Szabályváltozási tervek a vitorlázásban Los Angelesre

Böröcz Bence 2012-ben a legfiatalabb szakemberként kapott nemzetközi versenybírói kinevezést. Azóta két olimpián is közreműködött, és a World Sailing versenyszabály-bizottságának tagjaként is dolgozik.

Aqua: A legutóbbi két olimpián vezető versenybíróként tevékenykedtél, de tagja vagy a Nemzetközi Vitorlás Szövetség (WS) versenyszabály bizottságának is. A két feladat hogyan fér össze?
Böröcz Bence: Az előző ciklusban is tagja voltam ennek a bizottságnak, így megtapasztaltam, hogy a két feladat nem ütközik. Sőt, kifejezetten előny, hogy a versenyeken túlmenően is foglalkozhatok a szabályokkal – így a gyakorlati tapasztalat és az elméleti háttér folyamatosan kiegészíti egymást.

Aqua: Mennyi elfoglaltságot jelent a bizottsági munka?
B. B.: Ahogy közeledünk a World Sailing éves konferenciájához – amit hagyományosan november elején rendeznek –, egyre sűrűbb a bizottsági munka, különösen szeptemberben és októberben. A konferencián reggeltől estig zajlanak a személyes ülések, de évente négy online megbeszélést is tartunk. A feladatainkat egy internetes platformon követjük, így az ülések között sem áll meg a munka. Átlagosan heti 4–6 órát vesz igénybe a bizottsági tevékenység, a versenybírói feladatokkal együtt pedig évente mintegy 25–30 nap utazást jelent.

Aqua: Mit szól ehhez a család?
B. B.: Mivel önkéntes munkáról van szó, ezt az időt a szabadságból kell kigazdálkodni – ami nem egyszerű. Igyekszem a családra is minél több időt fordítani, és őket is bevonni, amikor csak lehet, de ez bizony vékony jég… A kisfiunk két és fél éves, remélem, hogy idővel egyre mobilabbak leszünk, és több mindent együtt élhetünk meg.

Aqua: Mennyien vagytok a versenyszabály bizottságban, illetve van személyes feladatod?
B. B.: Tizenöt fő alkotja a bizottságot, földrajzilag jól lefedve a világot. Ügyelnek a nemek képviseletére és az utánpótlásra is, hiszen legfeljebb négy ciklus tölthető ki egyhuzamban. A bizottság igyekszik lefedni minden szakterületet – a nagy sebességű versenyzéstől a szörfön és kiteszörfön át a páros- és csapatversenyekig. Én annak a munkacsoportnak vagyok a vezetője, amely a szabályok értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos felvetések megválaszolásáért felel. Ha ilyen kérdés érkezik, egy szakértői panel vizsgálja meg, hogy mi a probléma lényege, és nincs-e ellentmondás más szabályokkal.

Aqua: Tokió és Párizs után Los Angelesben is ott leszel?
B. B.: Két év múlva dől el, hogy a World Sailing kiket kér fel az olimpiai munkára. Los Angeles annyiban könnyebb pálya, hogy Párizshoz képest minden versenyszám és felszerelés marad. A fő kérdés most inkább az, milyen versenyformák biztosíthatják, hogy a közvetítések látványosak legyenek, miközben a vitorlázás hagyományos értékei sem sérülnek. Több hajóosztály is kísérletezik új lebonyolítási formákkal, hogy megtalálják az ideális egyensúlyt.

Aqua: Milyen eséllyel pályázol az újabb olimpiai részvételre?
B. B.: Úgy látom, van esélyem, mert benne vagyok abban a körben, amelynek megvan a megfelelő tapasztalata és tudása – de semmit sem lehet biztosra mondani. A döntésnél sok szempont érvényesül, a földrajzi reprezentációtól a nemi egyenlőségig. A tokiói olimpiára tudatosan készültem: előtte ott voltam a nankingi ifjúsági olimpián és a riói paralimpián is. Marseille-ben ehhez képest sikerült még egy lépést tennem a belsőbb kör felé. Az ILCA osztállyal különösen szoros a kapcsolatom – részben volt versenyzőként, részben azért, mert 2013-ban Balatonfüreden három világbajnokságot is rendeztünk ebben az osztályban, ami számomra belépőt jelentett a nemzetközi bírói körbe. Időről időre más szakágak felé is szeretek nyitni.

Aqua: Említetted, hogy a versenyformák változhatnak, milyen lehetőségek vannak ezen a téren?
B. B.: Patikamérlegen kell kimérni az egyensúlyt. Fontos, hogy a versenyek közvetítése a laikus nézők számára is élvezetes legyen, ugyanakkor a sportág értékei se sérüljenek. Sok osztályban rövidítik a futamokat – az ILCA esetében például a korábbi 60 perces világbajnoki futamokból 50 percesek lettek, most pedig 35 percesekről is szó van az olimpiai környezetben. Ez még nagyobb koncentrációt igényel, hiszen egyetlen hiba is végzetes lehet. Az éremfutamok koncepciója sem mindig működik tökéletesen: előfordul, hogy a futam győztese nem áll dobogóra, amit a nézők nehezen értenek.

Aqua: A WS-ben végzett tevékenységedből mit és mennyire profitálhat a magyar szövetség vagy éppen a versenyzők?
B. B.: A sportdiplomáciai szerepvállalásom révén első kézből látom, hogyan gondolkodnak, és milyen fejlesztési irányokat követnek a sportág nemzetközi környezetében. A nemzetközi kapcsolatrendszer és a napi szintű információáramlás a magyar közösség számára is előnyt jelenthet – legyen szó akár rendezési, akár szabályértelmezési kérdésekről. Fontosnak tartom, hogy ezek a tapasztalatok ne maradjanak meg egyéni szinten, ezért amikor erre igény mutatkozik, szívesen adom tovább és csatolom vissza ezeket a hazai közösségbe. Ez az igazi értelme annak, hogy magyar szakemberként ott lehetek a döntéshozatalban.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 169. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)