A 3D-nyomtatás átalakítja a hajótervezést és -építést – második rész

A 3D-nyomtatás az egyedi pótalkatrészektől a néhány kattintással megvásárolható kismotorosokig átalakítja a hajók tervezését és építését.

Cikkünk első része (Espen Øino, Tanaruz).

A Tanaruznál a költségszámítás kulcsa a vállalat körforgásos gazdaságba vetett hite. A hajó mintegy 99 százaléka a Belgium-szerte működő gyárak által hátrahagyott, újrahasznosított polipropilénből készül, amelyet kiselejtezett üvegszállal kevernek. Mindkét hulladékanyag hihetetlenül olcsó. A svájci–svéd ABB robotgyártó által készített Track Motion nyomtatójuk (meglehetősen drága darab, körülbelül 350 ezer euró) feldolgoz óránként akár 30 kilogramm műanyagpelyhet, miközben rétegről rétegre építi a hajót. Igaz, egy 500 kilogrammos, öt méter hosszú vízi jármű elkészítése körülbelül 60 órát vesz igénybe, mivel az ívek és sarkok nyomtatása türelmet igényel – még egy robotnak is.

És itt jön a mókás rész: „Minden egyes Tanaruz csónakot ötször is felapríthatunk és újra felhasználhatunk. Az ügyfél újrahasznosíthatja a saját bárkáját, hogy egy kis díj ellenében nagyobb, kisebb, más színű vagy mintájú csónakot nyomtassunk neki. Ez egy zárt kör.”

Hollandiában a Feadship a 3D-nyomtatást használja a gyártási folyamat felgyorsítására. Jitze van Zelst vezető mérnök elmondta: „Több mint tíz évvel ezelőtt kis tételekkel kezdtük, főleg olyan tárgyakkal, amelyek előállítása máshol túl sokáig tartott, vagy nehéz volt más módon beszerezni. Ilyenek a korlátok rozsdamentes acélból készült, egyedi gyártású szerelvényei. Nemrég építettünk be száz ilyen 3D-nyomtatott elemet a szekrényajtók gombjaihoz. A jövőben az is előfordulhat, hogy a legénység képes lesz saját pótalkatrészeket nyomtatni a fedélzeten.”

Nem szabad ugyanakkor megfeledkeznünk arról, hogy a legtöbb hajóalkatrészt fémből kell nyomtatni, aminek ára van. Míg egy harminc centiméteres műgyanta nyomtatót 2500 euróért lehet beszerezni, addig egy hasonló méretű, alumíniumból vagy rozsdamentes acélból nyomtató egység ára könnyen elérheti a félmilliót. Ám akik átálltak a 3D-technológiára, azt állítják, hogy az eljárás olyan, mintha pénzt nyomtatnának. Egyrészt azért, mert nagyon kevés hulladék keletkezik, másrészt mert nagyon kevés nyersanyagra van szükség, mivel a korlátoknak, a lefolyóknak és az egyéb fedélzeti elemeknek 80 százalékban üreges a belsejük – utat nyitva a kisebb össztömegű hajók felé.

Greg Marshall szintén hajótervező 18 éve kísérletezik 3D-nyomtatással, Kanadában: „Az volt a vízválasztó, amikor a GE turbinákat nyomtatott. Elrepültünk a Concept Laserhez, és egyszerűen el voltunk ájulva, miket tudnak nyomtatni fémből. Szerintem a fémnyomtatókat – amelyek közül a legnagyobbak jelenleg egy körülbelül 75 centiméter hosszú tárgyat képesek megalkotni – akkor lehet a legjobban használni, ha a tervezők nagy fokú komplexitást szeretnének kombinálni minimális anyagfelhasználással. Az a meggyőződésem, hogy a 3D-nyomtatott világot művészek fogják uralni, mert bármilyen alakzatot elő lehet állítani. Nem egy gyártótól vásárolunk majd, viszont pontosan úgy alakíthatjuk ki a formatervet, ahogyan szeretnénk.”

Folytatjuk…

(fotók és forrás: boatinternational.com)