Dávid Juli – Akinek a Balaton a munkahely
Itthon akar nemzetközi szintű versenyeket rendezni Dávid Juli, aki magyar bajnok vitorlázóként, kommunikációs szakemberként, sőt párválasztásában is kötődik a sportághoz. Fontos számára a humor, de akik vele dolgoznak, tudják: Julinál szigor van!
Aqua: Marketingesként, kommunikációs szakemberként szereztél először nevet, most versenyrendezőként és vitorlázóként is szép elismeréseket tudhatsz magad mögött. Mi a sorrend nálad ezeket a területeket tekintve?
Dávid Juli: Nem priorizálnék, számomra mindegyik terület fontos. Végzettségemet tekintve kommunikációs szakember vagyok, ami valahol a szívem csücske. Dolgoztam újságíróként is, például a Malév belső lapjánál, voltam reklámügynökségnél, csináltam rendezvényszervezést és az ahhoz kapcsolódó marketingkommunikációs feladatokat. Miközben lelkes, de amatőr vitorlázó vagyok, ez egy felnőttkori szerelem. És persze ott van a versenyrendezés, -szervezés.
Aqua: Melyik volt az első verseny, amelyet rendeztél?
D. J.: Az elsőt nem tudnám megmondani, de a kezdetek Keneséhez kötődnek. A Pénteki Regattákat például még együtt kezdtük Farkyval és Csillával, először a Scholtz 22-es flottával. Emlékszem, sokszor volt olyan is, hogy mivel nem volt meg a csapat, beültem Apuka (Litkey Bence) és Roni mellé versenyezni. Amikor 2008-ban folytatódott a Pénteki Regatták a J24-es típussal, ott már volt olyan forduló, hogy egyedül rendeztem egy motorossal. Szerettem ezeket a pörgős versenyeket, aztán szép lassan jött a többi: One Desing Trophy, Asso Európa-kupa, Bajnokok Bajnoksága, országos bajnokságok, Fehér Szalag, Pünkösdi Regatta, Mihálkovics Kupa, Laser Európa-kupa, Optimist Decathlon Kupa és még sorolhatnám.
Aqua: Úgy tűnik, a J24-es meghatározó szerepet játszik az életedben.
D. J.: 2008-ban az első J24-es Európa-bajnokság előkészületei kapcsán Nagy R. Attila megkeresett, hogy én koordináljam az Eb marketingkommunikációs és parti rendezvénytevékenységét. Akkor ismerkedtem meg Hercsel Erik osztálykapitánnyal, akivel utána egymásra is találtunk, és azóta együtt is élünk. 2009-ben ültem J24-esbe, amit akkor már nagyon megkedveltem. Ez a legnépszerűbb one design hajó, csaknem hatezer van belőle szerte a világon. A szigorú előírások csak apróbb változtatásokat engednek meg, így egy 25 éves vitorlás simán versenyképes a fiatalabbakkal. Lenyűgöző, amikor kimegyünk egy világbajnokságra, mondjuk a Gardára, és ott van száz hajó a rajtvonalon. Beletanultam a pit pozícióba, és azóta is ott „zongorázom”. 2018-ban és 2019-ben (a megnyert bajnokság után) is engem választottak a legjobb pitnek, ez egy olyan elismerés, amire szintén büszke vagyok. Nyertünk Kékszalagon J24-es osztályban kétszer is, két alkalommal pedig másodikak voltunk. Még egy meghatározó momentum kapcsolódik a J24-es osztályhoz, a Pénteki Regatták kapcsán ismertem meg jobban Litkey Bencét, nagyon megkedveltem őt, felejthetetlen, mindent betöltő kacaja volt. Ő készítette a kenesei J24-es flottára a spiket, emellett versenylobogókat varrt nekünk. Amikor 2011-ben végleg elhajózott, alapítottam egy Litkey Bence emlékdíjat, amit mindig a J24-es országos bajnokság harmadik futamának győztese kap, ami egy Apuka által készített akvarell.
Aqua: Elég jól ismered a hazai mezőnyt, hogy látod a női vitorlázás helyzetét? Ez most elég aktuális téma a World Sailingnél is.
D. J.: Összességében szépen alakul a helyzet Magyarországon, vannak nagyon tehetséges női kormányosok, mint Virág Flóra, vagy olyan profi versenyzők, mint Érdi Mária. Korábban ez egy zárt, férfiak uralta sport volt, most úgy látom, nem árt, ha van egy lány a hajón, mivel akkor van rend, és a fiúk is másképpen viselkednek. Tisztelem a csak női csapatokat, de én nem annyira preferálom, nem árt, ha van egy erős férfikéz a fedélzeten. A két nem szerintem jól kiegészíti egymást a hajón, akárcsak az életben, így a vegyes megoldásokat tartom jónak.
Aqua: Visszatérve a rendezéshez, számodra mi az igazán vonzó benne?
D. J.: A filozófiám az, hogy maximális alázattal kell rendezni és megfelelően kommunikálni. Leginkább a pályaversenyeket élvezem, amikor gyors döntésekre van szükség, kihozni a legjobbat a folyton változó körülményekből. Persze ezt csak csapatban lehet jól csinálni, akárcsak a vitorlázásnál, hiszen ha az egyes egységek nem egészítik ki egymást, akkor az egész sem működik. A célom, hogy mindig képben legyek a szabályváltozásokról. Az a siker, ha a díjátadón a versenyzők odajönnek, és azt mondják, hogy jó verseny volt – számunkra ez az elismerés. Alapelem számomra a humor, nagyon fontos a kommunikáció és a megfelelő öltözködés. Akik velem dolgoznak, tudják, hogy Julinál szigor van, 35 fokos hőségben is fel kell venni egy fehér pólót és egy sortot, hiszen ez egy munkahely, adjuk meg a tiszteletet egymásnak és a sportágunknak.
(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 156. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról! A következő szám november közepén jelenik meg.)
