Berecz Zsombor: Fejben dőlt el a verseny

Királyoknak hittük magunkat, csak még nem vagyunk azok – Berecz Zsombor 12. helyen végzett az olimpián úgy, hogy ötkarikás játékokon először versenyzett finn hajóosztályban.

Zsombi így értékelte a versenyt a vasárnapi futamok után a Cserta Gábornak adott interjújában: „Gyenge széllel kezdődött a nap, ami a második futamra kicsit erősödött. Az első futamban borzasztó rajtot vettem – lecsúsztam a lúv rajtról és nem tudtam tiszta szélben vitorlázni az első krajcra –, és ez jelentősen meghatározta a további eseményeket. Innentől már nem volt semmi extra, nem voltam se gyors, se lassú, és már hiába kockáztattam a futam nagy részében, nem fizetődött ki. Sajnos a visszalőtt rajt előtt egy rossz hullámnál összetört kicsit a hajóm – az előttem lévő olasz hajó lent volt a hullám alján, az enyém meg fönt, és amikor összetalálkoztunk, akkor elkapta a hajója vége az enyém orrát, és lenyitotta egy kicsit –, de végül ez nem befolyásolt. Azért azt sajnálom, hogy visszacsúsztam a 12. helyre, és még a gyönyörű új hajómat is megtörtem. Ez nem jött jól a lelkemnek…

A második futamban nagyon jó rajtom volt, tudtam, hogy mindent vagy semmit kell játszanom, ha akarok valamit. Nagyon nem jött össze… Két hajó volt mögöttem az első bójánál, de a hátszélben és a következő körben elég szépen feljöttem, és végül a 12. helyen futottam be. Nem vagyok elégedett. Tudjuk, hogy hol ment el ez az olimpia és tudjuk, hogy mi az, amin javítani, mi az, amin változtatni kell ahhoz, hogy ennél jobb eredmény szülessen.

A pihenőnap a lehető legrosszabbkor jött. Fantasztikus dolog volt, hogy a harmadik helyen vártam a folytatást hat futam után, és be kell ismerni, hogy egy kicsit megrogytunk az érem súlya alatt. Nem kellett volna, hogy teher legyen, de annyira elhittük. Már királyoknak hittük magunkat, csak még nem vagyunk azok. Ez is bizonyítja, hogy a vitorlázás tényleg olyan, ahol egészen a végéig nincs megnyert verseny és nincs elvesztett futam. A végéig kell küzdeni!

Biztosan tudunk ebből tanulni, de valószínűleg segítség kell hozzá. Valakitől, akinek volt már hasonló szituációja az életében, mert nekünk még nem volt ilyen. Hála istennek, hogy ilyen helyzetbe kerültünk: azért kell vitorlázzunk, hogy megtartsuk a dobogós helyünket. Ez most nem sikerült. A vitorlázás szerintem főleg pszichológia. Ha az ember egyszer képes futamot nyerni, és képes jól menni hat futamon keresztül, akkor az utolsó négyen miért változik meg minden? Fáradt nem voltam, egy pihenőnap alatt nem felejtettem el vitorlázni, úgyhogy ez fejben dőlt el. A csapból is az folyt, hogy ott vagyok, érem meg minden. Ha most egy kicsit visszatekerhetném az időt, lehet, hogy inkább kikapcsoltam volna mindent. Internetet, Facebookot, és csináltam volna azt, amit tudok. Csak a vitorlázással foglalkozom, nem pedig a külső dolgokkal. Túl korán, hat futam tán hittük el, hogy ott van az érem a zsebben, és ez lehúzott minket a víz alá.

Három éve vitorlázom ebben a hajóosztályban, a mezőnyben még tényleg nem vagyok öreg, de szerintem tudásilag vagyok olyan szinten mint ők, sőt vannak olyan kondíciók, amiben jobb is vagyok. A továbbiakban az jelent motivációt, hogy láttuk, mit értünk el a verseny első felében és mire vagyunk képesek. Ezt kell kitolnunk egy egész versenyre. Azt pedig nagyon jó érzés tudni, hogy igazából képes vagyok ott lenni a srácokkal.”

Le a kalappal Zsombi és csapata előtt. Köszönet Kelemen Tamás edzőnek, Rick Gergely szakmai támogatónak, Cserta Gábor fotós hírmondónak, az MVM egyesületnek és a Magyar Vitorlás Szövetségnek.