A vízügy első női igazgatója: Horváth Angéla

Horváth Angéla szeptemberben vette át a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetését, és arról mesél, hogy számára ez a hivatás miért szolgálat is egyben, s hogy milyen fontos tervek megvalósítására készülnek még a Velencei-tó kapcsán.

– Mi vonzotta annyira a vízügyi pályán?
– Sokan a vízügy említésekor a víziközmű-szolgáltatást, a csapból folyó vizet képzelik el, de a természetes vizekkel való foglalkozás már egy egészen más dimenzió. A főiskolán olyan mérnöki csodákat ismerhettem meg, mint a tározók építése vagy a műtárgyak, zsilipek, duzzasztók tervezése. Ez akkor megerősített abban, hogy a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni.

– Sokszínű a vízügyi ágazat?
– Igen, nagyon. Számos szakterület létezik, legyen szó tervezésről, hidrológiai elemzésről, vízrendezésről vagy éppen árvízvédelemről. A vízügyi ágazat több mint harminc különböző területet foglal magában, amelyben mindenki megtalálhatja a számára leginkább érdekes szegmenst.

– Hogyan került az igazgatósághoz?
– 2001-ben, diploma után érkeztem Székesfehérvárra, a Vízügyi Igazgatósághoz, de már a diplomamunkám írásakor Dr. Szlávik Lajos tanszékvezető ajánlott engem az akkori főmérnökhöz, Kumánovics Györgyhöz. Elsőként a felszíni vízkészlet-gazdálkodással foglalkoztam, mivel az igazgatóság működési területe az ország legnagyobbja, és rendkívül változatos: dombvidéki és síkvidéki részek, továbbá két nagy tó található benne, melyek kezelését szintén mi végezzük. Később, a Víz Keretirányelv megjelenésével részt vettem az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben, és csoportvezetőként koordináltam a feladatokat. Amikor a vízgazdálkodási osztály vezetői posztja megüresedett, megpályáztam, és elnyertem a pozíciót. Ekkor már tíz éve dolgoztam itt. Majd következett egy újabb váltás, amikor a vízkárelhárítási osztály vezetésével bízott meg Csonki István igazgató. Bár korábban nem foglalkoztam közvetlenül ilyen feladatokkal, ez lehetőséget adott arra, hogy betekintsek az árvízvédekezés, belvíz és vízrendezés világába. Ez egy széleskörű tanulási folyamat volt számomra, és az idő igazolta, hogy az egyik legjobb döntésem volt, hogy megismerhettem ezeket a szakterületeket, és átfogóbb képet kaptam az igazgatóság működéséről.

– Mennyire volt egyenes az út a vízügyi igazgatói székig?
– Nem volt egyenes, de minden feladat és kihívás hozzásegített, hogy átfogó képet kapjak az igazgatóság működéséről. Voltak nehéz időszakok is, mint például amikor először lettem osztályvezető, de ezekből mindig sokat tanultam. Mára szinte minden szakterületbe betekintést nyertem, ami nagy előnyt jelent ebben a pozícióban.

– Előnynek vagy hátránynak érzi, hogy női vezetőként van jelen egy hagyományosan férfiak uralta területen?
– Mindenképpen előnynek élem meg. A vízügyi ágazat történetében még nem volt példa női vezetőre, és szeretném, ha példát mutatnék azoknak a tehetséges hölgyeknek, akik szintén ebben a szakmában dolgoznak. Nem érzek különbséget a női és férfi munkatársak között, és bízom benne, hogy az én példám bátorságot adhat más nőknek is, hogy közép- vagy felső vezetői pozíciókra pályázzanak.

Az interjú folytatása megtalálható ide kattintva.