Mi a helyzet a horgászok létszámával?

A bátrabbak már javában horgásznak a Velencei-tónál, miközben a Magyar Országos Horgász Szövetség helyi kirendeltségén úgy döntöttek, több év kihagyás után ismét megrendezik a korábban már hagyományossá vált évadnyitót.

A Magyar Országos Horgász Szövetség május elsején, csütörtökön, több év kihagyás után – a XVII. Velencei-tavi Hal-, Vad-, Bor- és Pálinkafesztivál társrendezvényeként – ismét megszervezi a Velencei-tavi Évadnyitót – jelentette be Pálinkás Imre, a MOHOSZ kirendeltségvezetője. – Utoljára 2019-ben rendeztünk ilyet, aztán először a Covid-járvány, majd a halpusztulás, az alacsony vízállás és az ezekkel összefüggő depressziós hangulat tette indokolatlanná az esemény megtartását. Egészen mostanáig úgy éreztük, nem időszerű a program. Azonban, mivel az évadnyitó bizonyult a horgászat legismertebb rendezvényének a Velencei-tónál az elmúlt két évtizedben, ez okot adott számunkra a folytatáshoz.

– Mire készülnek?
– Halászléfőző- és horgászversenyt szervezünk azzal, hogy nem csak halászlé, hanem bármilyen halétel elkészíthető lesz. A nevezési díj rendhagyó módon elmarad, azaz a rendelkezésünkre álló helyek erejéig bárki ingyen jelentkezhet. A főzőknek igény esetén körülbelül négy kiló pontyot tudunk biztosítani, de bárki elkészítheti kedvenc halételét a saját alapanyagából is. A horgászverseny két részből áll majd. Az agárdi szabadstrandon lesz a felnőttek és az ifjúsági korosztály részére a parti kihívás, a gyermekeket pedig az agárdi vasúti átjáró közelében lévő kis szigeten várjuk. Írásban elektronikus levelező címünkön, vagy személyesen várjuk a jelentkezéseket, de telefonon is szívesen állunk bárki rendelkezésére. A részletes programot várhatóan a jövő héten állítjuk össze és akkor közöljük.

– Mennyire lehetnek derűlátók, milyen a tó állapota?
– Az elmúlt hónapokban elég nagy volt az izgalom nálunk. Nem elég, hogy az előző nyár rendkívüli meleget hozott és lényegében nem hullott csapadék, a szeptemberi eső után a tél is száraz maradt egy-két milliméternyi csapadékkal. Aztán a február végén, márciusban felszakadó gyepszőnyeg is nagy riadalmat keltett a horgászok körében és a helyi közösségekben.

– Mi és miért történt?
– Ezt a gyepszőnyeget főként fonalas kékalgafajok alkotják, ez kifejezetten mederfenéken élő algatelepeket jelent. Ezek a tavaszi-nyári időszakban képződnek, fejlődnek, és a lehűléssel, a hőmérséklet és a napsütés csökkenésével elhalnak, majd a felszínre kerülnek. Ez önmagában természetes jelenség, amelytől alapvetően nem kell megijedni, viszont a mennyisége a szokásostól jóval magasabb arányú, ami nem szerencsés. Az országban nagyon sok helyen előfordult, hogy a szokásostól megkésett időszakban jelentkezett a felszínre kerülés, még a Dunáról is jeleztek felszakadásokat. Abban reménykedünk, hogy idén a korábbiaknál jobban alakul majd a tó hidrobiológiai egyensúlya, és azok a felszabaduló tápanyagok, amelyek az algatelepek lebomlásakor képződnek és felvehetők, azt más fajok hasznosítják, és ez kedvez a növényvilág számára. Az elmúlt héten növekedett a remény és az optimizmus…

– A csapadékos napok számával egyenes arányban?
– Igen, hiszen jó, csapadékos két hetünk volt. Ez látszik a tavon, sok helyen szépen frissült, letisztult a víz, és megjelent a zooplankton: ezek állati eredetű planktonikus élőlények, amelyből általában a kívánatosnál kevesebb van a Velencei-tóban. Ez az ivadékhalak számára rendkívül fontos kezdeti táplálékot jelent. Ezen felbuzdulva nagy valószínűséggel, várhatóan másfél, két hét múlva belefoghatunk egy korábban nagyon bizonytalannak tűnő feladat elvégzésébe, az előnevelt csukák telepítésébe.

– Milyen más, hasonló lépések történtek eddig?
– Ősszel történt egy – legalábbis a jelenlegi, velencei-tavi horgászlétszámhoz képest – nagyarányú pontykihelyezés. Március közepén még bizonytalanabb volt a helyzet a jelenleginél, ezért úgy gondoltuk, hogy nem túl nagy mennyiséggel egy indító, „ébresztő” haltelepítéssel kezdjük az évet, amely arra tökéletesen alkalmasnak bizonyult, hogy a frissen vízbe kerülő példányok megmozgassák a tóban élő halakat és motiválják őket. Igazunk lett, legalábbis ezt igazolták vissza a fogási adatok, azonban az érkező csapadékkal együtt lehűlt a víz, hét fokra csökkent a tó hőmérséklete és ezzel együtt leállt a halak táplálkozása. Aztán ahogyan ismét emelkedett a víz hőmérséklete, visszatért a halak étvágya. Annak érdekében, hogy ne terheljük meg a tavat egyszerre nagyobb halmennyiséggel, inkább a többször kevesebbet elv alapján tervezzük ebben az évben a további haltelepítéseket is. Később hat és félmázsa vadpontyot helyeztünk ki, amely csak szimbolikus mennyiség, de mégiscsak egy unikális halról, a régi, ősi európai vadponty fennmaradtnak jelzett állományáról, az úgynevezett kosfejű pontyról van szó, amelyben kevéssé mutatható ki az ázsiai keveredés. Ezt genetikai vizsgálatok is alátámasztották.

– A legkritikusabb évben telepített különleges mérőbója működik?
– Nemrégiben ismét a helyére juttattuk, még néhány finombeállítást el kellett rajta végezni annak érdekében, hogy szelesebb időben is folyamatosan, fennakadás nélkül működjön. De vízen van, immáron a MOHOSZ tulajdonaként, mert a tesztidőszak lejárta után megvásároltuk. Huszonnégy órában, folyamatosan szolgáltatja a vízminőséggel kapcsolatos adatokat.

(Az interjú további része elolvasható ide kattintva.)