Ezért volt radioaktív a Balaton

Az ötvenes évek közepén és az évtized második felében gyakran szóltak arról a híradások, hogy a Balatonban komolyabb mennyiségű sugárzó anyagot, tríciumot találtak, melynek az eredetére eleinte nem nagyon volt magyarázat.

Abban az időben Nagy-Britannia két – nemzetközi tiltakozás ellenére megtartott – kísérleti hidrogénbomba robbantást tartott Hawaiitól 2000 kilométerre, a Karácsony-szigeten. Az már korábban sem volt újdonság, hogy ezeknél a robbanásoknál komoly mennyiségű radioaktív anyag kerül a légkörbe, de annak mértékére és mozgására csak az 50-es évek végén derült fény. Mint kiderült, a bomba nyomán keletkező áramlások a radioaktív anyagokat 10-15 kilométeres magasságba lökik, ahol a folyamatos 80-100 km/h-s szél 200 napon keresztül is magával viheti. Ennyi idő alatt a részecskék többször is megkerülik a földet, így gyakorlatilag a föld bármely részén lehullhatnak. A víz alatti robbantások esetén a magas hőmérséklet által létrehozott trícium (nehézvíz-) molekulák pedig elsősorban a vízkörforgásnak lesznek (radio)aktív résztvevői.

A veszély mértékét maguk a kísérletező felek is jócskán alulbecsülték, hiszen 1954. március 1-jén a Marshall-szigeteken robbantott amerikai hidrogénbombától származó radioaktív anyagok a biztonsági övezeten kívül tartózkodó Fukuryu Maru nevű japán halászhajóra szálltak.
A súlyos sugárszennyeződés nyilvánvalóvá tette, hogy az eddigi biztonsági távolságot jelentősen (200 kilométerről 1400-ra) kell emelni. Ha tudjuk, hogy csak az Egyesült Államok 1946 és 1958 között 23 alkalommal hajtott végre robbantást a Csendes-óceán térségében, akkor világossá válik, hogy miért észlelték olyan gyakran a tríciumszint emelkedését a magyar tengerben.

Persze a hazai lapok gyakran hangoztatták, hogy a trícium a kevésbé veszélyes sugárzóanyagok közé tartozik, így például az emberi bőrön már nem is képes áthatolni, ráadásul a hazai vizekben alacsony volt a koncentrációja. Úgy kalkuláltak, hogy a teljes Balaton tríciumtartalma a legrosszabb körülmények között sem haladta meg a 45-60 grammot, ami semmilyen élőlényre nem jelentett komoly veszélyt. Ráadásul az 1963-ban aláírt nemzetközi atomcsendegyezmény életbelépése nyomán ez a mennyiség is gyorsan csökkent. Persze más sugárzóanyagok esetén már nem volt ilyen egyértelmű a helyzet.

1953 májusa és augusztusa között az országban a szokásosnál némileg több csapadék hullott. Ez nem minősült szélsőséges esetnek, az azonban már igen, hogy a csapadék erősen radioaktív volt. A későbbi elemzések megállapították, hogy ez a jelenség egy nevadai robbantássorozattal függött össze, és a sugárzó részecskék átlagban 6 nap alatt értek az amerikai kontinensről hozzánk, 10 ezer kilométert utazva a levegőben. Bár ekkor még úgy gondolták, hogy a nukleáris fegyverek nem avatkoznak jelentősen a bolygó időjárásába, már hallatszottak más hangok is. Voltak tudósok, akik úgy vélték, hogy a robbanás bizonyos melléktermékei képesek a légkörben zivatargócokat létrehozni, ám a folyamat csupán néhány napig tart, így nem okoz szélsőséges időjárást a sokévi átlagokat tekintve.

Hogy mit okozhatott egy ilyen radioaktív eső, arra kiváló példa egy japán eset. Ekkor egy kínai robbantás felhői érkeztek meg a szigetország fölé. A csapadék sugárzó anyagai a földieper leveleibe, és onnan a velük táplált selyemhernyókba. A levelek és a hernyók napokon belül elszíntelenedtek, majd a következő generációkban mutációk is megjelentek. Ezekről a magyar lapok is nagy terjedelemben számoltak be, ám itthon elegendőnek tartották az esővíz kiforralását (ivás, fürdés vagy főzés előtt) a szennyezés elkerüléséhez.

A szovjet irányítású cenzúra kiválóan működött, hiszen a hozzánk érkező sugárzás mindig a világ távolabbi feléről, a nyugati blokk kísérleteiből származott. Erre jó példa a világ eddigi legnagyobb hidrogénbombája, az ún. Cár-bomba. Ez a fegyver 1961-ben robbant a Szovjetunióban, ám valahogy semmilyen sugárveszély sem mutatkozott Magyarországon. Így volt ez annak ellenére, hogy a bomba 50 megatonnás hatóereje több mint háromszorosa volt az amerikaiak által robbantott legnagyobb bombáénak és a kísérlettől 280 kilométerre is kitörtek az ablakok a lökéshullám következtében – írta a toretro.blog.hu.