Egy igazi lánycsapat kalandjai

Elég kevés női kormányos indul a Kékszalagon, a tisztán női csapat pedig ennél is ritkább. Ezért is örültünk meg nagyon, amikor megkaptuk a Szent Ágota névre keresztelt Nau 311-es fedélzetéről írt beszámolót a tókerülőről, a kormányos, Bimbó Beáta tollából. Bea komoly sikerekre vezette csapatát a regattán, ennek köszönhetően nyerte el a legeredményesebb női kormányosnak járó Gordon Evelyn díjat, valamint az ezzel járó, legújabb Dell Inspiron 13 kétfunkciós laptopot. Nézzük, hogyan élte meg a gyenge szeles tókerülőt, amelyen másodszor vett részt kormányosként.

Csapatunk erősen kötődik ehhez a versenyhez, mivel egy korábbi Kékszalag-díjátadó utáni vacsorán fogalmazódott meg bennünk egy akkori vetélytárssal, hogy milyen jó lenne egy nauticos lány csapat. Őszre elkezdtük összerakni a legénységet, és azóta is igyekszünk minél több versenyen részt venni. Mindennek már négy éve.

Visszatérve az idei versenyre, az idei Kékszalag-stratégia Litkey Farkas tanácsainak hatására („Hogyan nyerjünk Kékszalagot?”) és a meteorológiai előrejelzések figyelembevételével már előző nap összeállt a fejemben. Déli rajt és végig a déli part oda-vissza.

A hajó gondosan felkészítve, terv szerint 7-kor találkozunk a kikötőben és 3/4 8-kor kiindulunk a vízre, hogy mindenre legyen időnk. Megkeressük a rajtvonal Zamárdi felőli végét, majd búvárszemüveget húzva megnézem a hajó alját és leszedem az összes hínárt.

Várjuk a rajtlövést, helyezkedünk, forgolódunk, viszonylag kevés hajóval körülöttünk. Szerencsére a rajt előtt nem sokkal megjelenik a déli partvonal mentén egy sokat sejtető felhő, ennek hatására kicsit megindul a mezőny délnek, mindezek ellenére tiszta szélben, jobb csapáson sikeresen elrajtolunk. A felhő szépen hozza, amit várunk tőle, jó szélben vitorlázunk. Amint lehetőségünk adódik, igazítunk a déli part felé egy nagyot, aztán irányt véve kezdődik az utazás Kenesére. A csapat lelkesen teszi a dolgát és ámulva nézzük az északi parton a mezőnyt. Néhány ellenfelet a követő segítségével felismerni véltünk. Felhőnk szépen kitart a táv javarészén, ekkor középen indul meg némi frissülés, és ezzel tovább utazva, 53. hajóként 13.36-kor sikerül venni a kenesei bóját.

Nagyon örültünk a jó teljesítményünknek, osztályban még másodikak vagyunk, Oxygen előttünk! Döbbenten nézzük, hogy az északi part még mindig csak közelíti Kenesét, mi meg már Siófok felé vesszük az irányt, s odaérni szerencsére nem tart sokáig. A szél velünk fordul, és marad a génua, de még tart a nap, és milyen hosszú még a verseny! Hátratekintve a mezőny nagyon messze, viszont Fűzfő felől sötétedik az ég, és bár a szél egyáltalán nem indokolja, gondolatban azért felkészülünk a viharmenetrendre. Közben a siófoki kaput 55. helyen vesszük, még mindig jól teljesítünk! Osztályban első! Hihetetlen öröm a hajón, de azért tudjuk, messze még a vége. Az Oxygen ekkor mögöttünk, ám a kapu után nem sokkal sajnos meg is előznek, de azért örülünk egymásnak. A Déli part közelében forgolódunk.

Tihany után ismét a déli part felé vesszük az irányt, tartva a terveinket. Hamarosan a GPS-en és a valóságban is felismerjük hajóosztálybeli üldözőinket, a Fanaticot és a Carpe Diemet. Ők más irányt vesznek a cső után. Még mindig génuával haladunk, a szél fogyogat. A csapat, a hangulat szuper, a lányok kitartóan látják el a feladataikat, még ha az éppen csak annyi, hogy a jó oldalon kucorognak.

Kicsit csalogat az északi part, de nem engedjük magunkat, mindig vissza-visszaigazítunk a déli felé. Feltűnik egy felhőtömeg Badacsony felett, de nem lesz abból semmi. Keszthelyig még mindig jól tartjuk magunkat. Annak ellenére, hogy vízközépen elég jól haladunk, kiigazítunk délre, félve a tóközépen ragadástól. Helyes döntés, mert naplemente után ismét a déli parton van szél, nincs megállás. Kezd lemenni a nap is, érezzük, hosszú lesz még az éjszaka. Szépen sorban a csapat tagjai átöltöznek az éjszakai menetre, körletrend, hogy ne a sötétben keresgéljük a dolgokat. Megnézzük a naplementét, gyönyörű, mint mindig a vízről. Igyekszünk Keszthelyre, ami még mindig messzinek tűnik. Ellenfelek közül az Oxygent elengedtük, előttünk vannak sokkal, szintén déli oldalon. A Fanatic mögöttünk az északi parton, viszont a Carpe Diem kezd feljönni. Szigligetnél egy csodálatos erősödés, öröm és boldogság, ismét rohanunk.

Nagyon-nagyon nehezen érjük el a bóját, pont előtte alakul ki egy nagy lavór. Szélváltók, ide-oda, feszülten igyekszünk kievickélni a part felé délnyugati irányba. Az első bója után a másodiknak nyoma veszik sajnos a sötétben. A nyugati oldalról már nem látjuk a piros fényt, le volt csúszva. Ebben a nagy keresésben épphogy sikerül a Carpe Diem előtt venni a bóját. Lecsúsztunk a 95. helyre. Osztályban még azt gondoljuk 3., a Fanatic valahogy meglépett, de mint kiderült, már csak a 4., a Jégvirágot nem figyeltük. Genakkert húzunk, próbálunk kijutni a déli partra, elég nehezen megy. Az éjszakában az eltervezett pihenőket is szépen beosztjuk. Várjuk, hogy felkeljen a nap és ismét lássunk. Kevés hajó jön szembe, vajon hol a mezőny? Az éjszakai menet sajnos még nem megy nekünk. Elmegy egy műszer is, de összesodorjuk a drótokat, és már működik ismét.

Megérkezik a várva várt hajnal, elalszom a kormánynál, Ági átveszi. Persze még mindig izgalomban, de már reményt vesztve lefekszem. Amíg pihenek, a hajó halad tovább és a lányok kitartóan gubbasztanak a helyükön. Végre kivilágosodik, nézzük a rengeteg szembejövő hajót.

A szél folyamatosan gyengül, nagyon messze még Tihany. A hangulat szuper, hajnali nevetgélés, kávézás, rendben vagyunk. Látva versenytársainkat a déli parton vánszorogva, azt a döntést hozzuk, hogy maradunk egy kicsit beljebb vízközép felé, hátha mi kapunk mást. Szép kis szélcsíkot találunk, amivel Tihany irányában tudunk menni viszonylag tompán. Frissül a szél. A Tihanyi-szorosban sűrű pára, álmodozunk egy újraosztásról a csőben, de végül leterjed és előttünk is megkapják, ilyen ez a Kékszalag. Simán átutazunk a szoroson, még mindig genakkeres menetben. Az öbölben ismét egy szélváltóba keveredünk. Négyszer vág szembe a szél, már nagyon nyűgösek vagyunk. Látszik a befutó! Még egy hajó megelőz. Közel kellett volna maradni a parthoz, de féltem a vízmélységtől.
Tartva a keszthelyi bójafordulót, 95. helyen futunk be, ezzel elhozva a Legeredményesebb női csapat különdíját és kis kavarodással ugyan, de a Gordon Evelyn díjat is!

Köszönet a csapatnak, ők a legjobbak, akik hibátlanul, töretlen kitartással végig csinálták! Baán Friderika, Dragonya Dóra, dr. Hölczl Krisztina, Kis Orsolya Regina, Tóth Mónika, Varga Ágnes, dr. Vattay Krisztina.

Az Aqua Magazin következő számában egy interjút olvashatnak Beával a többi közt a Kékszalagról, a vitorlázásról és a női kormányosok kalandjairól.