Gyöngyszemek a Rajna mentén

A nyolcszáz kilométer hosszú vízi utat már az ókori görög és római kereskedők is használták, így a mai hajósok abból a korból származó történelmi emlékek között csoroghatnak. Ehhez jönnek a finom ételek és pazar borok.

Mi most a Beaune-Avignon útvonal két, komoly érdeklődésre számot tartó látnivalóját emeljük ki, miközben csendesen csorogva bejárjuk az ismert helyeket, és felfedezzük a rejtett kincseket. Mindezt egy olyan úton, mely ókori üzleti közlekedési csatornából mára a szabadidős tevékenység kiszolgáló útjává vált. A vizet különféle méretű motoros motorosok járják, választhatsz a nagy utasszállítók és a csatornahajók között.

Beaune

Ősi város, melynek védelmi fala és annak bástyái jórészt épek. Román kori emlékek, amerre csak nézel, a legérdekesebb talán a Hotel Dieu, ahol a középkori orvoslás rejtelmeibe pillanthatsz be.

Körbe járva az az érzésed támadhat, hogy a korabeli orvosok tevékenysége inkább megrövidítette, semmint meghosszabbította a páciensek életét, viszont azok legalább egy gyönyörű és kényelemes helyen hunyhattak el. A nővérek szállása már-már luxus színvonalú volt, a falakon pedig vallásos tárgyú művészeti alkotások nyújtottak vigaszt a túlvilágra készülő rászorulóknak. A köves belső udvar köré 1443-ban húzták fel a kétszintes épületet, később a festményeket eredeti helyükön restaurálták. A Szegények Termébe is jutott kényelmesre vetett ágy, takaró függöny, ivókorsó, kézmosó tál és szék – látszik, hogy méltósággal kezelték az elesetteket. Az ágyakkal szemben Roger van der Weyden szárnyasoltárai álltak, ezeket akkor nyitották ki, ha ütött a beteg utolsó órája. Ekkor a nővérek mellé térdeltek, a pap pedig feladta az utolsó kenetet. A beteg utoljára az Arkangyalt látta, amint az megnyitja számára a mennyország kapuját. Jól jellemzi az építmény masszív mivoltát a tény, hogy az 1970-es évekig használták kórházként.

Lyon díszkivilágításban 

Julius Cézár regnálása történt néhány dolog, de új és régi kellemes harmóniában megfér egymás mellett. Erről te magad is meggyőződhetsz, ha felsétálsz a Fourviere-hegyre napnyugta után: az épületek és hidak tükröződnek a folyó vizében. A dombon az 1872-től 1884-ig terjedő időszakban épült a Notre Dame de Fourviere. A település egyébként 1170 óta keresztény zarándokhely, akkor emeltek itt szentély Szűz Máriának. A francia-orosz háború nélkülözéssel teli időszakában, 1870-ben épült az ókori kápolna mellé a szűz aranyozott szobrával díszített torony. Napjainkban már kevesen ismerik a környék történetét, de a látvány annyira lenyűgöző, hogy rendszeresen tömeg van, ezért is javasolt az esti látogatás.

Lyon 1600 óra számít a Selyem Városának – akkoriban tízezer szövőszéket tartottak nyilván. A fedett passzázsokat főleg a selyemművesek használták, hogy biztonságban juttathassák el rendeltetési helyére a nyersanyagot vagy épp a végterméket. Amikor legjobban ment az ipar, a település lakóinak harmada kötődött hozzá valamilyen formában. A Maison des Canuts (Selyemművesek Háza) a tizenkilencedik században beolvadt a Selyemszövők Házába, az épület ma ötszáz év technológiai fejlődését mutatja be.
Hölgyeket csak véges mennyiségű pénzzel engedj a selyemárusok közelébe, mert a „csak egy sál”-ból igen könnyen lehet sokkal több minden.