A tengeralattjárók 150 éve 1. rész

A víz alatti közlekedés gondolata nagyjából egyidős a repülésével: már az ókor óta foglalkoztatja a kérdés a feltalálókat, a tudósokat és a fizikusokat. Az áttörést végül a 20. század elején sikerült elérni ezen a téren is, azóta pedig a tengeralattjárók többször is megváltoztatták a tengeri hadviselést.

Éppen 150 évvel ezelőtt hajtották végre az első sikeres, irányított víz alatti utazást a német–amerikai feltaláló, Julius H. Kroehl Sub Marine Explorer nevű hajójával. Ez azonban nem is annyira az első, sokkal inkább egy sokadik, köztes pillanat volt a tengeralatti járművek fejlődésében.

A töredékesen fennmaradt ókori tervektől eltekintve, már 1775-ben, az amerikai függetlenségi háború során kifejlesztettek és bevetettek egy tengeralattjárót. David Bushnell Turtle, vagyis Teknős nevű búvárhajója egy hatalmas hordóból készült, amelyet bátor, egyszemélyes legénysége kézzel hajtott és irányított.

Az amerikaiak terve az volt, hogy a Turtle fúrójával léket ütnek a britek hajóin és a kikötőben elsüllyesztik őket. Nos, a hajó csak félig vált be: meg tudta közelíteni a víz felszíne alatt a célpontot, de nem volt képes átfúrni annak rézzel borított vízvonal alatti törzsét.

A támadó is odaveszett

Már ez a részsiker is elegendő volt ahhoz, hogy az amerikaiakat tovább foglalkoztassa a felszín alatt közlekedő vízi jármű kifejlesztésének gondolata: a polgárháború idején a déliek két típust is építettek. A David nevű egység háromszor is alámerült a próbák során, de legénysége többnyire életét vesztette. H. L. Henley hajója már sikeresebbnek bizonyult. A vízfelszín alatt odalopakodott az egyik északi hajóhoz, az USS Housatonichoz, és a hosszú rúddal az orrára szerelt robbanófejjel elsüllyesztette áldozatát.

Így a Housatonic lett az első olyan hajó, amely tengeralattjáró-támadás következtében veszett oda. Az alkotójáról elnevezett Henley pedig az első tengeralattjáró lett, amely harci cselekmény következtében (tehát nem balesetben, mint oly sok kísérleti elődje) pusztult el, mivel a robbanás abban is olyan súlyos kárt tett, hogy nem élte túl áldozatát.

Az első modern egység születése

A kezdeti kétes sikerek messze nem voltak olyan fényesek, hogy igazolták volna az új fegyvernem létjogosultságát. Ennek ellenére egy ír mérnök, John Phillips Holland hitt a víz alatti hajókban, és egy sor modell elkészítése, illetve számos kísérlet elvégzése után elkészítette valamennyi modern tengeralattjáró közös ősét, a Type VI-ost, amely 1897-ben teljesítette első sikeres próbaútját. Persze ehhez elsősorban egy technológiai áttörésnek kellett bekövetkeznie: az olajüzemű robbanómotorok feltalálásának és tökéletesítésének, hiszen Holland hajóját is ez hajtotta a felszínen, és ez töltötte a víz alatti közlekedés során használt elektromos motor energiaforrásául szolgáló akkumulátorokat. Már ekkor kiderült, hogy a robbanómotort nem lehet a felszín alatt alkalmazni.

Nem csak azért, mert a kipufogógázok kivezetése nagyon bonyolult probléma, hanem, mint később kiderült, azért sem, mert sokkal zajosabb, mint az elektromos. Ennek jelentőségére szinte azonnal rájöttek a mérnökök, és a modern tengeralattjárók megjelenésével lényegében egy időben, a 20. század elején már dolgoztak azon, hogy hangrezgések alapján meghatározzák azok helyzetét a víz alatt.

Forrás: Aqua magazin, 130. szám 2016. tavasz (Szöveg: Simon István János, fotó: archív)