Nagy R. Attila, az utánpótlás és versenysport bizottság elnöke

Nagy R. Attila, alias Rozsda sikeres versenyzői és szervezői pályafutása mellett évtizedek óta tevékenykedik a Magyar Vitorlás Szövetségben – nem mellesleg az Aqua Magazin társfőszerkesztője.

Ezúttal új szerepkörben ismerhetjük meg: az utánpótlás- és versenysportbizottság (UVB) vezetőjeként a célja nem kevesebb, mint új alapokra helyezni az utánpótlás-fejlesztés stratégiáját, hosszú távon fenntartható, eredményes versenyzői pályamodellt kialakítani és biztosítani a magyar vitorlássport jövőjét szakmailag, szervezetileg és emberileg is.

Aqua: Milyen ma az utánpótlás-nevelés helyzete Magyarországon, összehasonlítva más országokkal? Mik a legfontosabb problémák, megoldandó feladatok?
Nagy R. Attila: Az utánpótlásosztályokból kikerülő fiatalok szintjén a legnagyobb a lemorzsolódás, itt van a legnagyobb szükség a fiatal, tehetséges versenyzők olimpiai osztályokba való átülésére, az azokban történő felkészülésük szakmai támogatására. Elengedhetetlen, hogy az olimpiai válogatottakat folyamatosan fel tudjuk tölteni motivált, képzett versenyzőkkel. Az UVB alapvető működési területe a sportágba való bevezetéstől a versenyzésbe történő berepülésen át az utánpótlásosztályokban folyó tevékenységekig terjed, magában foglalva az olimpiai felkészüléshez szükséges alapok megadását. Ezáltal szorosan együtt gondolkodik majd a nevelőegyesületekkel, az osztályszövetségekkel és az olimpiai bizottsággal.

Aqua: Úgy fogalmaztál, hogy a hazai vitorlázás történelmi időket él meg. Miben mutatkozik ez meg?
N. R. A.: Napjaink magyar vitorlázói a nemzetközi élversenyzőkhöz mérhető körülmények között készülhetnek fel, sokszor velük azonos helyszíneken. Berecz Zsombor, Vadnai Benjamin, Érdi Mári és Vadnai Jonatán fantasztikus eredményei mind azt üzenik az utánpótlásnak: figyeljetek ide, bízzatok magatokban, meg tudjátok csinálni! Ám a közelmúlt elnökségi aktivitása, kommunikációja nem mindig volt méltó szeretett sportágunkhoz.

Aqua: Mi a szakmai múltad, milyen tapasztalatod van a szervezés, tervezés területén?
N. R. A.: Bár eredetileg mérnök lennék meg közgazdász, az életem legnagyobb részét szervezetek fejlesztésével töltöttem. Sportági példaként tekinthetünk a Nacra 15 utánpótlás katamaránosztály hazai megalakulására is. Pár évvel ezelőtt kezdtük el felépíteni a nulláról, olykor kemény ellenszélben. Napjainkra pedig büszkén elmondhatjuk, hogy a negyedik legnagyobb európai flotta lettünk, idén ősszel Európa-bajnokságot rendezünk Balatonföldváron.

Aqua: Hogy épülne fel a rendszer?
N. R. A.: Az idei szezon már elkezdődött, késésben vagyunk. Körvonalazódik a 2025-ös pénzügyi keretrendszer, az olimpiai bizottság és az MVSZ elnökségének rövid, közép- és hosszú távú elképzelése. Ennek ismeretében kezdhetjük meg a szisztematikus, alulról építkező munkát. A sportért felelős államtitkárság a közelmúltban hirdette meg LA10 elnevezésű programját, amelynek célja, hogy Magyarország vagy 10 aranyérmet nyerjen, vagy kerüljön be az első 10 ország közé az éremtáblázaton a Los Angeles-i olimpián. A vitorlázás azon sportágak közé tartozik, amelynek éremesélyes sportolói vannak, ezért több forrás áll majd a rendelkezésére a korábbiaknál. Így azt már egyértelműen látjuk, hogy az államtitkárság oldaláról mi az elvárás, milyen célokra érkezik forrás. Már „csak” azt kell megoldanunk, hogy az elkövetkezendő 4–8 évben legyen elég motivált, felkészült fiatal a merész célok megvalósításához.

Az egyik legnagyobb lemaradásunk, hogy nálunk még hiányzik az a bizonyos „piramisfelépítmény”, amelynek az alapja a vitorlástáborok, a vitorlásiskolák, a tehetségkiválasztás, majd az ifjúsági, a juniorosztályok és a felnőtt versenyport. Minden egyes szinttel feljebb lépve csökkennie kell a létszámnak, emelkednie kell a szakmai munka mennyiségének és a versenyzői elköteleződésnek, a támogatás mennyiségének, valamint az elvárt eredmények minőségének. Ugyanakkor ki kell alakítani az oldalági kilépések útvonalait is, hogy egy versenyzőből edző, sportszakember, nagyhajós versenyző, versenybíró, versenyrendező lehessen. Egy jó rendszer lehetővé teszi az egyesületi és a szövetségi munka koherenciáját: az egyesületek feladata a tehetségkeresés, a vitorlástáborok, vitorlásiskolák működtetése, az ifjúsági osztályokban a hazai szintű versenyeztetés, pár külföldi verseny és edzőtábor, illetve a legjobbaknak a válogatottakba való feladása.

(Cikkünk az Aqua Magazin 167. számában olvasható teljes terjedelmében. Keresse a kiemelt újságárusoknál és a benzinkutakon! És fizessen elő rá, hogy a jövőben se maradjon le exkluzív tartalmainkról!)