Fekete Gyöngy az óceánon – egy rég várt atlanti átkelés története

Öt évbe telt, mire a Fekete Gyöngy, ez az úttörő jacht megmutathatta a világnak, mire képes. Hogy megérte-e a várakozás? Cikkünkből kiderül.

A Black Pearlt úgy tervezték, hogy feszegesse a technológia határait és lépjen túl azon, amit addig egy 106,7 méter hosszú vitorlástól lehetségesnek gondolt bárki is. Ezzel együtt a kapitánya, Christian Truter számára is merésznek tűnt 14 csomós sebességgel szelni tá a St. Barths előtti forgalmas vízterületet. Az újévi ünnepségekre érkező váratlan vendég nagy feltűnést keltett: „Teljes vitorlázattal, finoman megdőlve szlalomoztunk a horgonyzó hajók között” – emlékszik vissza Truter. Az volt az első alkalom, hogy a Black Pearl felbukkant az Atlanti-óceán nyugati oldalán, és tudatni akarta a világgal, hogy megérkezett.

A Black Pearl megépítéséhez hat évre, egy merész képzelőerővel megáldott tulajdonosra, valamint egy sereg tervezőre, építészre és mérnökre volt szükség. Amikor végül 2018-ban átadták, a világ legnagyobb vitorlás jachtja volt – és messze a legfejlettebb technológiailag. Óceánok átszelésére épült, de 2022-ig alig mozdult ki Európából.

„Az eredeti terv az volt, hogy körbehajózzuk a földet – magyarázza Derek Munro, a tulajdonos képviselője. – A tulajdonos a lehető legtöbb embernek akarta megmutatni a hajót és azt a technológiai szintet, amit képvisel. Lényegében egy szélhajtású erőmű, három szabadon álló árbóccal és 2900 négyzetméternyi vitorlafelülettel. DynaRigje komoly előrelépés volt a Maltese Falcon hasonló megoldásához képest, 25 százalékkal nagyobb vitorlafelülettel, elektromosan forgatható és eldönthető árbócokkal, amelyek egyrészt könnyebben manőverezhetővé tették a hajót, másrészt lehetővé tették, hogy áthaladhasson a Panama-csatornán. És ott van még rengeteg minden, amit nem láthatunk: a változtatható állású hajócsavarok, amelyek elegendő energiát termelnek ahhoz, hogy vitorlázás közben fedezve legyen a szükséges energiaigény vagy feltöltsék az akkumulátorokat; a hulladékhő-visszanyerő rendszer; a napelemekkel borított árbócok és felépítmény.

A hollandiai Oceanco hajógyárból Gibraltárba tartó próbautat követően hosszú garanciális időszak következett. „Volt még néhány technikai elem, amelyet be kellett fejezni, és a tulajdonos nem sietett. Azt akarta, hogy a dolgok tökéletesek legyenek, és szívesen szánta rá az időt” – magyarázza Truter. Amikor végül kihajózott, a Black Pearl falta a mérföldeket a Földközi-tengeren, Gibraltár és Ciprus között ingázva, majd az Északi-tengeren Dánia körül és a Baltikumban.

A világ körüli útra vonatkozó terveket a Covid idején szüneteltették, akkor a hajó Európához volt kötve. A Black Pearl aztán tulajdonosa 2021-ben bekövetkezett váratlan halála miatt bizonytalan helyzetbe került. Több mint egy évig a montenegrói dokkban állt, időnként gyakorlóköröket futott a legénységgel, hogy amikor végül jött a hívás, azonnal indulhassanak. És éppen ez a DynaRig szépsége: nincsenek se vitorlaállító-kötelek, se csörlők, se nehéz vitorlák, amiket a fedélzetre kell cipelni. Mindössze hét percre van szükség, hogy elhagyják a horgonyzóhelyet és beállítsák a vitorlákat.

„A hajó már régóta készült a Karib-tengerre. Az előző évben volt egy rosszul sikerült indulás, de ezúttal tudtuk, hogy megyünk” – mondja Truter. 2021. november elején jelentkeztek be az Adriatic42 montenegrói hajógyárába, ahol az ötéves ellenőrző felméréseket végezték el a felkészülés jegyében. „Télen a Földközi-tengeren, különösen az Adrián sok időt tölt az ember az időjárás figyelésével. Szerencsés véletlen volt, hogy megnyílt egy ablak, így kikerülhettük az alacsony nyomású rendszereket.”

Az utolsó vállalkozók november 24-én délután 5-kor szálltak le a hajóról, este 8-kor a legénység már el is engedte a köteleket, a hajó Albánia felé vette az irányt, majd „áthajóztunk az olasz csizma talpa alatt, át a Messinai-szoroson, ami után a szél miatt (több mint 40 csomóval fújt) közel maradtunk Olaszország nyugati partjához. Capri környékén megejtettük a hajót, és Bonifacio felé vitorláztunk. Úgy kalkuláltunk, hogy az Oroszlán-öbölnél csap majd le a ránk a Misztrál, ami be is jött, onnan csökkentett vitorlafelülettel is 15 csomós tempót mentünk Menorca felé.

Rövid Palma de Mallorca-i megállónk során elvégeztettünk néhány, Montenegróban kimaradt ellenőrzési feladatot, illetve némi időt töltöttünk az időjárási térképek tanulmányozásával. Furcsa év volt az Atlanti-óceánon, sok bizonytalan, alacsony nyomású rendszerrel, amelyek eléggé messze délen megzavarták az Azori-szigetek körüli magas nyomású övezetet, és nem igazán biztosítottak jó körülményeket atlanti átkeléshez.”

A legénység Tenerifére sietett, ahol felvettek néhány utast, Munrót és a korábbi kapitányt, Chris Gartnert, együtt vették dél felé az irányt, hogy elkapják a megnyíló időjárási ablakot. „Egy napig motoros rásegítéssel vitorláztunk, aztán az északi szélesség északi 23. foka körül értünk bele a szélbe, leállítottuk a motorokat, onnan végig vitorláztunk St. Barthsig.”

A stabil és erős passzátszél szépen átfújta őket az Atlanti-óceánon. A szél sokszor fújt 30 csomó fölött, a hajó többször is produkált tartósan 19 csomó körüli sebességet. „Gyorsabban is tudtunk volna menni, de a pörgettük a propellereket, hogy áramot termeljünk, így kikapcsolhattuk a generátorainkat.” Kényes egyensúlyt kellett fenntartaniuk, hiszen regenerációs rendszer energiát táplál, ugyanakkor néhány csomótól megfosztja a hajót, csakhogy szükség volt a tempóra, hogy a rossz időjárási rendszer előtt maradjanak.

A Black Pearlt elsősorban a flybridge-en található két nagy kormánykerék mellől irányítják, a fedett kormányállást csak alkalmanként használják. Ha rossz idő van, „felveszed a vízhatlan nadrágodat, és iszol egy csésze kávét” – mondja Matthew Hopkins főtiszt.

A Black Pearl 22 fős legénységgel indult Montenegróból, út közben még begyűjtöttek néhány embert, a 12 napos transzatlanti hajóút pedig egybeesett az ünnepi időszakkal, a karácsonyt és a szilvesztert a tengeren töltötték. A fedélzeten tartózkodók közel felének ez volt az első atlanti átkelése, ezért aztán „lehet, hogy volt egy rituálé, mintha Neptun király is felbukkant volna”. Karácsony este utolértek egy szóló evezőst, aki a Talisker Whisky Atlantic Challenge versenyen vett részt. A legénység összegyűlt a flybridge-en, hogy elénekeljék neki a We Wish You a Merry Christmas című dalt. Másnap reggel pedig meglátogatta őket a Mikulás.

A Black Pearl Montenegrótól St. Barthsig vezető útja 20 és fél napig tartott, ennek több mint 80 százalékán 11 csomós átlagsebességet produkált, az 5600 tengeri mérföld alatt 32 ezer liter üzemanyagot fogyasztott (egy hagyományos 100 méteres motoros jacht körülbelül 10 ezer litert éget el naponta). A Black Pearl 2022. január 2-ai St. Barthsra érkezése megható pillanat volt, különösen Chris Gartner számára, Truter ugyanis átadta neki a kormányt Gartnernek, aki a Black Pearl kapitánya volt az építéstől kezdve egészen addig, amíg egy új projekt miatt nem távozott. Az utazással lezárult egy fejezet a karrierjében, és egy új kezdődött a Black Pearl számára, hiszen csatlakozik a bérelhető jachtok flottájához. Egyedülálló Eco Mode opciót kínál majd a bérlőknek, melyben nem kérnek üzemanyagdíjat azoktól, akik vállalják, hogy többnyire vitorláznak, és amikor motorerőre van szükség, csak az elektromos meghajtást használják, maximum 11 csomós sebességgel.

2023 nyarát a Black Pearl már ismét a Földközi-tengeren töltötte, és bár a tervek között szerepelt a visszatérés a Karib-tengerre, végül Montenegróban telel át.

(fotók és forrás: Boat International)