk, ha van GPS és térképes megjelenítő (chartplotter) is. Ez a rendszer jó néhány további lehetőséget ad. A Balatonon sokan feleslegesnek érzik a GPS-t, hiszen „úgyis odatalálok a tavon bárhová”. Igen, de nem biztos, hogy koromsötétben is, sekély vízű területeket, zátonyokat, kerülgetve. Egy plotteren figyelve azt, hogy milyen nyomvonalat (track) „húz” a hajó, az adott szélben mindjárt rájövünk, hogy van még mit tanulnunk a hatékony vitorlázásról. Az elektronikus eszközök nagyszerű kiegészítői az emberi észlelésnek, fejlesztenek minket, és bár a navigációs rendszer a képessége alapján felül is múlja az embert, de sosem helyettesítheti! Semmi nem válthatja fel a hajóstudást, a jó gyakorlatot és annak jó alkalmazását. Ez a felvetés újra szóba kerül, amikor az autopilotról beszélünk.

Fekete László, Gencsy Péter

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 154. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)