Jégből készítettek hajót a britek
A második világháború derekán a britek nem tudták felvenni a harcot a folyamatosan fejlődő németekkel szemben, akik elvesztették a legendás Bismarck csatahajót, tengeralattjáróikkal akkora pusztítást vittek véghez az Atlanti-óceánon, hogy legyőzésük lehetetlennek bizonyult.
Churchill azonban 1942 utolsó heteiben fura ötlettel állt elő: láthatatlan repülőgép-anyahajót akart építeni, amelynek segítségével könnyedén elpusztíthatnák a közelgő veszélyt, így a tengeralattjárókat is.
A britek az amerikaiakkal összefogva kezdték meg a Habakuk-projektet, amelynek első célja egy Geoffrey Pyke és J. D. Bernal által tervezett jéghajó építése volt. Ez elsőre lehetetlennek tűnik, de Pyke felfedezte, hogy könnyű alumíniumvázzal, illetve üvegessé váló jéggel az acéllal megegyező súlyú hajót kapna, amely egy felszálló, illetve számos repülőgép, valamint a legénység súlyát is elbírná. Arról persze senki sem beszélt, hogy a kétmillió tonnás jégcsodát az első célba érő torpedó darabokra törte volna. A terv a nevét a bibliai Habakuk próféta könyvéről kapta.
A páros előállt végleges, hatszáz méter hosszú, negyvenezer tonnányi, szigetelésként használt parafát és elképesztő mennyiségű jeget ötvöző, állandó keringetésű hűtőrendszerű, de továbbra is olvadásveszélyes hajót leíró tervével, amelyen százötven repülőgép is állomásozhatott volna. Rövidesen elkészült egy tizennyolc méter hosszú, ezertonnás prototípus, amelyet a kanadai Sziklás-hegység csúcsai közt megbúvó Patricia Lake-en teszteltek.
A mindössze egy lóerős motorral hajtott hűtési rendszer tökéletesen tette a dolgát, így a nyári hónapokig a hajó állta a sarat az elemekkel szemben. A tesztek során persze problémák is felmerültek, így például a jég alakváltozása, hiszen a Habakuk alsóbb részeit a jégtömb súlyának tekintélyes része is nyomta. A Brooklyn Polytechnic Institute két mérnöke azonban véletlen felfedezésének köszönhetően megoldotta a problémát, hiszen ha faforgácsot, vagy fűrészport kevertek vízzel, majd azt lefagyasztották, a keletkezett anyag tizennégyszer erősebb lett a jégnél, sőt keményebb a betonnál – amellett persze, hogy közel összenyomhatatlanná és golyóállóvá vált, olvadásakor pedig a kioldódó fareszelék egy része védőburkot képezett a jég körül, így megóvta azt a további olvadástól. A keletkezett csodaanyagot Pyke után pykrétnek nevezték el.
A 2,2 millió tonnás vízkiszorítású hajóra végül (szerencsére) nem különítették el az építéshez szükséges összeget, amely a méret csökkentésével, illetve a nehézségek felbukkanásával alig egy év alatt egyre irreálisabbá, mai árfolyamon 36 milliárd forintra nőtt. A modell fémvázának roncsai ma a Patricia Lake fenekén fekszenek, a Habakuk-projektet pedig 1944-ben lezárták.
