A Soroksári Duna kalandos története
Az idők során rengeteg elképzelés született arról, hogyan is kellene kezelni a Soroksári Dunát.
Annak idején a jég okozta áradások kapcsán merült fel az eliszapolás lehetősége, de akkor még nem vitték végig, és a későbbiekben fontos szerepe volt a Soroksári Dunának. 1834-ben azt sajnálták, hogy így elveszne a lehetősége a Pest és Szeged közti tervezett csatornának, ami végül nem valósult meg.
1870-ben törvényt hoztak arról, hogy le kell zárni a Csepel-sziget bal oldalán lévő ágat, azonban az árvizek délről északra pusztíthattak tovább a lezárt mellékágon. Ez kritikus vízminőségi-környezeti állapotot idézett elő. 1904-ben újra megnyitották a gátat és zsilipet építettek. Az elsőként megépültet nevezték el Kvassay zsilipnek.
Ezzel megmenekült a Soroksári Duna, ugyanakkor nem volt rendezett a helyzete. A zsilip építése után jó tíz évvel már arról írtak az újságok, hogy „második Balaton éled a soroksári Duna-ágon”! A terület Csepel északi része, ahol egyre-másra létesülnek a kikötők; a Duna felőli ágon a Steaua, a Magyar Amerikai Petróleum, a Magyar Belga Ásványolaj és a Magyar Shell Petróleum épített ki tartályokat és ehhez kikötőket, és abban az időben úgy látták, hogy további olajipari vállalatok is ide költöznek majd a lerakataikkal. Ezen az oldalon épült a vámmentes kikötő is, amelyet ötven évre egy részben francia pénzcsoport közreműködésével létesült részvénytársaságnak, a Budapesti Vámmentes Kikötő Rt.-nek adott át az állam.
A soroksári oldalon viszont még inkább csak tervek voltak. Ide is belső medencéket, kikötőket terveztek, valamint egy hatalmas vízerőműtelepet, amely 5000 lóerőt termelt volna, ami biztosította volna Ráckeve, Tass, Dömsöd, Kunszentmiklós és a szomszédos községek világítását.
További érdekesség, hogy miután újra megnyitották a friss víz előtt a Duna-ágat, immár sokkal egészségesebb lett a környezet, a kotrással is mélyített ág vize kitisztult, és ebben is komoly lehetőséget láttak akkoriban. „Villanegyedek fognak létesülni, bekövetkezik a fásítás, sporttelepek alakulnak, nem is szólva arról, hogy a haltenyésztésnek is nagyon jó terrénuma nyílik az iszaptól megszabadított és folyóvízzel táplált Duna-ágban.”
Ez a terv azonban nem valósult meg, mert ugyan a főváros szerette volna a beruházást, ehhez nem volt meg a szükséges anyagi fedezete.
A Soroksári Duna történetének folytatása megtalálható ide kattintva.
A területről Szendőfi Balázs készített természetfilmet „RSD – A marasztalt folyó” címmel, amelyet megtekintve rácsodálkozhatunk, hogy a folyószabályozáshoz alkalmazkodva mennyire gazdag élővilág alakult itt ki, a képsorokat látva pedig el se hisszük, hogy mindez ott van, pár méterre az emberektől.
Első rész:
Második rész:
