Dél-karibi szigetvilág: mesés tájak, csodálatos öblök

Évek alatt bejártuk az egész Karib-szigeteket vitorlással, és olyan szigetekre is eljutottunk, ahová nincs bérhajózás. Gyakran kérdezik tőlünk, hogy melyik a térség legszebb része: szerintünk a Windward-szigetek, St. Vincent és Grenada között.

A Karib-szigetek közül Martinique érhető el a legkönnyebben és a legkedvezőbb áron repülővel, innen viszont a legdélebbi Grenadine-szigetekig kétnapos hajózással és három hivatalos ki- és bejelentkezéssel (Martinique, St. Lucia, St. Vincent) juthatunk csak el. Mi a hosszabb repülőutat ajánljuk, hogy egyből a Grenadine szívébe repüljünk, londoni és barbadosi átszállással St. Vincentig vagy Grenada szigetére. Az egyik sziget északról, a másik délről határolja a szigetvilágot. Fújjon a keleties passzátszél akár 15-25 csomóval (fél évet északkeletről, utána délkeletről), a kis szigetközi távolságokon kényelmesen vitorlázhatunk a vulkanikus szigetek között. St. Vincent alatt sorakozik Bequia, Mustique, Canouan, Mayreau, Tobago Cays, Union, Petit St. Vincent, Petite Martinique, Carriacou, délről pedig Grenada zárja a sort, hogy csak a legnagyobbakat említsük, amelyeket bérhajóval meglátogathatunk.

St. Vincent a szomszédaihoz hasonlóan hegyes-völgyes, és őserdő borítja. Érdemes meglátogatnunk a botanikus kertjét, reggel vagy alkonyatkor a papagájrezervátumot, szombatonként a piacot, illetve a főváros Kingstown fölé magasodó Charlotte erődöt. Többnapos tartózkodás esetén a vulkáni kráterhez és jó néhány vízeséshez túrázhatunk. A nyugati Wallilabou-öbölben forgatták a Karib-tenger kalózai című produkciót, amelynek eredeti díszletei megtekinthetők, a film rajongóit biztosan lázba hozza a hely. St. Vincent és a Grenadine-szigetek nagy része ugyanaz az ország, így nem kell ki- és bejelentkeznünk közöttük.

A reggeli hajóátvételt követően délben már 10 mérfölddel arrébb, Bequia-sziget fővárosánál horgonyozhatunk az Admiralty-öbölben. A Port Elizabeth előtt bójára is köthetünk (alkudjunk meg az áráról a helyi fizetőeszközben – kelet-karibi dollár – vagy kis címletű amerikai dollárban). A tágas, szélvédett öbölben több pálmafás, fehér homokos strand közül választhatunk. A bocinkat magasra kell kihúzni a meredek parton, hogy a bukóhullámok ne érjék utol. A csónakunkra és a külmotorra is különösen vigyáznunk kell az utunk során, mert a kaucióbiztosítás nem fedezi, ha elvész vagy megsérül. Port Elizabeth csónakkikötőjében hagyhatjuk a bocit, a mólóhoz láncolva a csónakot, a csónakhoz láncolva a külmotort, mivel itt így biztonságos. A városka „egyutcás”, az ajánlkozó taxisokkal bejárhatjuk a szigetet, legfőbb turistaattrakciója a teknősfarm az északkeleti felén, amit hajóval nem lehet megközelíteni. Bequia délnyugati zátonysorán hajóroncsok díszlenek, a látványuk elővigyázatosságra inti a karibi hajóst. A Friendship Bay Bequia délkeleti felén, illetve az öt mérföldre keletre fekvő Battowia- és Baliceaux-sziget horgonyzóöblei is csak zátonysorok elkerülésével közelíthetők meg.

Aki nem akar kockáztatni, megteheti, hogy Bequiáról egyből a 10 mérföldre fekvő, szépséges Mustique szigetéhez navigál. Ez a sziget idilli, a természeti szépségein túl a helyiek is rendben tartják, mindenütt tiszta és rendezett. Még az elfogyasztott trópusi csigák házait is egy (szemét)kupacba hordják, természetes gátat építve a strandok előtt. A csigahalomból ingyen szuvenírt válogathatunk. Az egy kilométeres korallhomokos, pálmafás partszakaszon bójákat telepítettek, három napra váltható meg a hajóhely. A víz mélyén védett agykorallok találhatók, és csak horgonyozhatunk, kellő óvatossággal, ha már foglalt az összes bója. A Britannia-öbölben Basil étterme októbertől nyitva áll egész nap az éhes hajósok előtt. A milliárdosok szigetének is nevezett Mustique-ot taxival járhatunk körbe, megmutatják nekünk Mick Jagger, David Bowie és más hírességek házát.

Tizenöt mérföldre délre a Canouan-sziget óriási öblében Charlestown városhoz érkezünk. Az itt üzemelő bérhajóbázisnak köszönhetően van bója és víztöltési lehetőség a gyönyörű szállodai strand előtt. A helyi Kalóz Bárban naplementétől este 8-ig happy hour van, két rumpuncsot kapunk egy áráért. A sziget óceán felőli oldalán zátonysor húzódik, és egy hajózható medencét fog közre (The Pool) a két mérföld hosszan elnyúló korallszirt. A sziget tetejéről is látványos a türkiz természeti képződmény, amelynek a behajózása csak katamaránnal és helyismerettel ajánlott.

Canouan után kezdődik – vagy inkább folytatódik – a karibi csoda, megérkezünk a híres Tobago Cayshez, a patkó és tojás alakú, több mérföld kiterjedésű korallzátonyokhoz. A nemzeti parkként védett területen hajónként és személyenként is fizetni kell, cserébe biztonságos bóját kapunk a szél felőli vizeken. A korallzátonysornál úszkáláshoz külön bocibójákat is telepítettek. A helyi csónakosok kissé agresszíven homár ebédre-vacsorára invitálnak a szomszédos szigetekre. A kialkudott árért meglepően ízletes körítéssel kapjuk a grillezett homárt, desszertként egzotikus gyümölcsökkel. Italt és evőeszközöket magunknak kell vinni a szigetre. Friss kenyeret is hoznak reggelire a hajónkhoz, ha kérjük, de ne felejtsük előre letisztázni az árát. A szomszédos Union szigetén is tapasztalható, hogy a fehér embert a megtestesült amerikai dollárnak tekintik. Minden „sarkon” ajánlkoznak különböző szolgáltatásokkal (segít bójára kötni, partra visz, kenyeret vesz, jeget hoz stb.), még ha ezeket mi is egyszerűen és olcsón meg tudjuk oldani. A Tobago Caysen teknősökkel úszhatunk együtt, de a hajózásunk során is bőségesen találkozunk a vízfelszínen ringatózó óriási példányokkal. Megnéznek maguknak, majd kényelmesen alámerülnek. Tobago Cayst két oldalról lehet megközelíteni: Canouan felől, Mayreau felett vezet az északi passzázs, míg az Union keleti felén lévő Cliftonhoz érkezik a déli, de ne térjünk le róla.

Union sziget fővárosa, Clifton előtt is korallzátonyt kell kerülnünk, a szépséges Pálma-sziget előtt vezetnek az Iala B rendszer szerint kitűzött laterális bóják. Azaz a Földközi-térségben megszokott bójázási rendszerhez képest fordítva, itt jobbra piros, balra zöld jelek között kell hajózni a nyílt tenger felől érkezve (a bóják formája nem cserélődik fel). Cliftonban van bank, bolt, pékség, víz- és üzemanyag-vételezés. Az öbölben a városka előtt horgonyozhatunk, esetleg az ajánlkozók bójáira köthetünk (félnapi díjért, ha továbbmegyünk). Két csónakkikötő van. Az Anchorage Yacht Club mólója van közelebb az unioni reptérhez, ezért ehhez kötöttük a bocinkat, épp a cápatenyésztő medencénél. Ugyanis a kis repülőtéren intézhető a hivatalos ki- és bejelentkezés (mindennap 9–17 óra között, csak decens öltözetben). A charterhajónk kiléptetése ingyenes, 24 órán belül kell elhagynunk a St. Vincent-i felségvizeket. Ezt meg is tesszük, miután Union nyugati oldalán, a Chatam-öbölben éjszakázunk. Napfelkelte után a szokásos jó széllel utunkra indultunk, 35 mérföld az út Grenada fővárosa, St.George’s felé. A Grenadához tartozó Carriacou megtekintését visszaútra hagyjuk.

Carriacou és Grenada között aktív vulkáni tevékenységű vizeken hajózunk át, a környező sziklazátonyok a víz alatti hegység kimagasló ormai. A térkép szerint kerüljük el Kick’em Jennyt, amely folyamatosan növekszik, már elő is tört a mélyből. Grenada partjai szintén mély vizűek, a sziget mentén 15 mérföld hosszan nincs kikötési lehetőség, biztonságos éjszakázó horgonyzóöböl, amíg el nem érünk a fővárosig. Az előtte lévő Nagy-öbölben (Grand Anse) van bója és bójadíj, ez Grenada legnagyobb szél alatti strandöble. St. George’s kikötőjébe laterális bóják sora vezet be. A városi öböl egy víz alá süllyedt vulkáni kráter (inaktív), az északi felén a kereskedelmi (Carenage), a délin (Lagoon) az exkluzív Port Louis jachtkikötővel. A helyi bázison áramcsatlakozás is van. Tankoljunk vizet, üzemanyagot, majd menjünk egész napos szigettúrára! Grenada szigetét taxival, honszeretettel fűtött idegenvezetővel jártuk be. Winston végigkalauzolt a brit gyarmati uralom alól 45 éve felszabadult hazáján, a szerecsendió termelése miatt fűszerszigetként elhíresült Grenadán: jártunk a 2004-es Iván hurrikán óta újjáépült fővárosban, 700 méter magasan majmokkal teli őserdőben, voltunk vízeséseknél, krátertónál, gyarmati múzeumban, fűszerpiacon, rum- és kakaógyárban.

A kakaógyár kifejezés persze túlzás, mivel a kakaógyümölcsöt a mai napig kézzel dolgozzák fel. A gyümölcsfa egész évben folyamatosan terem, a nedves, fehér színű magokat öt napig dunsztban erjesztik, majd a napon öt napig szárítják és forgatják, lábbal végiggyalogolnak a kiszáradt, bebarnult szemeken („walking on the cocoa”). Ezt követően egy nagy üstben tapossák, fényes feketére csiszolják a keserű kakaószemeket („dancing on the cocoa”). A gyarmati időkben így, feldolgozatlanul exportálták a kakaószemeket. A függetlenségük óta viszont már gyárat üzemeltetnek, ahol a keserű kakaószemeket megőrlik, és tejjel, cukorral készül az általunk ismert ízű édes csokoládé. St. George’sba a jachtkikötőből bocinkkal is átköthetünk. A csónakmólótól száz éve fúrt alagút vezet át a dombon, amelyre a város erődje (Fort George) épült. A György erőd ágyúi nem a tenger, hanem a szárazföld felé néznek, a fehér gyarmatosítók ugyanis a szigetlakóktól jobban féltek, mint konkurens európai ellenfeleiktől a tenger felől. A Grenada partjainál zátonyra futott afrikai rabszolgák, a helyi arawak és a karib indiánok leszármazottai magukat fekete kariboknak nevezik. Az évszázados európai, elsősorban angol uralom viszont megtette a hatását. Rendezett kőházak, anglikán templomok állnak a dimbes-dombos városkában. A belváros vasárnap néptelen, a többi napon pezseg, és szól a steel band (karibi üstdobzene). Grenada felségvizeire a bejelentkezést a Port Louis marinában egész évben reggel 9-től megtehetjük, kelet-karibi dollárban kell érte fizetni.

Az országhoz tartozik Petit Martinique és Carriacou szigete. Ezek közül az utóbbi fővárosában, Hillsboroughban lehet ki- vagy bejelentkezni a főmólónál lévő Customs és a főutcában lévő Immigration irodában. A kijelentkezés mindenhol ingyenes, a bejelentkezésért kell fizetni. A hajónkra senki sem kíváncsi, de a papírmunka hosszadalmas. Carriacou déli öble, a Tyrell Bay széltől védett, mégis kényelmetlen az óceáni hullámzás miatt. Miután becsónakáztunk a pelikánokkal és partra vetett hajókkal teli mangrove mocsarába, sötétedés előtt átkötöttünk a Hillsborough előtti Homokos-szigethez (Sandy Island), bójára. A bójáért senki sem kért pénzt utunk egyik legszebb állomásán. Miután a nap szó szerint beleesett a tengerbe, varázslatos telihold világította meg a hajókat. A karibi naplemente nagyon rövid, az Egyenlítő közelében egész évben este 6-tól reggel 6-ig tart a sötétség, mindig 12 óra a nappal. Sötétben már veszélyes a kikötés, a navigálás, a hajózás partközelben, nemcsak a zátonyok, hanem mint minden tengeren, a halászbóják kötelei miatt. A legtöbb chartercég nem is engedélyezi az éjszakai hajózást. A korallzátonyok között a szemünkre kell hagyatkoznunk, a víz színe alapján rajzolódik ki a passzázs, persze a térképplotteres GPS a kokpitban komoly segítség. A Sandy Island korallhomokos oldalán reggel a partra szálló vitorlázók csónakjai sorakoznak, gazdáik a világoskék vízben élvezkednek vagy kis koralltornyokat építenek ittjártuk emlékére. A sziget szél felőli, keleti oldalát korallhalom alkotja. A tenger folyamatosan építi és ostromolja, pelikánok hullámfürdőznek és keresik itt a halreggelit. Csak egy-két helyi pecás versenyez velük a kezükben kólásüvegre tekert damillal. A végén halhúscsalival egy horog, és egymás után fogják ki a hullámokból a szebbnél szebb ehető halakat.

Carriacou óceáni oldalán található Petite Martinique vulkáni kúp formájú szigete, tele a helyiek tarka házaival. Vele szemben egy mérföldnél is közelebb, Petit St. Vincenten – már egy másik országban – üzemel az egyetlen szállodakomplexum az egész szigeten. Szabadon horgonyozhatunk előtte, ingyen bója is van, az idilli egzotikus part mindenkié, de kérik, hogy beljebb már ne menjünk, mert az a szállodavendégeké (mint az Union előtti Pálma-szigeten). A felségvízjelünket is átcseréljük, a grenadai lobogó helyett a St. Vincent és Grenadine-lobogót kell felvonnunk.

Az unioni kötelező visszajelentkezés után néhány mérfölddel északabbra, Mayreau nagyobbik öblében horgonyozzunk (Saline Bay). A meredek, hófehér homokos partra óriási hullámok csapnak ki. Élvezetes a hullámfürdő a trópusi pálmafák alatt. Vigyázzunk a partra szállásnál, hogy a bocinkat ne fordítsa keresztbe egy hullám, mert annak borulás lesz a vége! A parton homárral várnak az éttermek, a sziget dombján egymást érik a szezonban (novembertől májusig) nyitva tartó hajós kocsmák. Még a helyi rumok kóstolása előtt érdemes felkapaszkodni a dombtetőre, a szerény mayreau-i templom udvaráról nyílik ugyanis a legszebb kilátás a Tobago Caysre.

Mayreau-tól északra a már megismert szigetek sorakoznak: Carriacou, Mustique és Bequia. Kedvünk szerint megállhatunk előttük újra, vagy egész napos hajózással visszaérhetünk a St. Vincent-i marináig, a Blue Lagoonba. A laterális jelek közötti bejáróban 1,6 méter mély a víz, a korallzátony felőli átjáró mélyebb, de bójázatlan, a megtörő hullámok pedig veszélyesen sodornak. Az éjszakát töltsük a Young Island horgonyzóhelyén, a jachtkikötőtől egy mérföldre nyugatra. A szigeten lévő luxusresort strandján fürödhetünk, és örömmel látnak az exkluzív étteremben is. Bocinkkal a sziget mögötti Charlotte erődhöz kirándulhatunk, 256 lépcső vezet a szikla tetejére, amely az egyik legszebb panorámájú erődrom és világítótorony.

Marosi Miléna és Varga Tamás, Mérföld Yachting

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 157. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)