Egyre kevésbé népszerű a balatoni élet

A Balaton térségében, ahogyan országosan is, a születések és a halálozások egyenlege évtizedek óta negatív, azaz többen halnak meg, mint ahányan születnek.

A népességváltozás időben tartós negatív trendje annak ellenére töretlen, hogy az elmúlt évtized során javultak a termékenységi adatok és emelkedett a születéskor várható átlagos élettartam, ugyanakkor a halálozások gyakoriságában nem mutatkoztak érdemi változások.

Mindamellett, hogy a népesség fogyatkozik és nem születik a lakosság számának stabilizálásához elegendő számú gyermek, az élettartam emelkedése a népesség nagymértékű elöregedését okozza. A Balaton körül a népesség természetes fogyatkozása és a lakosság elöregedése az üdülőkörzetbe irányuló vándorlás pozitív egyenlegével egészült ki. Ennek hatására a térség népességének csökkenése folyamatosan fékeződött, majd az elmúlt években növekedési fázisba fordult. A népességcsökkenés növekedési fázisba fordulásában nem véletlen szerepe lehetett a koronavírus-járvány belföldi vándorlást dinamizáló hatásainak.

A Balaton térségébe irányuló vándorlás pozitív egyenlege kisebb részben a nemzetközi, nagyobb részben a belföldi vándorlásból tevődik össze. Az ennek során keletkező térségi népességtöbblet a betelepülők életkori összetétele alapján az idősebbek felé tolódik, ezzel a lakosság elöregedését növelő hatást fejt ki, mindezek összhatására a Balaton térségében élő népesség az országosnál jóval elöregedettebb, így a népesség természetes fenntarthatósága is egyensúlytalanabb. Ma már közel kétszer annyi 65 év feletti időskorú jut az üdülőkörzetben minden 15 évnél fiatalabbra.

Az idősek és az inaktívak eltartottsági rátája évről évre növekedik, az eltartóképesek száma csökken, az inaktív népesség eltartottsági rátaértéke jelenleg 54, az üdülőkörzetben 61 százalék. Amennyiben nem változnak a demográfiai trendek, az előrejelzések szerint az inaktív, gyermek és időskorú, illetve az eltartóképes népesség mához 40 év múlva, a 2060-as évtizedben már egy az egy körül alakulhat. Lényegében hasonló számú gazdaságilag aktív, munkaképes, illetve gazdaságilag inaktív, eltartott fog élni a térségben.

Az állandó és ideiglenes letelepedéssel, elköltözéssel járó vándorlási folyamatok az elmúlt évtized során a regisztrált adatok szerint a Balaton körül évente átlagosan 37-38 ezer embert érintenek, ami a térségben állandóan itt élő népesség mintegy hetede. Ebben az adatban szerepelnek a térségbe költözők és az innen elköltözők is. A Balaton térségében élő felnőtt lakosság megítélése szerint relatív az üdülőkörzetbe áramló, letelepedéssel járó népességmozgás, inkább a vándorlás területi, térségi és települési differenciált eloszlása jellemzi pontosabban a tárgykörben zajló folyamatokat. A vizsgálatban megkérdezett ezer balatoni lakos túlnyomó többségének nem volt olyan ismerőse, aki az adatfelvételt megelőző években költözött volna az üdülőkörzetbe. Az elköltözők éves átlagos száma évtizedes távlatban 18 ezer, a beköltözőké 19 ezer fő körüli egy több mint 270 ezer állandó lakosú térségben, és nem várható, hogy akárcsak a népességmozgást érzékelők többsége egyszerre ismerjen az üdülőkörzetbe be-, illetve elköltözőt is.

A beköltözést jelzők aránya a megkérdezettek ötödére tehető, reális becslés alapján minden öt felnőtt korúból egynek volt ilyen ismerőse. Ugyanakkor a lakosság nagy többségének nem volt olyan ismerőse sem, aki az adatfelvételt megelőző években költöztek volna el a térségből. Az elköltözéseket jelzők aránya a teljes minta kevesebb mint hetedrészét alkotja, nagyjából legfeljebb minden nyolcadik felnőttet jelenti. Az üdülőkörzetből kiáramló népességmozgás a lakosság tapasztalatai szerint a beáramló mozgásnál alacsonyabb, ezt az érzékelést a statisztikai adatok is alátámasztják.

A népességmozgás érzékelése a Balaton parti, partközeli, valamint a háttérzóna urbanizáltabb területein markánsabb, a kistelepülések esetében kevésbé körvonalazható. Az adott balatoni településre költözés területi forrása az említések többségében az üdülőkörzeten kívüli, hangsúlyosan Budapest, illetve a Balatont övező vármegyék megyei jogú városai, de előfordulnak távolabbi területekről érkezők is. Ez utóbbi esetben ugyancsak a megyei jogú városok dominálnak, említették többek között Debrecent, Hódmezővásárhelyt, Miskolcot, Szombathelyt, Győrt és Pécset. A külföldről irányuló beköltözés említés aránya az összes megkérdezetten belül csupán 2, a kérdésre válaszolók körében 10 százalék körüli. Az említések között Ausztria, az Egyesült Királyság, Hollandia, Németország, Oroszország, Románia és Svédország jelenik meg. A beköltözöttek együttes említés gyakorisága alig több mint 400 fő. A vizsgált településekről elköltözők többsége az üdülőkörzetet is elhagyja.

Az elköltözés irányának fő tengelye Budapestre, illetve az adott vármegyék megyei jogú városaira mutat. Az egyéb magyarországi településekre irányuló elköltözés ismerete a lakosság körében nem jellemző. Akik ilyen esetekről tudnak, jellemzően csak a nagyobb városokra emlékeznek, mint Győr, Pécs vagy Szombathely. A külföldre irányuló elkötözés említésaránya ugyancsak kicsi, a legtöbben Ausztriát jelölték meg célpontként, de említődik Svédország, Németország és Olaszország is. Az elköltözöttek együttes említésszáma a beköltözőkéhez képest is kisebb és hozzávetőlegesebb, összesítve a 200 főt sem éri el.
Az üdülőkörzetbe irányuló be-, illetve az üdülőkörzeten belüli települések közötti átköltözés adatközlők által ismert legfontosabb oka családi természetű, de gyakori indoklás a természeti, környezeti érték, a vízpart közelsége, a kedvezőbb munkalehetőségek és jobb lakáskörülmények. Az üdülőkörzetből el-, illetve üdülőkörzeten belüli átköltözés adatközlők által ismert legfontosabb oka alapvetően a jobb munkalehetőségek felkutatása, a családi okok csak a második helyen szerepelnek, a lakáskörülmények, a természeti és környezeti értékek, vagy a vízpart közelsége kevésbé fontos szempont, ritkán előforduló elköltözési indok – írta a balatonifutar.info.

fotók: immobilien-ungarninfo.de, hungarytoday.hu, thecommonwanderer.com, turizmus.com