Elhunyt a tyúk, amelyik körbehajózta a Földet

9 éves korában meghalt Monique, a vitorlázó Rhode Island-i vörös tyúk, aki Guirec Soudée-t kísérte ötéves világkörüli útján.

Monique kétségtelenül a világ legtöbbet utazó szárnyasa volt, aki öt éven át kísérte Soudée-t annak világkörüli túráján, és annyi tengeri mérföldet gyűjtött, amennyire sok hivatásos vitorlázó is büszke lehetne. A fiatal breton vitorlázó és kalandor Soudée akkor fogadta örökbe Monique-ot, amikor 2015-ben, első szóló világkörüli útja során a Kanári-szigeteken állt meg 38 lábas acél vitorlásával, az Yvinec-kel. Monique könnyedén beilleszkedett a tengeri életbe, a páros 28 napos atlanti átkelése során 25 tojást tojt, és a földön csipegetett férgeket könnyedén cserélt le a Yvinec fedélzetén landoló repülő halak csipegetésével. Amikor a duó a Karib-tengeren töltött némi időt – ahol Soudée vízisport oktatóként dolgozott, hogy pénzt gyűjtsön az utazásához -, Monique afféle helyi hírességgé vált.

Soudée észak felé hajózott, Bermudán és Halifaxon keresztül Grönland déli részére, ahová nyár végén érkeztek meg. Gyakran meglátogatta a helyi iskolákban a gyerekeket, hogy meséljen az útjáról, mindig Monique kíséretében – a gyerekek legnagyobb mulatságára, mivel Grönlandon nincsenek tyúkok. Soudée azt a célt tűzte ki maga elé, hogy segítség nélkül teleljenek át a jégben. A páros a Disko-öbölben húzta meg magát (Soudée 40 kg rizzsel, Monique 60 kg vetőmaggal) 2000 liter üzemanyaggal fűtéshez és elektromos áramhoz. Soudée nem akart esélyt adni a kísértésnek, hogy segítséget hívjon, ezért kikapcsolta műholdas telefonját, és 130 nappal később, a jég tavaszi olvadásakor kapcsolta vissza. Addigra viszont hírességek lettek Franciaországban, hála azoknak a barátoknak, akik megosztották Soudée történetét a közösségi médiában.

A következő három évben folytatódtak kalandjaik – az Északnyugati átjárón keresztül le az Antarktiszra, megkerülve a Horn-fokot, majd vissza az Atlanti-óceánon át – mindezt látványos fotókon és vicces videókon örökítették meg, amelyeknek hatalmas Facebook- és Instagram-rajongótábora lett. Soudée két könyvet írt kalandjaikról, köztük egy gyerekeknek szólót. Hazatérve a pár egy kis szigetre költözött Bretagne északi partjainál, amelyet szintén Yvinecnek hívnak. Monique „visszavonult a tengeri élettől”, míg Soudée 2021-ben dupla atlanti evezős szóló expedíciót hajtott végre, átkelve keletről nyugatra, majd nyugatról keletre. 2022-ben Soudée egy IMOCA 60-as, Freelance kormányához ülhetett, megcélozva a szólóvitorlázás csúcseseményét, a Vendée Globe-ot. Kampánya jól indult, a 2022-es Route du Rhum 38 hajós IMOCA flottájában 25. helyen végzett a 2007-es építésű hajóval.

Most, február végén aztán Monique elhunyt, Soudée pedig megható módon búcsúzott tőle:

„Tudtam, hogy nem fog örökké élni, de akkor is nehéz rávenni magam, hogy lezárjak egy ilyen fontos fejezetet az életemben: kilenc évet, de különösen ötöt az Yvinec fedélzetén, ahol őrült és felejthetetlen kalandokat éltünk át. Kicsi Momóm, mindazok után, amin keresztülmentünk, azt sem tudom, hol kezdjem. Nélküled megőrültem volna a 130 napos grönlandi telelésünk alatt, beleértve a sarki éjszakai napokat is. Az az ötletem támadt, hogy csak rizst tároltam be, csak épp nem tudtam horgászni. De te továbbra is minden nap tojtál tojást, mintha tudtad volna, hogy az életünk függ a tőlük.

Mindig megnevettettél. Minden alkalommal, amikor azon küzdöttünk, hogy repülő halakat fogjunk a fedélzeten, ide-oda csúszkáltál, ahogy a hullámok billegtették a hajót. Amikor azt hittem, hogy elveszítelek, megijesztettél. Sokkal könnyebbé tetted az ismerkedést, valahányszor megálltunk valahol. Saqqaqban még soha nem láttak élő csirkét!

Áldozatokat hoztam miattad: börtönbe mentem érted Kanadában, és lemondtam arról, hogy elhajózzak Tahitire, mert a madárinfluenza miatt senki sem akart téged ott látni.

Együtt láttunk jéghegyeket, medvéket, narválokat, több tucat bálnát és több ezer delfint. Álmodtunk, mint a gyerekek, és reszkettünk a félelemtől, amikor a Horn-fok után hetekig vitorláztunk a viharokban – átfázva és kimerülten.

Öt évvel később megérkeztünk Bretagne-ba, és az én szigetemen élhettél. Eleinte a házban aludtál, soha nem mozdultál el mellőlem. Aztán te lettél a sziget királynője, mindig kint szaladgáltál, kapargatva a földet, a homokot és a hínárt. Ekkor döntöttem el, hogy evezős expedícióra indulok. Átkelni az Atlanti-óceánon egy apró, lezárt dobozban. Szóba sem jöhetett, hogy a fedélzeten legyél, egy napot sem éltél volna túl.

Megérdemelted a szép és nyugodt nyugdíjas éveket. Soha nem foglak elfelejteni, kis Momóm. Köszönök neked mindent.”

fotók: guirecsoudee.com

forrás: Yachting World