GPS és szextáns nélkül a Föld körül

Száznégy éves korában elhunyt Marvin Creamer geográfus, aki a hajózás történelemkönyvébe 1984-es akciójával írta be magát. Nem használt GPS-t, de még szextánst sem, megtették neki a Nap és a csillagok, hogy körbevitorlázza a Földet.

Annak idején azt mondták rám, hülye vagyok, netán őrült. Esetleg mindkettő – vallotta be egy 2015-ös interjúban. Amikor nekivágtam, két ember volt a világon, aki hitt a visszatérésemben. Az egyik a feleségem, a másik én magam.

Annyira komolyan vette a dolgot, hogy rádiót és karórát sem vitt magával az útra – ad hoc legénységével a fedélzeti tevékenységek ciklusait homokóra segítségével tartották. Ha pedig épp felhők takarták az égitesteket, a víz színe és hőmérséklete vagy egyes szárazföldi madarak felbukkanása alapján becsülték meg a hajó pozícióját.

Olvasmányaim alapján úgy tudom, az őseink nem érezték magukat elveszve az óceánon. Annak ellenére, hogy semmiféle navigációs műszerük nem volt, rendre vízre szálltak, és úgy sejtem, tudták, mit csinálnak.

1982 végén, 66 évesen ugrott fejest a projektbe Globe Star nevű kutterével, és addig nem nagyon tudtak olyanról, aki legalább a tizenkettedik században feltalált kompaszt ne vitte volna magával. New Jersey-ből indulva végül 30 ezer mérföldet vitorlázott, 513 nap alatt ért körbe, ami körülbelül egy vízen töltött évet jelent, ehhez jöttek a kikötések szerelési és bevásárlási céllal. Útja során Fokvárost, Hobartot, Sydney-t, Whangarát és a Falkland-szigeteket érintette. 1984. május 17-i hazatérése komoly visszhangot keltett, ám ő csak így kommentálta: kis lépés az emberiség számára – visszafelé.

Tisztában volt vele, hogy utolérheti a végzet, de ennél is erősebben bízott a sikerben. Elvégre készült az útra, többször szelte át az Atlanti-óceánt (néhány alkalommal műszerek nélkül) és évtizedekig álmodozott a kalandról.

(forrás: nytimes.com, fotók: earth.rowan.edu, nytimes.com)