„A gyerekeknek esélye sem volt” – részletek a három halálos áldozatot követelő hajós balesetről

Bár a vitorlás hajó kapitánya látta, mi tart feléjük, nem tudott kitérni a 200 tonnás uszály útjából.

„A Hobie katamarán, amelyet a múlt hónap végén ütött el egy uszály, gyakorlatilag helyben állt, és nem tudott kitérni a 200 tonnás hajó útjából, annak ellenére, hogy a kapitánya látta a feléjük tartó monstrumot” – állítja az egyik áldozat nevében pert indító ügyvéd. „Az uszály átrombolt a 17 láb hosszú Hobie-n, ami felborult, és három, vitorlázni tanuló lány (7, 10 és 13 évesek) halálát okozta. A fiatalok a Miami Yacht Club által támogatott vitorlásprogramban vettek részt, egy 19 éves oktató irányítása alatt.

Judd Rosen miami ügyvéd az egyik túlélőt képviseli, egy kilencéves lányt. (A vitorláson hat ember tartózkodott, a balesetet az oktató és egy ötödik lány is túlélte.) Rosen elmondta, hogy a motor nélküli Hobie a gyenge szél miatt nem tudott manőverezni: „Látták az uszályt. Egyszerűen nem tudták arrébb mozdítani a hajót, hogy kitérjenek az útjából.”

Az aznapi (július 28.) előrejelzések 10 csomónál kisebb szelet jósoltak. A szülők keresete a vitorlás és az uszály kapitányát is hibásnak és felelősnek tartja, az uszály tulajdonosát és a jachtklubot (valamint annak vitorlás táborát) nevezve meg alperesekként. A pert a múlt héten indították a Miami Körzeti Bíróságon, abban az esküdtszék által meghatározandó kártérítést követelnek.

A kereset szerint a hajóért felelős oktató „gondatlan, felelőtlen és hanyag” volt, amiért nem tudta elkerülni az ütközést. Rosen állítja, hogy volt egy kézi VHF rádiója, amellyel a jachtklubbal kommunikált, de nem figyelmeztette a tolóhajó kapitányát. A jachtklub tehát a „képzetlen és nem megfelelően képzett oktatóért” felelős. Ugyanakkor azt is állítják, hogy a kritikus pillanatban a bárka orrában nem állt megfigyelő, annak ellenére, hogy a kapitány kilátását egy daru és a felpakolt építőanyag is korlátozta. Elméletük szerint a bárka 3,5 csomós sebességgel haladt, nem gyorsan, de 200 tonna tömeggel, amit nem könnyű megállítani, ám „ha megfelelően tekintenek ki, leengedhették volna a vészhorgonyt, és 5-7 méteren belül megállíthatták volna az uszályt”. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a bárka nem adott le figyelmeztető jelzést (öt kürtszó) a Hobie-nak, ami arra utal, hogy senki sem látta előre a bajt. A kereset szerint az alperes Waterfront Construction, az uszály tulajdonosa nem megfelelően képzett munkaerőt alkalmazott, és „nem volt jelen elegendő számú alkalmazott, hogy megfelelően figyeljenek más hajókra”.

Lorenzo Palomares ügyvéd, a Waterfront Construction képviselője elmondta, hogy a legénység „teljes mértékben megpróbálta elkerülni a vitorláshajónak való ütközést”. Egy „tapasztalt őrszem” látta a vitorláshajót a baleset előtt, és a tolóhajó legénysége „ésszerűen járt el”.

A szülők elmondták, hogy lányuk kisebb sérülésekből lábadozik: „Hála Istennek, fizikailag jól van, a lelkiállapotát illetően azonban bizonytalanok vagyunk. A családunk nagyon hálás, hogy életben maradt, de nagyon sajnáljuk a többi szülőt.”

Rosen szerint a parti őrség nem indított bűnügyi nyomozást, és a vizsgálatot a hivatal polgári tényfeltáró csoportjára bízta. Ennek kudarcát látva döntöttek úgy a szülők, hogy bírósághoz fordulnak, nemcsak saját családjuk érdekeinek képviseletére, hanem az elhunyt lányok, a vitorlás program többi résztvevője és a tágabb közösség nevében is. A kereset szövegezése arra utal, hogy rossz ötlet volt gyerekeket vitorlázásra oktatni a forgalmas Biscayne-öbölben, de „ha valaki egy ilyen forgalmas vízi úton akarsz gyerekeket tanítani, komolyabb biztonsági intézkedéseket kell hoznia, például több kísérőmotorost biztosítani és létrehozni a kereskedelmi forgalom elől elzárt területeket”.

fotók és forrás: loosecannon.substack.com