Így tűnik el az Aral-tó

Az Aral-tó valaha Közép-Ázsia életadó vízforrása volt, ma azonban a világ egyik legnagyobb környezeti katasztrófájának mementója. A felelőtlen emberi beavatkozás miatt a tó kiszáradt, az ökológiai katasztrófa következményei pedig máig sújtják a helyi közösségeket.

Az Aral-tó valaha a világ negyedik legnagyobb tava volt: egy virágzó ökoszisztéma szerves része, amely az akkor még szovjet központú Közép-Ázsia gazdaságának alapját képezte. Mára azonban egy ijesztő és a végletekig szomorú, kies szellemek lakta helyszínné vált, amely arról mesélne (ha tudna), hogy mi történik, amikor a felelőtlen és buta emberi beavatkozás felülírja a természet rendjét, és az ember saját kezébe veszi a világ dolgait, miközben a következményekkel nem törődik.

Az Aral-tó a mai Kazahsztán és Üzbegisztán határán terült el, és évmilliókon át egy hatalmas víztömeget alkotott. A tó nem csupán a közvetlen környezetében élők sorsának záloga volt, de komoly halászati ipar helyszíne is volt, emellett pedig édesvízzel látta el a helyi közösségeket. Aztán a 20. század közepén a szovjet vezetés döntéseinek következtében elkezdődött a tó drámai ütemű kiszáradása.

A történet 1960-ban kezdődött, amikor a szovjet hatóságok úgy döntöttek, hogy a régióban, amely a vízfolyásait tekintve elsősorban az Amu-Darja és a Szír-Darja folyókból élt, nagymértékben növelik a gyapottermelést. Ehhez azonban hatalmas víztömeget kellett elterelni, ezért a két folyót a rizsföldek és gyapotültetvények felé irányították. De ez csak a kezdet volt. A tóból évről évre több ezer köbkilométernyi víz tűnt el, míg végül olyan mértékben lecsökkent a vízszint, hogy az Aral-tó mára gyakorlatilag eltűnt, megszűnt létezni.

Társadalmi és környezeti következmények
Az Aral-tó eltűnése nemcsak az ökoszisztémára, de a környék lakóinak életére, megélhetésére is drámai hatással volt. A tó kiszáradása az alacsony vízállás következményeként súlyos környezeti problémákhoz vezetett. A tómeder kiszáradása után a régen víz alatt lévő só- és iszaplerakódások a szél segítségével elszálltak, és mérgező anyagokkal, például peszticidekkel, műtrágyával (amelyeket a gyapot- és rizsföldek öntözéséhez használtak) és más vegyi anyagokkal szennyezték a környezetet. Ezek a káros anyagok rettenetes hatással voltak a helyi növény- és állatvilágra, és súlyos következményekkel jártak az emberek egészségét illetően is.

Egészségügyi problémák
A szennyezett talajból származó mérgező por belélegzése, amely az Aral-tó környékén gyakori jelenséggé vált, súlyos egészségügyi problémákat okozott. A legaggasztóbb a rákos megbetegedések és más légzőszervi betegségek drámai növekedése volt. Az onkológiai megbetegedések száma a helyi lakosság körében az egyik legmagasabb a világon.

A halászat, amely egykor a helyi gazdaság és életforma szerves része volt, gyakorlatilag megszűnt. A halak és más vízi élőlények eltűntek a tóból, az emberek pedig elvesztették a megélhetésüket. A sós, terméketlen földek pedig egyre inkább elviselhetetlenné váltak, miközben a régióban a víz és élelmiszerhiány egyre súlyosbodott.

A gyerekek és felnőttek között egyre több a légúti megbetegedés, a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása, de a vesebetegségek száma is emelkedett. A mérgező vegyi anyagok belélegzése mellett az ivóvíz források szennyeződése is hozzájárult e tragikus következményekhez. A szakértők szerint a rákos megbetegedések számának megugrása, illetve a megnövekedett halálozási arányok a szennyezés közvetlen eredményeként jelentkeztek.

Emellett az sem elhanyagolható, hogy az Aral-tó egykor legnagyobb szigetén, a Vozrozhdeniya szigeten, amely mára a szárazföld része lett, a Szovjetunió 1948-ban szigorúan titkos biofegyver laboratóriumot hozott létre. Az ott tesztelt bioágensek közé tartozott a Bacillus anthracis (lépfene), Coxiella burnetii (Q-láz), Francisella tularensis (tularémia), Brucella suis (sertésbrucellózis), Rickettsia prowazekii (járványos tifusz), Variola major (himlő), Yersinia pestis , botulinumvírus és equizuellitis (agyvelőgyulladás). A helyszínt a Szovjetunió felbomlása után elhagyták, a biofegyver laboratóriumot és a tesztelt anyagokat megszüntették és a tárolókat fertőtlenítették.

 „Miért nem visszafordítható a pusztulás?” – a cikk folytatása megtalálható ide kattintva.