Miből készülnek a windszörfvitorlák?

A vitorlák óriási fejlődésen mentek keresztül a windszörf feltalálása óta. Először a vitorlás hajók anyagát használták, de hamar kiderült, hogy a vászon valamennyi vizet magába szív és ilyenkor nehézzé válik.

A dacron (poliészterszálakból szőtt, hőre lágyuló polimer) majdnem megfelel a célra, de könnyen nyúlik, nem tartja az alakját, így ma már csak kezdő vagy SUP-vitorlákat – mint a Gunsails Lite Ride – készítenek teljes egészében belőle. Ez követően a dacronanyagra lamináltak egy réteget – ez a mylar –, így javultak a mechanikai tulajdonságok, ez viszont nem bírja az állandó napsugárzást, a rétegek hamar elválnak egymástól, ezért ki is ment a köztudatból. Ma általánosan a jóval olcsóbb monofilm (áttetsző poliészterfilm) és ennek néhány továbbfejlesztett verziója az elterjedt (pl. UV-álló Bi-Ply, lásd Goya Nexus-B, Mark-B vitorlák).

Mit kell tudjon egy professzionális vitorlában használt anyag? A szakítószilárdsága legyen nagy, mivel elég nagy húzóerők ébrednek már akkor, amikor megfeszítjük a rigget. Ráadásul az UV-sugárzás mellett a pontszerű és a fárasztó, dinamikus terhelést is tűrnie kell. Mindemellett bírja a hajtogatást, maradjon szép, áttetsző, karcolások nélkül és ne mattuljon be. Ami pedig a legfontosabb, ne legyen túl nyúlékony, azaz tartsa a megtervezett alakját, de legyen annyira rugalmas, hogy szörfözés közben pont megfelelően lágy vagy rideg maradjon a komplett rigg. Nem könnyű ezt egyszerre megvalósítani, ezért nem is egy anyagból készülnek a vitorlák, hanem a dacron, a monofilm és további verzióinak keverékét használják a tervezők.

A monofilm önmagában nagyon sérülékeny – bár vannak vékonyabb 125 mikronos (0,125 mm) és vastagabb, 188-as változatok –, de a mérnökök két még vékonyabb monofilmréteg összeragasztásával és a közéjük helyezett vékony szálakkal erősebbé tudták tenni, így született az X-Ply. Sok anyagnak megvan a szokásos helye, így például az árbóczsákot mindig dacronból készítik – legyen rugalmas, bírja jól a gyűrődést és a terhelést, amit az árbóc hajlítása okoz.

Minden vitorlát erősítés keretez. Az erőhatások különféleképpen támadják a vitorlák egyes részeit. Az alsókon a legnagyobb a feszítés, ott képződik a vitorla húzóereje, itt használják a vastagabb anyagokat, ráadásul a széleknél általában több rétegben, hiszen a szörfösök a legtöbbször ide esnek és próbálják akaratukon kívül kiszakítani a vásznat. A felső részek nincsenek annyira megfeszítve, viszont itt a legnagyobb a mozgás és a sebesség, gondoljunk egy vízbecsapódásra, illetve ennek a résznek kell a legkönnyebbnek lenni, méghozzá azért, hogy a vitorla könnyen kezelhető legyen – többnyire itt használják a Scrimet. Nem elhanyagolható az anyagok ára sem, ha a dacron egy egység, akkor a monofilm a fele, az X-Ply a másfélszerese, a Scrim viszont a duplája. Természetesen a dizájn sem elhanyagolható, elterjedtek a színezett monofilmek, a többféle felhasznált anyag egybegyúrása pedig sokszor látványos vitorlákat eredményez. Ergonómiai szempontokat is figyelembe kell venni, hiszen fontos, hogy át lehessen látni a vitorlán – többnyire ezért használnak a profik monofilm vitorlákat az X-Plyjal erősítettekkel szemben. A legkeményebben igénybe vett wave vitorláknál az erősítések sűrűbbek, így a lehető legkisebb a szabad sérülékeny felület. Sokszor nyúlékony, de vastag PVC-ablakot használnak szemmagasságban, annak ellenére, hogy ez a profilt „rontja”.

A vitorlák alapvetően sík panelekből állnak össze, úgy, hogy egy aerodinamikailag ideális formát vegyenek fel az árbócra húzva és megfeszítve. Igaz, a legfejlettebb, a vitorlázásban elterjedő membránanyagoknál már a két filmréteg közé elhelyezett kevlár erősítőszálak laminálását (térháló) is optimálisra tervezik, figyelembe véve a helyi erőhatásokat illetve az ott kívánatos rugalmasságot. A membránvitorlák javítása gyakorlatilag lehetetlen.

A vitorla a végső alakját csak az árbócra húzva és a tervezők által megálmodott mértékben feszítve nyeri el. Ehhez alap, hogy olyan árbócot kell használni, amelyre a tervező a vitorlát tervezte. Mindig az árbóchoz tervezik a vitorlát, éppen ezért sosem javasolják a konkurens árbócot. Ez utóbbi gyártástechnológiája is rengeteget fejlődött, sőt folyamatos a fejlesztés ezen a területen.

Hollósi Péter

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 154. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)