Ezek a nagyvárosok hamarosan örökre eltűnhetnek

Az éghajlatváltozás miatt az úgynevezett Doomsday-gleccser olvadása képes teljesen elpusztítani az olyan nagyvárosokat, mint Miami és New York. Mindez arra késztette a tudósokat, hogy sürgős beavatkozást kérjenek.

Az éghajlatváltozás a tengerszint és a hőmérséklet emelkedését eredményezi, de ennek valódi hatását a Thwaites-gleccserről, más néven Doomsday-gleccserről szóló jelentések mutatják be, amely elegendő vizet tartalmaz ahhoz, hogy jelentősen megemelje a tengerszintet.

Mivel azonban Thwaites-gleccser az antarktiszi jégtakaró „dugójaként” is működik, összeomlása miatt a tengerszint olyan magasra emelkedhet, ami pusztító hatással lenne a tengerparti közösségekre szerte a világon.

Szeptemberben az International Thwaites Glacier Collaboration közzétette az eredményeit, miután 2018 óta tanulmányozta a gleccsert, és megállapította, hogy a gyors jégvesztés felgyorsul ebben az évszázadban – olyannyira, hogy az egész gleccser 200 éven belül összeomolhat. Rob Larter, a British Antarktic Survey tengeri geofizikusa és az ITGC csapat tagja azt mondta: „Az eredményeink azt mutatják, hogy sokkal gyorsabban zajlik a globális felmelegedés és a jég olvadása.”

Az eredmények néhány hónappal az után születtek, hogy a Chicagói Egyetem tudósai publikáltak egy tanulmányt a tengerszint-emelkedés kezelésének lehetséges módjairól, és nagy kezdeményezésre, valamint összefogásra szólítottak fel annak kutatására, hogy melyik beavatkozás alkalmazható.

A kutatók által tárgyalt beavatkozások két kategóriája közé tartozik egyfajta „függönyök” felszerelése a tengerfenékre, hogy megakadályozzák a meleg víz alájutását a gleccserekhez, és megpróbálják lelassítani az olvadó vizet a jégtakarókon.

Douglas MacAyeal, a Chicagói Egyetem geofizikai tudományok professzora kifejtette: „Az előzetes tanulmányok alapján a tényleges tervezési igény kisebb lehet, mint gondolnánk. Például az Antarktiszon található Thwaites-gleccsernek akár 50 mérföldnyi tengerfenéki hálóra és függönyre van szüksége ahhoz, hogy változás történjen.”

Bár évekig tartó, több kutatásra lesz szükség ahhoz, hogy a tudósok megfelelő módszert javasoljanak, MacAyeal hozzátette: „Az az érvünk, hogy most kezdjük el finanszírozni ezt a kutatást, hogy ne hozzunk pánikszerű döntéseket, amikor a víz már a bokánkat csapkodja.”

A kutatók megjegyezték, hogy a beavatkozáshoz a világ nemzeteinek közös együttműködési erőfeszítésére van szükség, amely megköveteli szociológusok, ökológusok, közösségi vezetők, tudományos és mérnöki irányító testületek, nemzetközi szervezetek és más érdekelt felek erőteljes részvételét a kutatás irányításában – írta a travelo.hu.