Jobbá tesz-e bennünket a koronavírus?

Lassan két hónapja vagyunk „bezárva”, a média pedig nem győzi sulykolni belénk, hogy ennek ellenére millió lehetőség nyílt meg előttünk, aktívak és motiváltak maradhatunk, amikor pedig vége lesz ennek az egésznek, önmagunk sokkal jobb verziójával lépünk majd ki az utcára.

Mint az mára sokak számára kiderülhetett, még mindig beleeshetünk abba a csapdába, hogy teljesíthetetlen célokat tűzzünk ki magunk elé. Vagy épp belekerüljünk az online előadások végtelen spiráljába, és megállás nélkül a mobiltelefonunkat bámuljuk. Jasper Smith a luxushajózás világában dolgozik, rendre előáll újabb és újabb – a fenntarthatóságon alapuló – ötlettel, így máshonnan közelít a témához. Reális és praktikus tanácsai valóban segíthetnek a pandémia „túlélésében”.

„Nagy szerencsémre a kilencvenéves édesapámmal szorultunk egy háztartásba: sokat beszélgetünk, közösen főzünk, hallgatjuk a híreket, és ha a vízállás megengedi, kajakozunk a folyón. A víz közelsége mindig inspirálóan hat rám, segít gondolkodni, tiszta fejjel tudom tervezgetni a jövőt. Normál helyzetben általában egyik értekezletről a másikra rohanok, nem tudom, mikor ültem ennyit egyvégtében az íróasztalomnál. De nem bánom, mert végre van lehetőségem részletekbe menően kidolgozni az ötleteimet.

Az egyik ilyen az a kampány, ami Nagy-Britannia kisvállalkozásait hivatott megmenteni a krízis idején. Körülbelül nyolcszázezer cég esik kívül a kormány támogatási rendszerén, az ő érdekükben próbáljuk rávenni a kabinetet olyan segélyalap létrehozására, amelybe privát befektetők egymilliárd fontját kellene becsatornázni különböző ösztönzők által.

Tavaly novemberben a Superyacht Forum rendezvényén azt az elképzelésemet osztottam meg a közönséggel, hogy a jövő jachttulajdonosai másképp – szociálisan érzékenyebben – viselkednek majd, mint a mostaniak. Azért tartanak majd hajót, amire az való: időt tölteni rajta. Sok időt. A földi ökoszisztémák közül az óceániról tudunk a legkevesebbet, az ottani életnek talán ha nyolc százalékáról tudunk. Ennek oka lehet, hogy a kutatók korlátozottan férnek hozzá olyan vízi járművekhez, amelyek képesek elérni az igazi nyílt vizet, ahol aztán jó ideig ott is tudnak maradni.

Az Arksent azért alapítottam, hogy létrehozhassuk a legnagyobb flottát, amelyik magántulajdonú jachtokból áll, de alkalmas a kutatómunka támogatására. Üzleti modellek esetében jellemzően öt-tíz évvel számolunk, ez szerintem eleve hiba, a konkrét projekt esetén én ötven esztendőben gondolkodom. Ami ezt kibírja, az tényleg nevezhető fenntarthatónak.

Az általam ismert fiatalok jó része elkötelezett a környezetvédelem mellett. Övék a jövő, támogatnak mindent, ami segít a Földön, így jött létre a Tíz százalék az óceánért mozgalom. Ez azt jelenti, hogy minden Arksen-tulajdonos a vízen töltendő idejének egytizedét kutatási projektekre szánja. Ezeket egyetemek és különféle tengerhez kapcsolódó szervezetek bonyolítják. Ezzel a tulajdonosok két legyet ütnek egy csapásra: könnyedén meg tudják tenni a magukét a bolygóért, miközben élvezik a hajójuk nyújtotta örömöket.

Mondanom sem kell, hogy a koronavírus okozta krízis hatással van mindenre, évekbe fog telni, mire megtudjuk, jól vagy rosszul reagáltak-e a kormányok és az egyes emberek a helyzetre. Én lehetőséget látok a „leállásban”, módunk van újragondolni csomó mindent: üzleti életet, termékgyártást, személyes szerepünket a helyi közösségben és a társadalomban. Mivel az egész világ érintett, látok rá esélyt, hogy az emberiség élni tud a – reméljük, egyszeri – alkalommal, és sikerül változtatni a hozzáállásunkon, pozitív irányba változik a viszonyunk a minket körülvevő világhoz.

Valószínűleg ránk fért egy pofon, őszintén remélem, hogy ez a mostani szituáció a jobbik énünket hozza elő, egy higgadtabb, megfontoltabb emberiség lép majd ki a négy fal közül. Olyan, amelyik épít és nem rombol – írta a superyachtnews.com.