Fenntarthatóság a hajózásban

Amikor a hajók kapcsán a fenntarthatóság kerül szóba, legtöbbünknek az első gondolata az elektromos hajózás, és sokaknál a lista ezzel le is zárul.

Egy kedvtelési hajó teljes életpályáját nézve a károsanyag-kibocsátása az építés, sőt már a tervezés során, jóval a motor első bekapcsolása előtt elkezdődik. Ezt a hatást lehet enyhíteni a környezetet kevésbé terhelő anyagok és eljárások alkalmazásával. Lássunk pár példát!

A kompozitok színe és visszája
70 év tapasztalatával a hátunk mögött láthatjuk a technológia kihívásait és árnyoldalait. Amellett, hogy a gyártás során használt alapanyagok előállítása főleg fosszilis forrásból történik és magas energiaigényű, a kész kompozit termék is felvet aggályokat. A gyanta, ami az üveg- vagy karbonszálakat összetartja, olyan térhálós műanyag, ami a csomagolóanyagokkal vagy PET-palackokkal szemben nem újrahasznosítható. Épp ezért a kiöregedett hajók a legtöbbször hajótemetőkben várnak nagyjából ezer évet a lebomlásukig, pontosabban mikroműanyaggá és mikroüveggé való aprózódásukig, amik ennél is tovább a természetben maradnak.

A problémára több alternatív megoldást is kidolgoztak, de különböző okok miatt eddig egyik sem terjedt el széles körben.

Biokompozit – mitől bio?
Az utóbbi években egyre inkább bekerült a köztudatba a biokompozit kifejezés. Számos irányból közelítették meg eddig a kérdést, kezdve az újrahasznosítható műanyagok használatától a természetes szálerősítésen (gyapot, kender, cellulózrost) át az olyan meghökkentő ötletekig, ahol organikus gombafonalat, azaz micéliumot használtak. Ezeket hívjuk összefoglalóan biokompozitkonak. A hagyományos kompozitokhoz hasonlóan ezek is két részből állnak, egy mátrixanyagból, ez a gyanta, ami kötőanyagként összefogja a szálakat, illetve a szálerősítésből, ami a jó mechanikai tulajdonságokat biztosítja. A természetes eredetű anyagok felhasználásuk során is kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, illetve az életciklus végén könnyebben bomlanak le, így a teljes karbonlábnyomuk kisebb lehet. Ezenfelül könnyebbek, mint az üvegszál, és jobb hő-, illetve hangszigetelő tulajdonságúak. A hajóiparban való elterjedésüknek azonban több gátja is van.

Teakkrízis
A jachtipar a kompozit testeken túl egy másik természeti krízisért is felelős, ami a teakfa módszeres kiirtása Délkelet-Ázsiában és Közép-Amerikában. A mára az egyik legdrágább faanyaggá váló teak elsősorban Mianmar dzsungeleiben nő, lassan, több évtized alatt érve el vágásérett korát. A hajóépítésben és prémium-bútoranyagként használt fa ára mára a kétezer-ötszáz dollárt is elérheti köbméterenként. A probléma súlyosságát mutatja, hogy 1990 és 2015 között tizenötmillió hektárnyi erdő tűnt el az országban, ami másfél magyarországnyi terület. Ugyan hivatalosan már csak ellenőrzött erdőgazdálkodásokból származó faanyag kerülhet forgalomba, a valóságban nem látszik érdemi csökkenés az őserdők pusztításában. A magas árak, a modern dizájn és a fenntarthatósági szempontok miatt több alternatíva is született a teak kiváltására. Ezek zöme fosszilis forrásból származó, műteak vagy habosított deck. Emellett megjelent, és egyre nagyobb teret hódít a parafa mint fedélzetburkoló anyag, amely természetes eredetű, mégsem jár a fa kivágásával.

(Cikkünk az Aqua Magazin 167. számában olvasható teljes terjedelmében. Keresse a kiemelt újságárusoknál és a benzinkutakon! És fizessen elő rá, hogy a jövőben se maradjon le exkluzív tartalmainkról!)